Az unió legfőbb javaslattevő-végrehajtó intézményének szakértői úgy számolnak, hogy amennyiben megvalósul a teljes mobilitás e két, 2007-ben csatlakozott tagállam munkavállalóit illetően, az önmagában 0,3 százalékkal emelheti a 27 EU-tagállam GDP-jét, és 0,4 százalékkal a 15 régi tagállam GDP-jét. A 27-ek és a 15-ök körének megkülönböztetése azon alapul, hogy nem sorolják a régiek közé Románia és Bulgária mellett a 2004-ben csatlakozott 10 tagországot, köztük Magyarországot sem.

Azokat a félelmeket, hogy a romániai és bulgáriai munkavállalók mobilitásának megteremtése megnöveli a munkaerő-fogadó országokban a munkanélküliséget és leszorítja a bérszínvonalat, a brüsszeli statisztikai adatok nem igazolják. A számítások szerint a 15 régi EU-tagországban jelenleg átlagosan csupán 0,28 százalékkal alacsonyabb a bérszínvonal annál, mint amekkora a romániai és bulgáriai munkavállalók beengedése nélkül lenne.

E két országból főképp Olaszországba és Spanyolországba áramlott a munkaerő. Az előző év végén a többi 25 EU-ország valamelyikében lakó román és bolgár állampolgárok együttes létszáma 2,9 millió volt. Ezzel a többi 25 EU-ország lakosságának 0,6 százalékát tették ki. Spanyolországban 2,2 százalék, Olaszországban 1,8 százalék volt az ott élő román és bolgár állampolgárok összesített számaránya.

Az Európai Bizottság statisztikai adataiból az is kiviláglik, hogy Romániában és Bulgáriában a foglalkoztatottak részaránya a munkaképes korú lakosságon belül átlagosan 63 százalék, ami nem sokkal marad el a többi 25 EU-ország 65 százalékos átlagától. Brüsszel szerint ez is azt támasztja alá, hogy e két ország munkavállalói nem feszítik túl a többi uniós ország munkaerőpiacát.

A 2007-ben EU-taggá vált két ország tekintetében a munkaerő teljesen szabad áramlásának biztosítása három szakaszban megy végbe, ugyanúgy, ahogy ez a 2004-ben csatlakozott tíz tagország, köztük Magyarország esetében is történt.

A hétéves átmeneti időszak első fázisában (2007-2008) a tagállamok saját belátásuk szerint korlátozhatták a román, illetve bolgár állampolgárok munkavállalását.
A második fázisban - ez 2009. január 1-től 2011. december 31-ig tart - a tagállamok a Brüsszelnek történt előzetes bejelentés alapján fenntarthatják a korlátozásokat. Ha azonban ilyen bejelentést az első fázis vége előtt nem tettek, akkor ebben a második fázisban már az általános uniós szabály, a korlátozások feloldása érvényesül. A még mintegy másfél hónapig tartó második fázisban tíz tagország tart fenn korlátozásokat.

A harmadik fázisban (2012-2013) nem csupán az a követelmény a korlátozások fenntartásához, hogy azt jelentsék be az előző fázis vége előtt, hanem az is, hogy a korlátozást fenntartani kívánó tagország munkaerőpiacán súlyos zavarok mutatkozzanak, vagyok azok veszélye álljon fenn. Brüsszelben eddig egy ilyen jellegű bejelentést nyugtáztak: Spanyolország, ahol nagyon magas a munkanélküliség, 2012. december 31-ig korlátozásokat kíván fenntartani a román állampolgárok vonatkozásában.

A munkaerőpiac megnyitásának összességében pozitív hatásáról szóló pénteki tájékoztatásában az Európai Bizottság felidézte Andor László EU-biztosnak egy bécsi tanácskozáson tett kijelentését, miszerint "a munkavállalók Európán belüli szabad mozgásának a korlátozása nem lehet a magas munkanélküliségre adott válasz". Andor szerint ehelyett ténylegesen az új munkahelyek megteremtésre kell összpontosítani.