A Bojár Gábor által alapított Aquincum Institute of Technology (AIT) Budapest egyetem egyik szobájában egy, az egész évfolyamot „ábrázoló” fénykép körül szinte számolatlanul állnak a köszönő üzenetek, az „egészen új inspirációt nyújtó” oktatással kapcsolatban. A Graphisoft egykori tulajdonosa és vezetője ma már szinte teljes egészében az évekkel ezelőtt megálmodott, a szoftvermérnök-képzésre fókuszáló iskolájával foglalkozik, amely az elmúlt hónapban zárta az első „éles” félévét. A képzésre az amerikai mérnökképzés kiválóságait várják fizetős rendszerben, s e válogatott társasághoz csatlakozhatnak a kiválaszott magyarok díjmentesen.

Hogy a sok elismerés csupán egy külföldi diák hazai miliőből való kiszakadása után az új környezetnek szól-e, vagy valóban ennyire lenyűgözően sikerült az indulás, Bojár Gábor elegánsan kitér.

Hangsúlyozza, hogy nem önálló egyetemről, hanem szakirányról van szó. Ez pedig azért alakult így, mert belátták: így van meg annak a lehetősége, hogy a szoftvermérnök-képzés egy részterületén valóban a világ legjobb oktatását nyújthassák. Így célirányosan a kijelölt területre tudnak koncentrálni - mondja.

Az AIT alapítója nem kis lelkesedéssel meséli, hogy az első, még ingyenes, tavaly nyári tesztkurzus sikere minden elképzelésüket felülmúlta. Az üzenetek a falon így nem csak egy jól eltöltött kalandos hónapnak szólnak. (Ez az oktatási időszak még egy hónapos volt.) Tavaly nyáron egyébként 8 amerikai egyetemről 30 diák érkezett az AIT-re, s ehhez a csoporthoz 7 magyar diák csatlakozott a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemről.

A részvétel ingyenes volt, a feltétel akkor még az volt, hogy véleményezésükkel és részleteiben is kidolgozott javaslataikkal részt vegyenek a program, a képzés alakításában. Az eltöltött egy hónap után esszét írtak, s ha volt, kifejtették kritikai észrevételeiket, amelyeket az idei év elején indult, már éles, azaz fizetős szemeszterbe beépítettek.

Az amerikai campus-ok annyit tettek szóvá, hogy a programon belül alacsonynak érzik a humán tárgyak presztízsét. Ez a felvetés meglepő volt – jegyzi meg Bojár –, mert azt gondoltuk, hogy szigorúan szoftvermérnök-képzést folytatunk, s ezek az órák pluszt ugyan jelentenek, de csak kiegészítik a fő irányt.

A hallgatók igénye azonban az volt, hogy ezek az órák a mérnöki, tudományos- és az ezekhez kapcsolódó üzleti ismeretekéhez hasonló súlyt kapjanak a tanrendben. Ezek anyagaként a magyar kultúra, a honi irodalom, zene- és filmművészet lett meghatározva. Mindez a visszajelzés már a tavaszi szemeszter közben érkezett, így ezt már nem tudták beépíteni, ám a következő őszi kurzust már ez alapján állították össze.

Ugyanakkor az elmúlt félév nem úgy indult, ahogy várták. A korábbi 30 amerikai jelentkezővel szemben a 13 ezer dollárba kerülő fizetős szemeszterre tavasszal csak hatan érkeztek. A tervezés időszakában még úgy gondolták, hogy 10 jelentkező alatt nem indítják el a programot. Végül mégis a kurzus megtartása mellett döntöttek, amit utóbb sikerként lehet értékelni: az ősszel induló oktatásra ugyanis már 13-an kandidáltak Amerikából, ráadásul a legjobb egyetemekről. Az amerikai diákokhoz mintegy 20 magyar hallgató csatlakozott, számukra viszont az órák ingyenesek voltak.

Arra is megvan a magyarázat, hogy tavasszal végül is miért csupán hatan választották az AIT-t – fejtegeti Bojár Gábor. Ebben szerinte szerepet játszott, hogy az előkészítéskor feltételezték: úgy tudják az AIT-t eladni, mint a Graphisoft esetében az Archicad programot. Lefordítva: ez a legjobb képzés, ezért a legdrágább is. Az alacsonyabb ár ugyanis gyengítheti azt az üzenetet, hogy valóban ez a legjobb.

Azzal viszont nem számoltak, hogy a magas tandíj az Egyesült Államokban megszokott ugyan, de amikor külföldre mennek az amerikai diákok, akkor ez már nehezen érvényesíthető. Ekkor ugyanis nem a belföldi iskolákkal vetik össze az árakat hanem az országon kívüli lehetőségekkel, ezek között pedig már nagyon magas a 13 ezer dolláros díj.

