Többnyire pozitívan fogadta a pénteki brit sajtó a londoni csúcsértekezlet kimenetelét. A Financial Times szerint „nemhogy kudarcba nem fulladt, hanem lényeges sikernek bizonyult. Gordon Brown nem állíthatja ugyan, hogy megmentette bolygónkat, történészek mégis úgy fogják értékelni a csúcsot, mint azt a pillanatot, amikor a gazdasági és geopolitikai felfordulással küszködő világ először nézett alaposan a tükörbe”.

A házigazda, Gordon Brown feltétlenül dicséretet érdemel, amiért – amennyire csak lehetséges volt – sikerült összehangolnia a nemzeti és kölcsönös érdekeket. Philip Stephens idézi Dominique Strauss-Kahnt, az IMF vezérigazgatóját, aki figyelmeztetett, hogy még mindig nagyon sok bank rejtegeti a szennyest. A Nemzetközi Valutaalap óv a lehetséges pénzügyi válságtól is Közép-Kelet-Európában.

A G20-ak „vadonatúj” vívmányai szerények, de a nemzetközi pénzintézetek kapacitásának lényeges növelésével elérték, hogy fel tudják támasztani a feltörekvő gazdaságokat, és serkentik a kereskedelmet. Az FT szerint a számok a legoptimistább várakozásokat is meghaladják. A lap kiemeli annak fontosságát, hogy Kína, India és néhány más ország egyre jobban megtalálja méltó helyét a nemzetközi közösségben.

A The Times veterán gazdasági kommentátora, a moszkvai születésű Anatole Kaletsky „diadalként” éli meg csúcsot, különös tekintettel az inflálódott várakozásokra és a bojkott-fenyetésekre. Azt írja: „A fiskális és monetáris ösztönző, illetve az összeomolni készülő bankoknak kormánytámogatást biztosító lépések a gazdaság megmentését célozzák, akárcsak a düledező országoknak a nemzetközi pénzintézetek forrásainak megtöbbszörözésével nyújtott segítség és azok a szigorítások, amelyek megakadályozhatnak egy újabb válságot”.

Kaletsky a legnagyobb meglepetésnek az IMF-nek kiutalt 750 milliárd fontos tételt tartja. Különösen figyelemreméltó a speciális lehívási jogok forrásainak bővítése, ami „olyan nemzetközi pénzt jelent, amit lényegében maga az IMF nyomtat”. A bejelentések nyomán azonnal szárnyallni kezdtek a kelet-európai nemzeti valuták és államkötvények. A szerző csak arra kiváncsi, vajon megmaradnak-e az IMF szigorú feltételei a régióban, vagy Kína és más, növekvő befolyásra szert tevő államok elérik- e ezek enyhítését?

Másképp látja az IMF kapacitásának növelését a The Guardian kommentárja, amely úgy véli, a G20 ezzel nagyobb szenvedésre kárhoztatja a szegényeket, és arra kényszeríti  őket, hogy ők fizessék meg a bankárok és spekulánsok ostobaságát és kapzsiságát.  Nemhogy „új világrend” nem valósul meg, ahogy Gordon Brown kijelentette, hanem a G20 „aládúcolja az igazságtalan, tarthatatlan és működésképtelen régi rendet, amelyben a szegények még mélyebb szegénységbe szorulnak, míg a gazdagok legalább olyan nagyvonalú fizetséget kapnak a kudarcért, mint a sikerért”. A baloldali napilap szerint a G20 közleménye nem hangsúlyozza eléggé, hogy a várt megélénkülésnek „környezetbarátnak és fenntarthatónak” kell lennie.