A Süddeutsche Zeitung című lap beszámolója szerint a gazdasági minisztérium azt javasolja, hogy az üzemanyag-forgalmazó cégeket kötelezzék az árváltozások előzetes bejelentésére, az adatok gyűjtésére és elemzésére pedig állítsanak fel egy hivatalt. A tervezett intézkedés célja, hogy a versenyhatóság hatékonyabban léphessen fel a piaci verseny védelmében.

A forgalmazóknak - beleértve a nagykereskedőket - azt is közölni kell, hogy hol, mikor, mekkora mennyiségben és milyen áron vásároltak üzemanyagot, a hivatal így teljes képet alkothat a piaci mozgásokról.

A minisztérium a javaslattal az árak rendkívül sűrű változása miatt keletkezett lakossági feszültségre reagál, valamint az úgynevezett független töltőállomások panaszaira, amelyek szerint a piacot uraló nagy cégek az árképzési politikájukkal hátrányos helyzetbe hozzák őket.

Németországban az üzemanyagárak rendszerint naponta többször változnak, és mindig azokban az időszakokban emelkednek, amikor a legtöbben tankolnak. A napon belüli árkülönbség elérheti a 15 centet (45 forint). A piacvezető, a brit BP konszernhez tartozó Aral mintegy 2500 töltőállomásból álló hálózatában a cég adatai szerint tavaly 254 alkalommal csökkentették és 362 alkalommal emelték az árakat, a változás átlagos mértéke pedig meghaladta a 10 centet. Ez minden korábbinál nagyobb áringadozást jelent. 1999-ben például 43 áremelést regisztráltak, a változás mértéke alig 1-2 cent volt.

A minisztérium javaslata május elején kerül a kormány elé. A szabályozás ősszel léphet hatályba. A forgalmazók már most bírálják a tervezetet. Klaus Picard, a német ásványolaj szövetség (MWV) ügyvezetője szerint egy "bürokratikus monstrum" jöhet létre, hiszen az országban működő 14700 töltőállomáson árusított valamennyi üzemanyag-típus árát követni kellene, ami ráadásul csak tovább hajtaná fölfelé az árakat a bejelentési kötelezettségből fakadó ügyintézési költségek miatt.

A versenyhatóság egy tavaly bemutatott vizsgálatában arra a megállapításra jutott, hogy az üzemanyagpiacot uraló multinacionális óriásvállalatok óraműpontossággal igazítják egymáshoz áraikat, és ugyan többször csökkentenek, mint ahányszor emelnek, de a drágulás mindig nagyobb mértékű.

Az öt legnagyobb cég - a Shell, a Total és a BP, valamint Jet kutakat üzemeltető ConocoPhillips és az Esso hálózatot működtető ExxonMobil - együttvéve a bevétel 65 százalékát szerzi meg. A piacon oligopólium alakult ki, a vezető cégek között nincsen számottevő verseny - mutatta ki a hatóság az árképzés gyakorlatát elemző tanulmányában. E szerint elsőként az Aral vagy a Shell lép, majd három óra elteltével a páros második tagja következik. Ezt követően a három további meghatározó szereplő is hozzáigazítja árait a változáshoz.

Az üzemanyagárak az utóbbi hetekben a kőolajár világpiaci emelkedésével párhuzamosan minden korábbi csúcsot megdöntöttek, a kormányra így kettős nyomás nehezedik, hiszen az üzemanyag nem csak drága, hanem az autósokat bosszantó módon változik.

A német sajtó így az utóbbi hetekben azt találgatta, hogy miként reagál a berlini vezetés. Felmerült, hogy esetleg átveszik az úgynevezett nyugat-ausztráliai modellt, amely szerint a benzinkutaknak minden nap 14 óráig jelenteniük kell egy hatóságnál, hogy másnap milyen árakat kívánnak alkalmazni. Az árakat reggel 6 órakor állíthatják be a kívánt szintre, és 24 órán keresztül tilos a változtatás. Az is felmerült, hogy az osztrák megoldást veszik át, amely szerint nem kell előre jelezni az árakat, és csökkenteni bármikor lehet, de emelni csak naponta egyszer, 12 órakor szabad.