Az európai tőzsdék pillanatnyi megingással reagáltak az Európai Központi Bank bejelentésére, miszerint a piaci várakozással ellentétben minden marad a régiben. Az irányadó kamat továbbra is 0,25 százalék, és egyéb likviditásbővítő intézkedésre sincs szükség. Ennek oka, hogy az idei növekedés a vártnál kicsit magasabb lehet az eurózónában.

S ha jön a fellendülés, megoldódhatnak az EKB gondjai is a további beavatkozás szükségességét illetően. Pontosabban: az EKB alapfeltevése egyelőre helyesnek bizonyul. Mint a csütörtöki ülés után Mario Draghi jegybankelnök kifejtette: az eurózóna lassan élénkül, s a jelenleg túl lassú iramú infláció is visszatér oda, ahol a jegybank látni szeretné, éppen két százalék alá. Vagyis nincs deflációs veszély, amire hivatkozva sokan jegybanki lépéseket sürgettek.

A februári ülésen a jegybankelnök talán túlzott várakozásokat keltett, amikor arról beszélt, hogy több adatra van szükség a helyzet elemzéséhez, az alacsony infláció okainak megértéséhez, de márciusban már ezen ismeretekkel felfegyverkezve állhat a tudósítók elé. Ebből sokan arra következtettek, hogy bizonnyal érdemi döntésre jutnak a kormányzótanács tagjai a gazdaság további élénkítéséről. Ám Mario Draghi most megemlítette, hogy a friss beszerzési menedzser index 2011 közepe óta a legmagasabb értéket mutatja. A hangulati, bizalmi indexek is javulnak, csökken a különbség a német és a dél-európai mutatók között.

Draghi szerint van különbség a kilencvenes évek Japánja és a mai eurózóna között

 

A negyedik negyedévet a vártnál kissé kedvezőbb eredménnyel zárta az eurózóna, a nemzeti össztermék 0,3 százalékkal emelkedett, igaz, elsősorban a német gazdaságnak köszönhetően, de a francia, a holland és az olasz is mintha kicsit jobb formát mutatna. Az infláció februárban 0,8 százalékos iramot ért el, az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginflációs mutató pedig egy százalékra gyorsult. Ráadásul Draghi szerint az alacsony inflációban nagy a szerepe az olcsó energiának és az erős eurónak.

E globális tényezőket is felhozta, amikor arra a kérdésre válaszolt, mi a különbség a kilencvenes évek deflációtól, lassú növekedéstől gyötört Japánja és mai eurózóna között. De megtoldotta érveit azzal, hogy a közös valuta térségében az inflációs várakozás jól lehorgonyzott, s az EKB sokkal aktívabb, mint a japán jegybank volt. Erre azoknak a figyelmét is felhívta, akik most is cselekvést vártak az EKB-tól, de hiába.

Alátámasztandó a csütörtöki döntést a monetáris politika változatlanul hagyásáról, Draghi az új előrejelzést is elővette: idén 1,2, jövőre 1,5, 2016-ban pedig 1,8 százalékkal bővülhet az eurózóna gazdasága. Erre az évre decemberben még 1,1 százalékot várt az Európai Központi Bank. Az infláció ebben az évben egyszázalékos lesz, a decemberi prognózisnál is valamivel mérsékeltebb ütemű, de 2015-ben 1,3, aztán 1,5 százalékos iram jöhet, s 2016 negyedik negyedében már 1,7 százalékos. Megismételte, hogy az irányadó kamat ezen a szinten marad, vagy hosszabb időszakra előretekintve, még alacsonyabbra ereszkedhet. A cél az, hogy az alacsony kamattal előmozdítsák a hitelezést, s ekként a beruházásokat.

Az első piaci reakciók arra utaltak, hogy az EKB meglepte a piacokat, amelyek új intézkedéseket vártak. Ha nem is feltétlenül az irányadó kamat csökkentését, de legalább kisebb élénkítéseket, mint például a kereskedelmi bankoknak felszámított betéti kamat megváltoztatását; vagy legalább a korábbi állampapírvásárlási program során teremtett pénznek a gazdaságban hagyását; esetleg az eszközfedezetű értékpapírok piacának élénkítését.