Az utóbbi egy hétben az olajár ritkán látható kilengéseket produkált. Az Európában irányadó Brent alaptípus hordója húsz százalékkal 58 dollár fölé drágult, míg az amerikai WTI –ugyanekkora lendülettel – 54 dollárig menetelt, majd szerdán megroppant, hogy rá egy nappal aztán visszakapaszkodhasson.

A drágulásban számos tényező játszott közre. Egyrészt csökkent a piacokat elárasztó olajfelesleg, aminek több oka is van: egyre kevésbé éri meg a nyersanyag kinyerése az amerikai olajpalából, emiatt sorra állnak le ezek a létesítmények, de a kitermelésben részt vevő aktív olajfúró tornyok száma is látványosan csökken. A Baker Hughes energetikai tanácsadó statisztikája szerint január utolsó hetében az Egyesült Államokban kilencven olajkutat állítottak le, s most 1543 egység hozza a felszínre a fekete aranyat. Ilyen gyors visszaesést 1987 óta nem tapasztaltak.

A kínálati oldalt az is érzékenyen érintette, hogy a Shell kilenc amerikai finomítójában vasárnap óta munkakörülményeik javítása és fizetésük hatszázalékos emelése érdekében sztrájkoknak a dolgozók. A napi legkevesebb egymillió hordóra becsült világpiaci túlkínálat tehát számottevően mérséklődött, ez egyszersmind megzsírozta az árakat. Az is az árak emelkedése irányába mutat, hogy a nagy olajmultik, mint az Exxon, a Shell, a BP és a Chevron sorra mondják le beruházásaikat, állítják takaréklángra kutatásaikat, hogy ezzel is csökkentsék kiadásaikat.

A fizikai okok mellett a spekulációs faktor is felfelé nyomta a jegyzést. Az olajár esésére spekulálók többsége úgy látta, nem megy már sokkal lejjebb az ár, és realizálták a nyereségüket. Az árak emelkedésében a dollárerősödés átmeneti megtorpanása is szerepet játszott, az amerikai fizetőeszköz a vezető devizákból összeállított kosárhoz képest két százalékkal gyengült – írja elemzésében a Marketwatch. A 44 dolláros ár lehetett a mélypont Phil Flynn, a Price Futures elemzője szerint, aki úgy látja, hogy a rossz hírektől sem szabad elkeseredni, a kínai lassulás például arra fogja ösztökélni Pekinget, hogy gazdaságélénkítő programokat hirdessen meg, ezzel növelje a keresletet és segítse az árak feljebb kapaszkodását.

Abban lassan konszenzus körvonalazódik, hogy az olajár az év második felében már felfelé veszi az irányt, addig viszont ideges rángásokat mutathat az árfolyamgörbe. Mint amilyent az amerikai olajtartalék-adat hozott szerdán: a „raktárra” termelő kutak 6,3 millió hordóval növelték a tartalékot, miközben a piac 2,8 milliós tételt várt. A hírre nyolc százalékot zuhant az olajár, amiből hatot már tegnap visszanyert. Annak azonban, hogy az ár a tavaly nyári százdolláros szintjére térjen vissza, kicsi az esélye. Az 50–70 dolláros sávban viszont bárhol tartósan lecövekelhet a jegyzés. Háromszáz forint alatti benzinárra tehát nem érdemes nagy tételben fogadni.