Csak az apostoli királyság véd meg minket a bankoktól
- Írja csak meg, hogy milyen házban lakik itt a végrehajtó! – szegezi nekem a tikkasztó melegben a bírósági végrehajtó háza előtt állva egy nagydarab melegítős-trikós úr.
- A végrehajtó ilyen palotában veszi el mások házát! - kontráz rá egy másik, árverésre érkezett aktivista, aki, mint azt kifejti, itt már régen a népnek kellene kormányoznia „azok” helyett.
Hogy az egybegyűltek pontosan mit értenek „azok” alatt, arra nehéz lenne kapásból válaszolni. A kéttucat szimpatizáns egyik fele a Thürmer-féle Magyar Kommunista Munkáspárthoz tartozik, míg másokon a szélsőjobbos megmozdulásokról ismerős turulmadaras kitűző és nemzetiszínű karszalag feszül. De, hogy teljes legyen a kavalkád az egyik résztvevőről még egy jókora Dávid-csillagos medál is fityeg.
- Végveszély esetén össze kell fognunk és félre kell tenni az ellentéteinket – magyarázza egy munkáspárti középkorú hölgy az egyik díszmagyarnak, aki kissé feszengve áll a nagy melegben a munkáspárti transzparens előtt, és aki hangjában érezhető fenntartásokból ítélve a vértestvéreinek rövidesen kereken letagadja majd a beszélgetést.
Annyi azért biztos, hogy nem csütörtökön, az budaörsi eseményre kivezényelt három rendőr meglehetősen unott tekintete előtt kezdődött a frontbarátkozás.
Kovács István érdi vállalkozó házát már májusban megpróbálta a végrehajtó dobra verni. Azonban a végrehajtásra összverődött civil aktivisták már akkor is éltek a nyilvános árverés nyújtotta lehetőséggel és benyomultak a végrehajtó budaörsi irodájában. Vélhetőleg a nagy felhajtásnak is köszönhető volt, hogy sem jött el senki, hogy vételi ajánlatot tegyen a házra, így a végrehajtó fél év elteltével most újra kísérletet tett az árverésre.
Igaz, könnyen lehet, hogy nemcsak ez az ok: az adós, Kovács István, mint elmondta, már évek óta próbálja maga is értékesíteni a nagy értékű érdi ingatlanát – utóvégre már a végrehajtó által kihirdetett licitálási áron, 79 millió forinttért – ám vevőt nem sikerült találni hozzá és arról sem tudni, hogy bárki bejelentkezett volna a csütörtöki árverésre vevőként.
Így jobb híján a meghirdetett árverés inkább csak a különféle érdekesebbnél érdekesebb politikai áramlatok képviselői számára jelentett lehetőséget egy kis önreklámra. Az eseményen megjelent Thürmer Gyula, az MKM elnöke is, akit lapunk arról kérdezett, hogy Kovács Istvánon kívül – aki az MKM Központi Bizottságának a tagja, elnöki titkár - más bajba került adós kapcsán is szerveznek-e ilyen élőláncot?
- Bárhol fellépünk, ahol sérülnek az emberek jogai – mondta Thürmer Gyula, ám nem tudta befejezni a veretes mondatot, mivel közvetlenül mellettünk valaki minden átmenet nélkül nagy hangon bejelenti, hogy megkezdődött Magyarországon a hatalomátvétel.
Mint később kiderült, a Torgyán Józsefet még csúcsformájában is helyből leköröző úr nem más, mint Borbély József, aki nemcsak a Tempo párt vezetője, ám egyúttal a helyreállított „Magyar Apostoli Királyság önjelölt kormányzója”. A kormányzó legott egy komplett programbeszédet is rittyent a végrehajtó irodája előtt az egybegyűlteknek. (Később kiderült, hogy a Kecskemétről hirdetett forradalom már évek óta zajlik hazánkban, legalábbis a Tempo honlapjának tanulsága szerint Borbély úr már tavaly nyílt levélben adott parancsot Kovács Árpád Katonai Főügyésznek a „békés gyakorlati értelemben vett hatalomátvétel kapcsán.” )
A szikár tényeknél maradva: az érdi vállalkozó Kovács István 2003-ban vett fel euróban nagyjából 30 millió forintnyi szabad felhasználású jelzáloghitelt a Sparkasse osztrák banktól.
