A mentőcsomag ára: Ciprusnak a turizmus marad
Nemrég még kisebb gazdasági csodaként tekintettek Ciprusra. Az egykori adóparadicsom 2008 előtti teljesítményét a Nemzetközi Valutaalap magas növekedési rátával, alacsony munkanélküliséggel és egészséges államháztartással jellemezte. Az ezredforulótól az évtized végéig folyamatos növekedést ért el a gazdaság, a ciprióták a földközi-tengeri térség egyik leggazdagabbjai voltak. A sziget 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, s a szigorú követelményeket követve, 2008-ban az eurózónába is sikerült belépnie, maga mögött hagyva erős nemzeti pénzét, a ciprusi fontot.
A szigetország titka a szolgáltatói szektorban, különösen a turizmusban, a pénzügyi szolgáltatásokban és az ingatlanfejlesztésben rejlett, amelyek a GDP mintegy négy ötödét jelentették. A “tenger és napsütés ” szlogenjével hirdetett földközi-tengeri országban a turizmus volt mindig is a gazdaság egyik húzó ágazata. Tengerparti luxusszállodák, autókölcsönzők, éttermek, diszkók tucatjai szolgálják a pihenésre és szórakozásra vágyók tömegeit. Itt mindenki talál valamit az év több mint 300 napján a szikrázó napsütésben. Jól ismert Ajia Napa, az egykoron csendes halászfalu, amely Ibiza és Mikonosz mellett ma már Európa egyik legnagyobb buliközpontja lett, ahova minden nyáron Európa fiataljai özönlenek. A tehetős golfozók számára pedig elegáns golfklubok működnek, ötcsillagos szállodákkal, luxus ellátással.
A turizmus mellett az elmúlt évtizedben a bankszektor magas színvonalú szolgáltatásaival még vonzóbbá tette a szigetet. Földrajzi-politikai adottságainak megfelelően Ciprus Kelet és Nyugat közötti “kapunak” hirdette magát, ahol majdnem mindenki beszél angolul, képzett a munkaerő, jó a légiközlekedés. Könnyű volt itt bejegyezni cégeket, a jó banki hozamok és az alacsony társasági adó idecsalogatta a befektetőket Európa számos országából, így nem véletlenül érdemelte ki a sziget az adóparadicsom nevet. Amíg apuka a pénzügyeket a bankban vagy a könyvelői irodában intézte, a család kellemesen lubickolhatott a tengerben, s így persze a parti ingatlan varázsa is sok befektetőt megbabonázott. Egymás után lakónegyedek nőttek ki a homokos partok mentén.
Limasszol, vagy “Limasszolgrád” - ahogy egyre inkább ismert lett a sziget pénzügyi központja - is mintegy tíz évvel ezelőtt lett az oroszok, többek között a moszkvai politikai elithez közel álló gazdagok, oligarchák kedvenc városa. A Szovjetunió összeomlása utáni években folyamatosan úszómedencés villákba, házakba fektették pénzük egy részét a tehetősebbek, s mint második otthonukba jártak ide. Orosz iskolák, üzletek nyíltak, több orosz nyelvű újság, magazin működik, nemzetközi divatmárkák vagy akár prémbundát is áruló luxusbutikok sorakoznak, s Ferrarit vagy Porsche-t is elég könnyű itt bérelni. Becslések szerint a 70 milliárd eurónyi Cipruson lévő bankbetétek körülbelül egy harmada orosz kézben van. Ezek a hatalmas pénzösszegek tették lehetővé, hogy a bankrendszer ilyen aránytalanul nagyra nőjjön, s a kölcsönök is könnyen elérhetővé váltak. A bankok mérlegfőösszege a csupán körülbelül nyolcszázezer lakost számláló Ciprus nemzeti össztermékének a nyolcszorosát is elérte a Nemzetközi Valutaalap kalkulációi alapján.
A problémák akkor keletkeztek, amikor a bankok Görögországnak is adtak kölcsönt, s persze ehhez jött a globális recesszió, a gazdaság lassulása, a növekvő munkanélküliség, s a hibát hibára halmozó korábbi elnök, Dimitrisz Hrisztofiasz kormánya. A nehézségeket csak tetézte, hogy a kommunista eszméket valló Hrisztofiasz elnök ideje alatt, 2011 nyarán egy haditengerészeti bázison az ország legnagyobb villamos erőműve felrobbant, működésképtelenné vált. Körülbelül 1-2 milliárd euróba, a GDP közel 20 százalékába került ez az országnak, s a következményeivel ma is együtt kell élni az Európa legmagasabb villanyszámláit fizető szigeten.
Koszta Pavlowics, a Cyprus Mail című legismertebb angol nyelvű napilap korábbi főszerkesztője tudósítónknak nyilatkozva úgy vélte, “a nagy problémát az is jelenti Cipruson, hogy a lakosság nagy hányada az állami gépezetben dolgozik, akik kiugróan magas fizetésekkel, juttatásokkal rendelkeznek, s mindezt a magánszektor finanszírozza. Még egyik kormánynak sem sikerült ehhez hozzányúlni, a rendszert effektíven megreformálni. A közszérában dolgozók jelenleg úgy élnek, amiről egy nyugat-európai közhivatalnok csak álmodik. Egy átlag ciprusi köztisztviselő pár ezer eurós fizetést vesz fel, délután kettőig dolgozik, s a Mercédeszével hazamegy az akár 4-hálószobás, úszómedencés házába, ahol még fülöp szigeteki háztartási kisegítő alkalmazottat is foglalkoztat. Ez nem fog tovább menni, ezt az életszínvonalat tovább nem tudják tartani. “
Alig hihető, hogy az Unióval kötött megállapodás életet lehet az agonizáló pénzügyi szektoba: a bizalom az elmúlt egy héten elveszett a befektetők és a lakosság részéről is. A jövő bizonytalan, s lassú lesz a felépülés a válságból. Optimista szakértők szerint 5-6 év kell az újjáéledésre, a gazdaság újbóli fellendítéséhez, de a siker új formuláját még meg kell találni.
El kell gondolkodni, hogy turizmus-fejlesztésekben lenne-e érdemes gondolkodni vagy tudományos-fejlesztő központokban, de mindez időbe telik, talán egy generációba is. A közvetlen remény a tenger mélyén rejtőző gázban rejlik, amelyre 2011-ben bukkantak a szigettől délre. Sokan a gázmilliárdoktól remélik a jelenlegi reménytelennek tűnő helyzetre a megoldást.
