A Statec adatai szerint 1962 óta, azaz pontosan ötven év alatt megnyolcszorozódott a kocsik száma, azaz az akkori 55 ezer helyett ma 430 ezer kipufogó ontja a szén-monoxidot. Noha az olajárrobanás hatását az akkor fénykorát élő ország is megérezte, 1974-ben mégis átlépték a bűvös 100 ezres határt.

Bár első hallásra megmosolyogtatók a számok, az autópálya-hálózat is sokat fejlődött a miniállamban. Az első kétszer kétsávos utakat 1969-ben kezdték építeni, és hosszuk mindössze 5 km-t ért el. 1990-re már mindhárom szomszédos országot autópálya kötötte össze az Európai Unió egyik fővárosával, amelyek hossza ma 147 km. Önmagában valóban csekély hálózat ez, de a lakosság számához viszonyítva nem tűnik kevésnek számos kelet-európai országhoz viszonyítva.

Ugyan a luxemburgi GDP mintegy 70%-át a szolgáltatóipar termeli meg, mégis meglepő, hogy 2009-ben 689 cég több mint 6500 alkalmazottja foglalkozott autóeladással vagy -javítással, amely összesen 3.25 milliárd euró forgalmat jelentett.

A 2008 óta tartó válság következtében a gépkocsik kezdenek „elöregedni”; 2011-ben az átlagéletkor 5,9 év volt. A 2009-ben újonnan eladott gépkocsik száma tíz százalékkal csökkent az 53 ezres 2008-as adatokhoz képest. Összehasonlításként, a hússzor nagyobb lakosú Magyarországon akkor 200 ezer új autót értékesítettek.

A gázolaj elterjedésével a dízel üzemű gépkocsik száma is jelentősen emelkedett. 1996-ban még csak 20, 15 évvel később már 65% futott a luxemburgi utakon. Az elektromos, hibrid és gázüzemű járművek elenyészőek, mindössze 0,4%-ot tesznek ki.

A Statec jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogy a 2012. január 1-én forgalomban lévő autók átlagosan 8535 km-t futnak évente, amellyel 190 millió liter üzemanyagot pöfékelnek a levegőbe. A 430 ezer gépjármű évi 3 milliárd kilométert fut az utakon, amellyel 75 ezerszer lehetne megkerülni Földünket.

Ez ugyan már nem a statisztikai hivatal jelentésében olvasható, de Luxemburgban található Európa „legnagyobb” benzinkútja. A Franciaországból érkezők a főváros közelében tankolják a kontinens egyik legolcsóbb üzemanyagát. A Shell kútnál fogy a legtöbb benzin földrészünkön – havi 115 ezer jármű 10 millió litert vesz magához. Az autópálya túloldalán lévő Aral kútnál 100 ezren állnak meg, ott „csak” 8 millió liter fogy havonta. A két állomás alatti tartályok összesen 2,5 millió liter üzemanyag befogadására képesek.

Az Aire de Berchem névre hallgató autópálya-pihenő az országon belül önálló életet él. Itt nemhogy a szabadnapot nem ismerik, de nincs a napnak olyan perce, amikor az országot átszelő kamionok nem hosszú sorban torlódnak fel, időnként több száz méterre is feltartva a forgalmat. Itt a külföldi nem csak tankolni áll meg, de felszerelkezik az alacsony jövedéki adójú cigarettával és alkohollal is. Az üzemanyagtöltő állomáson – amelynek életéről film is készült – kamionok tömege éjszakázik, itt randevúznak fiatalok buli előtt, illetve iskolások a házi feladatok gyors reggeli lemásolására is.