Csak néhány nappal azt követően, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nyilvánosságra hozta a Magyarországról szóló, és a gazdaság sürgős stabilizálását szorgalmazó jelentését az illetékes igazgató jelenlétében Budapesten, kedden Varsóban Angel Gurria főtitkár méltatja a lengyel gazdaság teljesítményét, amely kiemelkedő a 34 országot magában foglaló fejlett térségen belül is, nemcsak Közép- és Kelet-Európában.

A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság során a lengyel gazdaság folyamatosan növekedett, tavaly például 4,3 százalékkal.

S ha idén és jövőre lassít is, mert az európai gazdaságok – ideértve a magyart is – megint recessziós év elé néznek, és a varsói kormány is mérsékli a költségvetés hiányát a sebezhetőség csökkentésére, az iram három százalék körüli marad.

Ám Lengyelországgal szemben erős a piaci bizalom, amelyet meg kell tartani. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a laza feltételű rugalmas hitelkeretet megnyitotta Varsó számára, amelynek így van mentőöve, s azt végszükség esetén használhatná is. A növekedési tempó és a nemzetközi bizalom két olyan eleme a lengyel teljesítménynek, amely markánsan eltér a magyar kormányétól.

Olyannyira, hogy a magyar gazdaságban halmozódó feszültségek – együtt az amerikai költségvetési megszorításokkal és az európai ütem lassulásával – az OECD szerint hátrányosan befolyásolhatják a lengyel gazdaság fejlődését.

Ehhez társul, hogy miközben a lengyel bankrendszer szilárd, a pénzintézetek devizában fennálló kötelezettségei magasak, s a folyó mérlegnek a GDP négy-öt százalékára rúgó hiányát egyre kevésbé fedezi a működő tőke beáramlása, amit a portfólió-befektetők pénze egészít ki. Ez a tőkeáramlás viszont nagyon ingadozó, s amilyen hamar beérkezik, olyan gyorsan távozhat is.

A válság alatt a lengyel költségvetés deficitje is megemelkedett: a 2008-as 3,7 százalékos GDP-arányos hiány hét százalék fölé ment fel, majd tavaly 5,5 százalékra ment le, idén 3 százalék körül lesz, s a kormány 2,5 százalékot tervez jövőre. Ám az OECD azt javasolja, hogy a deficit 2013-ban ne haladja meg a két százalékot, mert így hitelesebb lenne a 2015-ös egyszázalékos cél elérésének a terve, s mérséklődne az ország sebezhetősége.

A kiigazítás legjobb módszere – véli az OECD – az lenne, ha Varsó emelné és egységesítené a nyugdíjkorhatárt, amely jelenleg a férfiak esetében 65, a nők esetén 60 év, de fokozatosan, 2020-ra, illetve 2040-re 67-re növekedik. Továbbá emelni kellene az egyes szakmák esetén még mindig engedményes korhatárt, felülvizsgálni a rokkantsági nyugdíjakat, hatékonyabbá tenni az állam működését, megvonni különböző adókedvezményeket, s reformokat kezdeményezni az áru- és a munkaerőpiacon. A 2011-es alacsonyabb hiány elérését egyébként olyan intézkedések is támogatták, mint az áfa emelése, vagy a nyugdíjrendszer második pillérébe járó befizetések mérséklése a bruttó bér 7,3 százalékáról 2,3 százalékára – ez az arány később megint növekedni fog.

Vagyis Varsó nem szüntette meg a kötelező magánpénztári rendszert, az átmeneti intézkedés a költségvetési deficit és az államadósság mérséklését, valamint az uniós követelmények teljesítését szolgálta, de az OECD a lengyel kormánynak is megfogalmazza ugyanazt az üzenetet, mint amit a magyarnak, hogy a hosszabb távú fenntarthatóságot ezek a lépések nem szolgálják.

Igaz, Lengyelországban alacsonyabb az államadósság, s az adósságfék intézményét ott hamarabb vezették be, mint nálunk. De a lengyel adósságszámítás eltér a maastrichti követelménytől, mert például infrastrukturális fejlesztések finanszírozását az államon kívül helyezi. Szemben az OECD-vel, amely szerint a lengyel államadósság a GDP arányában meghaladta az 55 százalékos alkotmányos korlátot. A számítási eltéréseket figyelembe véve az adósság szintje e körül mozog, vagyis jóval alacsonyabb a magyar nyolcvanszázalékos értéknél.

Ha az előrejelzésnél rosszabb forgatókönyv valósulna meg a külső feltételek váratlan változása miatt, Lengyelországnak akkor is maradna mozgástere, hogy a kedvezőtlen hatásokat kivédje, mind a kamatpolitikában – az irányadó 4,5 százalék -, mind a költségvetési politikában vannak még tartalékok – írja az OECD vaskos tanulmánya.

Az elemzés részletesebben kitér az egészségügy kívánatos reformjára, hiszen Lengyelországban ezer lakosra kevesebb orvos és ápoló jut, mint nálunk, elterjedt a hálapénz, sokan nem jutnak megfelelő ellátáshoz, s fejlesztésre szorul a biztosítási rendszer is. A másik téma, amelyet a szervezet kiemelten taglal, hogy a lengyel államnak még mindig túl nagy a szerepe az energiaiparban, folytatni kellene a privatizációt, elválasztani a termelést az energiahálózatok üzemeltetésétől, s csökkenteni kellene a szénfüggőséget a klímacélok teljesítése érdekében.

Az egy főre jutó nemzeti jövedelemben – ha a korábbi 15 fejlettebb uniós tagállam átlagát vesszük az összehasonlítás alapjául – Lengyelország a válság során megelőzte Magyarországot. Szlovákia egyébként 2006 táján tette ugyanezt.