Egyelőre nem került bele a szövegbe a mentőcsomagról tárgyaló, bajba jutott államok besorolásának két hónapos felfüggesztése, illetve kikerült az a tiltás is, mely szerint a piac 20 százalékát uraló hitelminősítő cég nem vásárolhatja fel kisebb vetélytársát. Barnier javaslatának felvizezett változatában egy ütőképes eszköz maradt: ha a hitelminősítők hibáznak, bíróság előtt kell felelniük.

– Az eredet javaslattervezet nem volt ésszerű. Örvendetes, hogy a bizottság végül is figyelembe vette a piac visszajelzéseit – mondta lapunknak Nicolas Veron, a brüsszeli Bruegel Intézet munkatársa Barnier módosított javaslataival kapcsolatban. Általánosnak mondható az Európai Politikatanulmányok Központjának (CESP) munkatársának, Karel Lannoo-nak a vélekedése is, aki nem zárja ki, hogy a bizottság politikai megfontolásból megy neki a hitelminősítőknek. A szakértő szerint – akivel még a bejelentés előtt beszélgettünk – ezt alátámasztja a bejelentés időzítése is. A brüsszeli intézet kutatója szerint az új szabályozás azt jelentette volna, hogy az unió megpróbálja napi szinten irányítani a piacokat.

– Nem akarjuk lelőni a hírnököt – biztosította a hitelintézeteket pragmatikusságáról a francia biztos sajtótájékoztatóján. Barnier visszhangozta a Brüsszelben egyre inkább tetten érhető aggodalmat is, amikor azt mondta: „vissza kell építenünk a politikai szuverenitásunkat, nem lehetünk teljesen kiszolgáltatva a piacoknak, így működnek a modern demokráciák”. A helyzetet külön pikánssá teszi, hogy a biztos hazája, Franciaország tíz körömmel küzd a rosszabb besorolás ellen, miközben a múlt héten a Standard and Poor's cég „véletlenül” kilátásba helyezte az ország leminősítését.

A javaslat azonban így is tartalmaz lényeges pontokat. Hat hónaponként kéne az államokról értékelést készíteni a hitelminősítőknek a jelenlegi évenkénti jelentés helyett. Az államok és a cégek is kapnának az értékelés publikálása előtt 24 órát, hogy újabb adatokat szolgáltassanak, kiegészítő információkat juttassanak el a hitelminősítőkhöz. Az értékeléseket tartalmazó teljes jelentést nyilvánosságra kéne hozni, a módszertannal és felhasznált adatokkal együtt. A bizottság emellett most már nem csak a bankoktól, de minden pénzügyi intézettől azt kéri, végezzék el saját kalkulációikat, mielőtt hitelminősítőkhöz fordulnak. Továbbá az európai felügyeleti szerv (ESMA) olyan indexet hoz majd létre, ahol harmonizált formában minden pénzügyi eszköz összes értékelése (tehát nem csak a három nagy ház besorolása) elérhető lesz – így akar a bizottság teret adni a kisebb hitelminősítőknek is.

A javaslat azt is előírná a pénzügyi termékeket kibocsátó társaságoknak, hogy három évente minősítőt kell váltaniuk, melyek aztán négy évig nem térhetnek vissza ugyanahhoz az ügyfélhez. Új elem a bizottság javaslatában, hogy vétkes gondatlanságból vagy szándékosan okozott kár miatt a befektető beperelheti majd a hitelminősítőket; a nemzeti rendelkezéseket harmonizálni kívánja az unió.

Arról a javaslatról, mely szerint az ESMA két hónapra felfüggesztheti egy bajba jutott állam negatív besorolását, Barnier egyelőre letett. Az általa „innovatívnak” nevezett tervet még kidolgozzák, és nem kizárt, hogy a parlamenttel és a tanáccsal folytatott eljárás során később kiegészítik vele a bizottsági szöveget. A felfüggesztés célja az lett volna, hogy megakadályozza, hogy a már segítséget kapó államok még nagyobb gondba kerüljenek egy további leértékelés miatt. Ugyanakkor szakértők szerint maga a „hírzárlat” is pánikot kelthetett volna a piacon. Karel Lannoo szerint ez kifejezetten veszélyes lett volna a piacról nehezen megélő országok számára. Magyarországot hozta fel példaként, mondván, ha a hitelminősítők negatív besorolását átmenetileg megtiltanák, akkor az épp erősítené az országgal kapcsolatos félelmeket a piacon, és megnehezítené az országnak, hogy pénzhez jusson. A fúziók tiltását végül is a bizottság a versenyszabályokra hivatkozva vetette el, bár felmerültek kérdések azzal kapcsolatban, ez az összeférhetetlenség miért nem jutott előbb eszébe az előkészítésben részt vevőknek.