A bankszektorral kötött béke mindenképpen előnyös dolog, de ahhoz, hogy az ország tőkevonzó képessége érdemben nőni tudjon, jelentős külgazdasági, külpolitikai fordulatra lenne szükség. A gazdaság ide-oda rángatásai is kiütköznek a romló magyar versenyképességi mutatókban annak ellenére, hogy közben igen jelentős uniós források érkeznek az országba, foglalta össze Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképességi Kutató Központ igazgatója, a Portfolio Uniós források 2015 szakértője. "Tragikus hatásúnak tartanám, ha úgy döntenénk, hogy a fejlődés fő erőivel szemben megyünk" – tette hozzá.

A nemrég közzétett egész éves GDP adatokat illetően a volt gazdasági miniszter a többi elemzőhöz hasonlóan alacsonyabb értékre számított. A pozitív eredmény meglátása szerint jórészt megmagyarázható azzal, hogy az EU-s források tovább áramlottak az országba, ezek jórészt állami fejlesztési csatornákhoz is kapcsolódtak. Az állam szerepe jelentős volt: csaknem 300 milliárd forintot osztottak ki decemberben az európai uniós források maradék részéből. Megjelenik a magas növekedésben a fogyasztói kereslet növekedésének hatása, részben a rezsicsökkentés következményeként, illetve a jegybanki hitelprogram is. Az év végi gyorsulást örvendetes jelenségnek tartja, de a sok egyszeri hatás miatt nem vonna le belőle hosszabb távú következtetéseket. A valódi kérdés szerinte inkább az, hogy ebben az évben milyen módon tud folytatódni a növekedés. „Kettő-négy év múlva jelentkeznek azok a hatások, amelyeknek a következtében megtorpan a magyar gazdaság növekedése" – vetíti előre Chikán Attila.

Míg 2013-ban és 2014-ben igen jelentős nettó uniós forráslehívásra volt képes Magyarország, aközben a legtöbb versenyképességi, fejlettségi felmérés szerint folytatódik a leszakadásunk a régiós országok mezőnyétől. Az ok a magyar gazdaság általános működési-hatékonyságában rejlik: azokat a pénzügyi és egyéb erőforrásokat, amelyek bekerülnek a gazdaságba, nem olyan hatékonysággal használják fel, mint a többi ország. Fontos jelzés például, hogy a nemzetközi versenyképességi rangsorokban Magyarország helyezése az intézményi rendszerek szempontjából hihetetlenül kedvezőtlen.
Nagyon rosszul állunk a termelékenység tekintetében is: egy OECD-adatsor szerint a vezető nyugat-európai országoknak alig több mint a felét teljesítjük.

Hiányos a kkv-k megsegítése, a kis- és középvállalati szféra nem kapott olyan intézményi támogatást, amilyet kellett volna, és itt nemcsak a pénzügyekről van szó, hanem azokról a szakmai és szervezeti támogatásokról is, amelyeket a külpiacokra jutás, az innováció fejlesztése vagy a tudásfejlesztés jelentett volna. "Katasztrofális állapotban van például az oktatás a kkv-szférában, nincsenek olyan oktatási programok, amelyek az ő tevékenységükre lennének szabva. De felfokozott várakozás is van a levegőben, és ez talán valamennyire növeli a kkv-k vállalkozási hajlandóságát" – tette hozzá a Portfolio Uniós források előadója. Minden ellenkező hatás ellenére a kkv-szektor még mindig meglehetősen életképes, de égető probléma, hogy a kkv-k még mindig nem rendelkeznek elég önerővel az uniós források lehívásához.