Mint Kovács István elmondta, azért ment hitelért Ausztriába, mivel ott az itteninél jóval kedvezőbb feltételekkel és gyorsan adtak eurohitelt.
- Akkoriban boldog-boldogtalan vett fel ilyen eurohitelt, annál a hitelközvetítőnél, ahol én voltam legalább hetvenen kötöttek még rajtam kívül szerződést – mondta Kovács István. Az ügyintézés sem tartott soká, 2-3 hónap alatt meg is volt a hitel.
- Egy nejlon vákumcsomagban adták oda nekem a teljes összeget, készpénzben – emlékszik vissza Kovács István.
Az viszont már biztos, hogy amilyen gyorsan kihelyezte a pénzét itt a bank, annál lassabban szerzi majd vissza a befektetését. A tíz évre felvett hitelt Kovács István nem sokáig tudta törleszteni: 2005-ben autós vállalkozása tönkrement és ő fizetésképtelen lett.
A bank néhány levélváltás után végül felmondta a hitelt, és megkezdődött az immáron hat éve tartó jogi hercehurca. Kovács István szerint az osztrák banknál semmiféle alkura nem voltak hajlandóak, így szóba sem jött a futamidő meghosszabbítás, vagy egyéb lehetőség. Igaz, valószínűleg az is közrejátszhatott ebben, hogy Sparkasse-nek itt nincs fiókja, a németül nem tudó Kovács pedig jobb híján barátait kérte meg, hogy kitelefonáljanak a bankba, ahol azonban döntési joggal nem rendelkező ügyintézőkkel beszéltek.
Mindenesetre a Sparkasse végül tavaly végrehajtásra adta ki a kintlévőségét.
Kovács szerint a hitel alapjául szolgáló ingatlanért a válság előtt még 150 millió forintot is el lehetett volna kérni, azonban jelenleg 79 millióra becsülték a ház forgalmi értékét. Igaz, közben a Sparkasse követelése a kamatokkal 30-ról 52 millió forintra nőtt. Mivel a jelenlegi szabályok szerint a bírósági végrehajtó a teljes ár 75 százalékáig mehet le – ami nagyjából 59 millió forint – így Kovács István most azzal kellett, hogy szembe nézzen, hogy a 30 milliós hitele miatt lényegében semmi sem marad a nagy családi házából.
A tizenegy órai árverés végül elkezdődik. (Sietve szögezzük le: a végrehajtó irodájában nyoma nincs a „nép verejtékéből származó busás haszonnak”. Ellenkezőleg, átlagosan lelakott családi ház-belső, malternyomok a falon és az olcsó farost bútor fölött fityegő kiégett izzók, légkondi pedig nuku.)
Némi jogi csatározás után a végrehajtó megállapítja, hogy a végrehajtás megtartható, majd kikiabál a folyosóra, hogy ugyan van-e vevő?
A jelek szerint még a cirka 60 milliósra letornászható vételi ár sem túl kecsegető a neppereknek, mivel senki sem jelentkezik, így a végrehajtást eredménytelennek nyilvánítja a végrehajtó.
- Le a diktatúrával! - rikkantja mellettem a hirtelen beállott csendben az egyik hazafi, aki jócskán izzad a nagy melegben a huszármentéjében. Miután a végrehajtóból és a jelenlévőkből ez semmiféle hatást nem vált ki, így utána még azt is hozzáteszi: népuralmat! A forradalom azonban még várat magára, a végrehajtó ugyanis röviden kitessékeli az egész társaságot az irodájából.
A kapu előtt még arról kérdezzük Kovács Istvánt: mire számít, elvégre a tartozást előbb vagy utóbb meg kell, hogy fizesse valamilyen módon. Kovács István elmondja: úgy reméli, hogy itthon a társadalmi nyomás arra kényszerítheti a bankokat – az ő bankját is – hogy változtassanak a gyakorlatukon így teljesíthető feltételeket támasszanak az időközben bajba jutott adósaikkal szemben. Így például az ő tartozásának is meg lehetne hosszabbítani a futamidejét. Arra azonban nem kapunk határozott választ, hogy ebben az esetben a csökkent törlesztőrészleteket is ki tudná-e fizetni.
A résztvevők szétszélednek, (a kék zubbonyban izzadozó rendőrök már jóval korábban levonultak) a Tempo párt vezetője pedig néhány hívével elvonul egy közeli kocsmába megbeszélni a hatalomátvétel technikai részleteit. Fél év múlva újrakezdik.