Az AIT és az Archicad párhuzamban ugyanakkor nem lehet ugyanolyan termékről „beszélni”. Utóbbi ugyanis úgynevezett „Mission Critical Application” (MCA), ami tartalmilag ezt fedi: egy építész jól tudja, ahhoz, hogy munkájának eredménye tökéletes legyen, a legjobb munkaeszközt kell használnia, ezért ezen nem is spórol. Ez az üzenet azonban a külföldi egy szemeszteres oktatási program esetében már nem annyira igaz. A diák a diplomáját a hazai egyetemétől kapja, és ennek értékelésében nem annyira kritikus, hogy az előírt egyetlen külföldi szemesztert hol töltötte el. Erre csak most jöttem rá – meséli Bojár.

Tíz egyetemről - méghozzá a legjobbakról - azonban így is jönnek majd olyan diákok, akiknek nem számít az ár, mindenből a legjobbat akarják, beleértve azt az egyetlen külföldi félévet is. Az pedig, hogy a legjobb hallgatók legyenek egy oktatáson, nos, az is feltétele, hogy az az iskola a legjobbá váljon – teszi hozzá. Így az elmúlt félévet sikerként értékeli.

Az alapító szerint ha a fejlődés szemeszterről szemeszterre a most tapasztalt ütemben történik, akkor - ahogy tervezték - 2013-ra valóban önfenntartóvá válik az intézmény, s már nem kell a működéshez külső forrásokat biztosítaniuk.

Mást, mint Amerikában

Hogy miben is más a budapesti, az amerikai, egyébként erős szoftvermérnök-képzéssel összevetve? Abban, hogy az AIT-n az az oktatói kar fele az üzleti világból érkezik, ezzel a hagyományos akadémikus szemlélettől eltérő megközelítést mutatnak. Nemcsak arról szól az oktatás, hogy mitől lesz jó egy szoftver, hanem arról is, hogy mitől lehet azt eladni, és mitől fogják a laikus felhasználók szeretni. Nem csak a szoftver-, hanem általánosságban a mérnökképzés is válságban van a világon, mert a készülő termékek jelentős része nem a felhasználóknak, hanem a szakmának szól.

Ez pedig alapvető hiba, hiszen azokat nem a pályatársak, hanem a közönség, a felhasználók alkalmazzák majd. További különlegesség, hogy hogyan tud egy kis cég kijutni a világpiacra. Az Egyesült Államokban ugyanis korábban csak a legnagyobb cégek indultak, nyitottak a világpiac felé, aminek az volt az oka, hogy a kisebb társaságok jól megéltek belföldön is, hiszen elég nagy volt a piac mérete ehhez. A kis és közepes cégek ezért nem foglalkoztak ennek a problémának a kezelésével. Az internet természetessé válásával ugyanakkor már az említett kis és közepes vállalatok is azonnal a világpiacon találják magukat, amely feladatot kezelniük kellene a sikerességük érdekében.

A globális piacon való megjelenés és megmaradás kérdésére viszont egy olyan kis országban, mint Magyarország folyamatosan meg kellett találni a választ, hiszen a hazai kereslet alig valamire  lett volna elegendő. Ezt tette a Graphisoft is. Ez a helyzet pedig olyan tudást halmozott föl az AIT-nél, amely markáns eltérést mutat az amerikai képzéstől, és amely az átalakult üzleti környezetben roppant értékes lehet egy amerikai diák számára is.

Nem mennek az Egyesült Államokba

Ezzel együtt ha az oktatók csak az üzleti világból érkeznének, nem lehetne magasan tartani egy intézmény színvonalát, ezért természetesen nélkülözhetetlenek az akadémikusok, a kutatók is. A két oldalról érkező tanári kar egyenlő arányú ötvözése a cél az AIT-n. Az iskola alapítója azonban nagyon eltökélten hangsúlyozta, hogy magyar oktatókra támaszkodnak, nem lesznek külföldiek. Egyszer-egyszer vendég előadásra meghívhatnak külföldi professzorokat is, de nem szeretné velük feltölteni a tanári kart.

Ennek egy az oka: jók a magyar szakemberek. Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e könnyebb az egészet Amerikában megvalósítani, Bojár Gábor egyértelmű nemmel válaszolt. Ennek többi között az egyik meghatározó oka, hogy ha az Egyesült Államokban lenne az iskola, akkor sokkal nehezebben lehetne megszerezni a legjobb oktatókat és a legjobb hallgatókat. E mellett azért az sem mellékes, hogy a Graphisoft-parkban egy olyan környezetet tudtak kialakítani, ahová jó bejárni az oktatónak és a diákoknak, még az amerikai diákoknak is. Ennek megszerzése az Egyesült Államokban jelentékeny erőforrásokat vinne el.

Ráadásul a hazai környezet abban is segít, hogy szűken tudják tartani a fókuszt, valóban arra koncentráljanak, amit az eredeti célokban elterveztek. Ahogy Bojár Gábor megjegyezte: akkor lenne boldog, ha eljutnának oda, hogy ebben a szűkre szabott szakirányban a világ legjobb képzéseként tartanák számon az intézményt és a világ 50 első számú egyeteme küldene hallgatókat az AIT-re.  

Bojár Gábor