A kúthálózatok adója jócskán meg fog ugrani kis árrésük miatt Kurucz Árpád

Az iparűzési adót az árbevétel alapján kell megfizetni, az adót pedig egyebek mellett az eladott áruk (elábé) és közvetített szolgáltatások összegével lehet csökkenteni – emellett az anyagköltség és a K+F-ráfordítás számolható még el. A szabály szerint az elábét az árbevétel függvényében egyre kisebb mértékben lehet leírni: félmilliárd forint bevétel alatt nem kell foglalkozni a dologgal, a fölött pedig húszmilliárd forint bevételig 85, húsz és 80 milliárd forint között 75, a fölött pedig 70 százalékos az elszámolhatósági arány. Nehezítés, hogy az egyes sávokat külön kell kiszámolni és összeadni.

A paraméterek szerint a rendelkezés leginkább a kereskedelmi cégeket érinti, közülük is a nagyobb árbevételűeket. A kiskereskedelem mellett a nagykerek is érzik majd a módosítást – a kiskerkülönadó csak az előbbi szegmenst sújtotta –, ezek mellett pedig a szabály a gépjárműimportőröket és a benzinkúthálózatokat üzemeltető cégeket érinti. Utóbbi szektorban a Mol nem játszik, hiszen bevételeinek jó része nem a forgalmazásból származik. A többi, így az OMV, a Shell vagy az Agip és a Lukoil viszont érintett lehet.

Az ipa azon vállalatok számára lesz magasabb, amelyek kis árréssel dolgoznak – praktikusan harminc százalék alattival. Lapunk gyors számításai szerint a Tesco például egy fillérrel sem fog több ipát fizetni, mert az az árrés minimálisan 30 százalék alatt van. Nem mondhatja el ugyanezt magáról az Auchan, amely húsz százalék alatti árréssel működik. Lapunk becslése szerint a francia lánc mintegy egymilliárd forint helyett nagyjából 1,5 milliárd forint iparűzési adót fog az idén fizetni. A Spar plusza csak nagyjából 160 millió forint lesz, ez a kétmilliárd forint körüli korábbi ipát fogja megtolni.

Nem jár jól a Lidl sem, 264 millió forinttal kell több adót fizetnie becslésünk szerint, a módosítás nélkül egymilliárd forint körüli teher jönne ki. A két lánc között van némi különbség: a Lidl bevétele 200, a Sparé viszont 384 milliárd forint volt tavaly, vagyis a diszkont jóval kisebb árbevétel mellett sokkal több pluszadót kapott a nyakába. A kulcs az árrésben rejlik: a Spar 28, a Lidl 21 százalékos elábébevétel-aránnyal működik. A Penny Market is tol az önkormányzatának 170 millió pluszt a becslésünk szerint félmilliárd forintot jócskán meghaladó adójához. A Penny árrése 22 százalék.

Az Aldié 25, mégsem kell majd többet fizetnie, mert éppen 80 milliárd feletti árbevételt ért el tavaly, vagyis esetében a legnagyobb szintű, 70 százalékos leírás alig játszik. A Penny viszont a maga 160 milliárd forint árbevételével jócskán belelóg a felső sávba. Jobb a találati arány a benzinkutaknál, főleg ha a Mol adójának emelése nem volt cél – így is tízmilliárd forint körüli ipát fizet. A többi, csak kúthálózattal jelen lévő társaság azonban jócskán belead a közösbe, főleg azért, mert tíz százalék alatti árréssel dolgoznak.

Ennek fényében a Shell becslésünk szerint az idén 400 millió helyett 1,2 milliárdot, az OMV 440 millió helyett 1,5 milliárd forintot fizet. Az Agip-hálózatot üzemeltető Eni pár milliót bukik, mert árbevétele épp becsúszik a kritikus 80 milliárd forint fölé. A legnagyobbat a Lukoil bukik a módosításon. Jóllehet az árrés nagyobb, mint például az OMV-é vagy a Shellé, ám árbevétele előbbieknek kevesebb mint fele. Ezért sokkal nagyobbat módosít a számításon, ha az elszámolható elábé pár tízmilliárddal csökken. Ez a Lukoilnak 120 millió forint helyett 1,6 milliárd forint adófizetést jelent.

Annak ellenére, hogy egy-két cégnek durva terhelést jelent az adó, a plusz országos szinten nem lesz eget verő, valószínű, hogy még a reklámadóból várt bevételt sem éri el. Persze egy-egy önkormányzat elég jól járhat. Tavaly az iparűzési adóból összesen 500 milliárd forint folyt be, ez néhány százalékkal emelkedhet reálisan. Az eredendően bonyolult számítást tovább nehezíti, hogy a kapcsolt vállalkozások eredményét össze kell adni. Itt könnyebbség, hogy csak a belföldi kapcsolt vállalkozások adatait kell sorba venni, s csak akkor, ha a nettó árbevétel elábéaránya meghaladta az 50 százalékot.

Persze ez a gyakorlatban roppant bonyolult lehet, hiszen a kapcsolt vállalkozásoknak egymást be kell várniuk az éves zárással. Problémát okozhat tapasztalataink szerint az is – jegyezte meg Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary Zrt. adóüzletágának vezetője –, hogy a honi leányvállalatok sokszor nem ismerik minden magyarországi kapcsolt vállalkozásukat, mert azok külföldön érnek össze.

Más kérdés, hogy mit lehet majd ellenőrizni: az önkormányzatok legfeljebb arra látnak rá, hogy egy vállalatnak van-e más megyében, településen kapcsolt vállalkozása, a külföldi „anyák” megkeresése azonban már nem ennyire egyszerű. A cégadatbázisban még megtalálható a közös anya, de a közös nagyanya már nem – vagyis ha nem az anyavállalat közös, hanem a külföldi székhelyű anyacégek mutatnak közös őst. Ezt a kapcsolatot már biztosan nem tudja megtalálni az önkormányzat, vagyis kis munkával megúszható az összeszámítás.