A bizottság 2010-ben hozott határozatot arról, hogy az állam és az energiaipari cég megállapodása, ami szerint a Mol 15 éven át rögzített bányajáradékot fizet, amelyet a járadék későbbi, 2008-as emelése nem érintett, tiltott állami támogatásnak minősül. A Mol az Európai Bíróságon támadta meg a döntést, és a luxembourgi uniós bírák első- és másodfokon is a cégnek adtak igazat.

A bíróság azt állapította meg, hogy a bányajáradékról kötött 2005-ös megállapodás megkötésekor az állam objektív szempontok alapján járt el, ezért nem lehet olyan szelektív, csak a Molnak nyújtott állami előnyről beszélni, amely tiltott állami támogatást jelentene, mert külön előnyt biztosít a cégnek versenytársaival szemben. A bíróság szerint arról sincs szó, hogy az állam és a Mol azért állapodott volna meg, mert már akkor tudták, hogy 3 év múlva megemelkedik a bányajáradék, és az alól akarták volna mentesíteni a Molt.

Amikor 2005-ben a megállapodást megkötötték, a törvény 12 százalékban rögzítette a bányajáradék mértékét, az egyezség értelmében viszont a Mol 15 éven át körülbelül 12,5 százalékot fizet, noha egy 2008-as törvénymódosítás 30 százalékra emelte a bányajáradék mértékét. Az emelés alól a Mol a megállapodás révén mentesült.