A megbeszélésen egyrészről az Európai Bizottság, másrészről az orosz kormány tagjai vettek részt, azért hogy megpróbáljanak lendületet adni a partnerségi egyezmény 2008-ben elindított, de az orosz-grúz háború után lelassult megújítási folyamatának.

A kölcsönös függőség nem szorul magyarázatra: az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere Oroszország, amelynek energiaexportja nélkül - mint Barroso bizottsági elnök kifejtette - az európai gazdaság nem is működne. Ám Oroszország számára az unió a legnagyobb piac, ahonnan amúgy a legtöbb működőtőke érkezik az orosz gazdaságba.

Forrásaink szerint azonban Putyin orosz kormányfő nem mutatkozott különösebben konstruktívnak, s nem derült ki, vajon Moszkva valóban csatlakozni akar-e a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO), holott a tagságot Barroso előfeltételnek nevezte a kapcsolatok magasabb szintre emeléséhez.

A csütörtöki megbeszélésen szó volt a vízummentesség bevezetéséhez szükséges feltételekről, az Európai Parlament által is felvetni sürgetett emberi jogokról, ideértve újságírók és bebörtönzött olajvállalkozók ügyeit. A legélesebb vita azonban az energiáról bontakozott ki.

A március elején életbe lépő új uniós belsőpiaci szabályozást, vagyis a termelés, a szállítás (a csővezetékek tulajdonlása, kezelése) és a szolgáltatás szétválasztását az oroszok sérelmezik, mert szerintük annál drágább lesz a gáz, minél több szereplő jelenik meg a piacon, azaz a gázhálózatokban. Bizottsági részről a találkozó után értésre adták: üzleti kulturális ütközetet folytat Moszkva és Brüsszel, utóbbi ugyanis úgy véli, ha a hálózatokhoz minél több cég hozzáfér, az növeli a versenyt és leviszi az árakat, ahogy az történt például a telekommunikációban is.

Az orosz fél valószínűleg kártérítést akar, miután az új szabályozás jegyében a százszázalékos orosz gázfüggőségét csökkenteni óhajtó Litvánia kötelezte a vezeték eladására az orosz Gazpromot, amely kevesellte az ilyen körülmények között elérhető árat.