Az elemzői konszenzus 10 bázispontos kamatcsökkenéssel számolt, noha számos szakember arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy a jelenlegi nemzetközi pénzpiaci helyzetben, amikor is folyamatos és erős nyomás helyeződik a feltörekvő piaci devizákra – köztük a sebezhetőség tekintetében éllovasok közé tartozó forintra –, nem szerencsés a kamatcsökkentési ciklus tűzön-vizen át történő továbbvitele.

Az euróárfolyam a 308,5 forintos szintnél várta a kamatdöntést, hamar kiderült, merre veszi az irányt a kurzus, amiért éppen ma reggeli tévéinterjújában kezdett el aggódni Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. A döntés indokait 3 órakor, közleményben ismerteti a jegybank.

A megjelent közlemény mértékadó mondatából, ami a kamatpálya alakulását illeti, nem lesz sokkal okosabb az ember, ugyanis a monetáris tanácsnak deklaráltan nincs véleménye a ciklus folytatásának szükségességéről és lehetőségéről, azt a makrogazdasági kilátások és a kockázati megítélés alakulásának átfogó értékelése alapján, a márciusi előrejelzés alappályájának és kockázati forgatókönyveinek ismeretében fogja csak eldönteni. Az euró a kamatdöntést követő húsz percen belül 1,30 forintot emelkedve a 310-es szintet vette ostrom alá és azt könnyedén ét is vitte.

Csak egyetlen érv szólhatott a kamatcsökkentés mellett, az pedig a rezsicsökkentéssel, tehát egyszeri hatással padlóra küldött januári infláció volt. A nullaszázalékos éves infláció azonban csalóka adat, az egyszeri hatásoktól és a volatilisan változó árú termékektől megtisztított maginfláció valójában 3,4 százalékon áll, meghaladva a jegybank 3 százalékos inflációs célját.

A feltörekvő piaci devizaválság tükrében merész húzásnak tetszik a 15 bázispontos csökkentés, de a fő csapásvonallal rendre szembemenő monetáris tanács összetételét ismerve ebben sok meglepő nincsen. Folyamatosan tesztelik a piac tűrőképességét, és arra figyelnek, hogy lehetőség szerint az ő kezükben maradjon az irányítás, ne a befektetők (más nomenklatúra szerint: spekulánsok) mondják meg, mennyit is ér egy forint.

Az Equilor elemzőinek gyorsértékelése szerint a globális piacokon kibontakozó optimizmus és a vártnál kedvezőbb hazai GDP-adat láttán megnyugodni látszott a forint kurzusa, de ezen állapot tartós fennmaradása a váratlanul nagy kamatcsökkentést tekintve kérdéses. Véleményük szerint a kamatvágási ciklusnak a külpiaci hangulat romlása vagy a forint hirtelen és tartós gyengülése vethet véget.

A piaci szereplők az év második felében már kamatemelést várnak, 3-6 hónapon belül 3,05 százalékon találkoznánk az alapkamattal – amennyiben igazuk lesz.

Az Equilornál arra figyelmeztetnek, hogy a tartósan gyenge forint több szempontból sem jó a jegybanknak. Az energia- és élelmiszerárakon keresztül begyűrűző infláció miatt a következő negyedévekben a jelenlegi alacsony szintekről közelebb kerülhetünk a 3 százalékos középtávú inflációs célhoz. A Növekedési Hitelprogram mellett a februári bázisból kieső első rezsicsökkentés is a mutató emelkedésének irányába hat.

Az államadósság szintjét is feljebb tornázhatja a hazai fizetőeszköz tartós gyengesége. Egy ideges környezetben a befektetők a hazai makromutatók helyett a szűkülő kamatprémiumra és a refinanszírozási kockázat növekedésére fókuszálhatnak. Emellett a devizahiteles mentőcsomag lebegtetése akár tartósan magas euróárfolyamot is hozhat – állapítják meg.

Gabler Gergely, az Erste Bank vezető makrogazdasági elemzője arra számít, hogy a közlemény megerősíti azt a véleményt, hogy további monetáris lazításra készül a jegybank. Az elemző szerint 2,5 százalékon lehet a kamatcsökkentések alja, és idén várhatóan ezen a szinten marad. Szerinte a jegybank a pénteken közölt 2,7 százalékos negyedik negyedéves GDP-növekedési adatból azt szűrte el, hogy a gazdasággal minden rendben van, ebből a megfontolásból szállíthatta ugyanekkora szintre az alapkamatot.