A magyar gazdaság 2013-as teljesítménye igen szerény lesz, jó esetben minimális növekedést tud majd felmutatni – mondta a kilátásainkról Tóth Gergely, a Buda-Cash vezető elemzője a brókercég előrejelzésének bemutatóján. Az ország mind az európai, mind a régiós versenyben leszakadóban van, különösen régiós összevetésben romlott sokat a helyzetünk. A lengyelek és a szlovákok elhúztak mellőlünk, a balti államokról nem is szólva. Egyedül a gyengélkedő csehekkel összehasonlítva álljuk még úgy-ahogy a sarat.

A gond az, hogy a fejlődésnek még a momentumait sem érezzük, nemhogy a lendületet. A gazdaság az esőben bízhat, azaz az agrárium tudja jövőre pluszba fordítani a növekedést. Az euróövezeti piacok beszűkülése, a megrendelések csökkenése miatt az exportra termelő feldolgozóipar kilátásai sem rózsásak. A Mercedes-hatás, ami a kecskeméti autógyártás beindulásának és felfuttatásának gazdaságra gyakorolt robbanásszerű javulásában mutatkozna meg, sajnos nem érzékelhető – hangsúlyozta Tóth Gergely.

Egyszóval: a gazdaság hagyományos motorjai nem jól muzsikálnak, a kormány által korábban várt 1,6 százalékos növekedés illúziószámba megy. A külföldi befektetők nélkül pedig nehéz lesz talpra állítani a gazdaságot – tette hozzá, megemlítve, hogy a szigorú költségvetési politika helyes ugyan, de fenntarthatóságát illetően komoly és el nem oszlatott kétségek merültek fel.

A külső konjunktúrában lehet bízni, de annak felerősödése sajnos igen lassú, hosszú folyamat lesz, és rengeteg kockázati tényező övezi. Ilyen az amerikai költségvetési megszorítások és adókedvezmények sorsának rendezése, amelynek elmaradása esetén recesszióba is fordulhat jövőre a ma még 2 százalékos ütemben bővülő amerikai gazdaság.

A Buda-Cashnél úgy látják, megegyezési kényszerben vannak a demokraták és a republikánusok, ezért a sokk elkerülhető lesz. A hitelminősítői figyelmeztetések is erre ösztökélhetik a pártokat. Spanyolország, Görögország sorsa méltán aggaszthatja az Európai Uniót, amelynek egyébként még a politikai széthúzás veszélyével is dacolnia kell.

Ami a magyarországi kockázatokat illeti, elég a mélyülő recessziót, a magas inflációt, a túlzottdeficit-eljárás lezárása körüli bizonytalanságokat és nem utolsósorban az EU/IMF-hitelmegállapodás egyre csökkenő esélyeit felhozni annak illusztrálására, hogy a helyzetünk mennyire „képlékeny”. A magyar kormány részéről is jöhetnek még olyan unortodox lépések, amelyek negatív kockázatokat hordoznak.

Komoly aggodalommal várja a piac az MNB vezetésének márciusban esedékes lecserélését és az új kurzus által követendő irányvonal meghirdetését. Az alapkamat egyensúlyi szintjét is meg kell határozni, a kormánypártok által a monetáris tanácsba delegált tagok 4,5-5 százalék körüli szintet lőttek be, de ez túl alacsony lehet. Ha ide süllyesztik a rátát, majd a külső körülmények romlása miatt emelésre kényszerül a jegybank, az nem használ az amúgy sem daliás hitelességének – vélte Tóth Gergely.

Egy külső sokk esetén – ami egyáltalán nem zárható ki – villámgyorsan szükség lesz megállapodni a nemzetközi szervezetekkel, kármentési céllal. Ha kedvező és támogató marad a nemzetközi környezet, akkor nem lesz probléma az államadósság finanszírozásával.