Szomorúsággal vegyes örömmel olvasom a Hetényi István emlékére "Örökös Pénzügyminiszter" címmel, a Pénzügykutató Alapítvány gondozásában megjelent kötetet. Tizenkilencen írtak megemlékezést, vagy mondták el emlékeiket interjú fomájában a 2008-ban elhunyt volt tervhivatali elnökhelyettesről, az 1980-as évek pénzügyminiszteréről, az 1990 utáni átalakulás évtizedeinek örökös pénzügyi, gazdasági tanácsadójáról, a kiemelkedő közgazdáról és különleges emberről. A kötet kiváló, valóságos történelmi emlékmű. Ha valaki hibát keres benne, az egyetlen amit találhat, Hetényi publikációs bibliográfiájának hiánya.

Már a közreműködők listája is figyelemre méltó, hiszen a rendszerváltást követő évek több pénzügyminisztere, nemzeti bank elnöke, volt miniszterelnök, s nem egy vezető közgazda található közöttük. A kötetet leánya, Hetényi Zsuzsa professzor szerkesztette, s írásaival és interjú sorozatával Lengyel László öntötte kiváló formájába. Felidézik a nagy kultúrájú, kiemelkedő tudású közgazdát, az igazi, régi értelemben vett "Polgárt," aki távolságtartással, ironikus stílussal, tudását a magyar gazdaság ügyének szolgálatába állította, s akit nagy tudású szakemberek egész sora tekint tanárának, köztük a kötet nem egy közreműködője is.

Magamat is tanítványai közé sorolom. A hetvenes évek vége felé ismerkedtem meg és barátkoztam össze Hetényi Istvánnal. Ő vezette ugyanis azt a bizottságot, ami a Tervhivatalban a hosszú távú tervezés közgazdasági problémáinak vitatására alakult, s melybe engem is meghívtak. E szűkkörű bizottság minden ülése után úgy álltunk fel, hogy - mint egyszer Jánossy Ferenc kimondta - mindannyian okosabbak lettünk. Ėn akkor az európai, s különösen az elmaradott európai régiók gazdaságtörténetét kutattam, s hihetetlenül sokat tanultam a vitákból, Hetényi Pistától, mindig lényegre tapintó kérdéseiből. Abban a korszakban minden vitában a hozzászólók véleményüket fejtették ki. Hetényi mindig kérdezett, s kérdései mögött mély tudás, az öt-hat nyelven olvasott legújabb közgazdasági irodalom ismerete húzódott meg. Enciklopedikus tudását megcsodálhattam azokon az estéken is, amikor irodalomról vagy zenéről beszélgettünk Attila úti lakásán.

Az 1980-as évek áttörő magyar reform folyamatának Hetényi döntő részese volt. Abban az évtizedben Magyarország fokozatosan átállt a piacgazdaságra, ami az 1990 utáni átalakulás útját kövezte. Megvalósította a bankrendszer reformját, s a kisvállalkozásokkal elindította a privatizációt. Mindennek kidolgozásában Hetényinek döntő szerepe volt. Inspirálta és védte azokat a fiatal kutatókat, akik a felügyelete alatt álló Pénzügykutatóban kidolgozták a Fordulat és Reform (1986) élesen kritikus és ellenzékinek minősített, átalakulást követelő tanulmányát.

Hetényi egyik vezetője volt az 1989-ben létrejött nemzetközi Blue Ribbon bizottságnak is, amely a demokratikus-piaci átalakulás programját dolgozta ki az új kormány segítésére. S ezt követően, mint e kötetből is kiviláglik, munkájával, gondolataival és tanácsaival egyengette az átalakulás nehéz útját. Az 1986-ban nyugdíjazott Hetényi ismét elemében volt.

Hetényi István a háború utáni fél évszázad egyik szerény, de nagy egyénisége volt, nagy ember, s ami több, Ember - a szó legnemesebb értelmében.