Kezdődnek a végtelen viták az ezermilliárd euróról
A britek jól megalapozták a szerda késő esti bejelentést, amelyet egyébként a Bizottságban egész napos vita előzött meg. David Cameron brit kormányfő még a múlt heti csúcs után fölháborodottan nyilatkozott arról, hogy az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy túlzottan elegáns kivitelezésben osztotta szét az új brüsszeli uniós székház tervrajzait és költségvetését tartalmazó dossziét, amelyből kiderült, hogy a hét éve tartó előkészület és a megkezdett építkezés összege már 240 millió eurónál tart, ráadásul fölöslegesen emelik az új épületet, mert a jelenlegi is megfelel. Legalábbis az angolok szerint.
Szerdán este aztán aztán José Manuel Barroso bizottsági elnök a 2014-2020-as költségvetési időszak főbb tervezett költségvetési számait bemutatva utalt rá, hogy az uniós stábot is csökkentik, várhatóan öt százalékkal, s miután a nyugdíjkorhatár emelkedik, nyilvánvalóan nehezebb lesz majd bekerülni az európai intézményekbe, amelyeknek hatékonyabban kell dolgozniuk. A hatékonyság a jelszó más területen is, minthogy a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nagyjából egy százalékát központosító uniós büdzsé a 2013-as szinten marad, s ezt szorozzák meg héttel, az évek számának megfelelően. Mint Janusz Lewandowski uniós biztos elmondta, 2011-es árakon a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban a kötelezettségvállalás 1002 milliárd eurót tesz ki, a következőben pedig 1025-öt, vagyis a növekmény ezen összehasonlítás szerint mindössze két százalék.
A tényleges kiadás 972 milliárd euró lesz, vagyis a GNI egy százaléka, míg a kötelezettségvállalás 1,05 százalékot képvisel. Ez lényegében megegyezik a jelenlegi hétéves időszak arányaival. Az Európai Parlament az előzetes véleményében azt hangoztatta, ha minden meghirdetett céljának meg akarna felelni az EU, akkor 1,11 százalékra lenne szükség, vagyis reálértéken öt százalékos növelésre. Londonból viszont rögvest elutasító nyilatkozatok érkeztek, hogy a 2007-13-as időszak 925 milliárd eurós kifizetéseihez képest a 972 tervezett milliárd túl sok, ötszázalékos emelés, s nem veszi figyelembe az unión végigfutó megszorításokat.
Így nagy vita várható arról is, reálértéken ez befagyasztott költségvetés-e vagy sem. A britek szerint a számok azt sugallják, hogy az infláció felett 2,5 százalékkal emelne a Bizottság, s ez számukra elfogadhatatlan. A Bizottság nyilván igyekezett a hangadó tagállamok és a parlament közé helyezkedni. A számok közötti eligazodást nehezíti, hogy több, az esetleges nemzetközi kötelezettségekkel összefüggő kiadást a Bizottság a költségvetésen kívülre helyezett. Ám ha e tételeket is figyelembe vesszük, akkor az lehetséges kiadás persze nagyobb.
A három nagy tagállam, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia már korábban értésre adta: csak olyan költségvetést tud elfogadni, amely reálértéken befagyasztja a kiadásokat. Ám a Lisszaboni Szerződés értelmében létrejön a külügyi szolgálat, amelyre szintén kellene pénz, új kihívások érik az EU-t, például az arab tavasz, s nyomában a bevándorlási hullám. De ennél is fontosabb, hogy helyt akar állni a globális gazdasági versenyben, s a Bizottság szerint a versenyképesség előmozdításának az egyik legjobb eszköze az lenne, ha a tagállamok a közös kasszából éppen e célokra költenének többet.
De a lényegében változatlan büdzsében ez csak úgy lehetséges, ha átrendezik a belső szerkezetet, takarékoskodnak a nagy tételeken, mint a közös agrárpolitika és a kohéziós politika, de többet szánnak a viszonylag kisebb fejezetekre, mint a kutatás-fejlesztés vagy az oktatás. A kutatás-fejlesztésre 46 százalékkal többet, nyolcvanmilliárd eurót szánna a Bizottság, az oktatásra 62 százalékkal többet, 15 milliárdot, az infrastruktúrára pedig 287 százalékkal többet, 50 milliárdot a hét év alatt. Utóbbi az energiahálózatok összekötését, a közlekedés, az úthálózat fejlesztését és a digitális hálózatok bővítését hordozza magában, amivel a cél a belső piac élénkítése és egyben az innovációs előmozdítása.
A közös agrárpolitika két ága, a közvetlen kifizetéseket és piaci intervenciós eszközöket tartalmazó első pillér és a vidékfejlesztési második pillér összesen 371 milliárdot takar a következő hét évben, nominálisan befagyasztják a kiadásokat, de reálértékben csökkentik, így a büdzsében a részaránya ennek az ágazatnak 38,8 százalékra süllyed a jelenlegi 41, s például az 1985-ös 70 százalékról. De a közvetlen kifizetések harminc százaléka attól függne, hogy a gazdák „zöldítik-e” tevékenységüket, azaz környezetkímélőbb, a klímaváltozást elleni küzdelmet is szolgáló technológiákat, módszereket alkalmaznak-e. A gazdák támogatására – nem utolsó sorban a franciák követelésére - azonban bevetik a globalizációs és szociális alapot is. Hasonló a helyzet a 376 milliárdot kitevő kohéziós alapokkal, amelyeket a 2020-as stratégia keretébe ágyaznak, s amelyből az említett infrastrukturális fejlesztésekre is fordítanának. Lapunknak azt mondta szerdán este Andor László foglalkoztatási biztos, hogy a jelenlegi helyzetet jól tükrözi: az utóbbi évek csökkenése után kicsit növekszik a szociális alap mérete.
A Bizottság bedobta a banki tranzakciós adó ötletét, amelyből bevételre tehetne szert - 2020-ban már akár harmincmilliárd euróra -, de csak azért, hogy mérsékelje a tagállami közvetlen befizetéseket. S azt ígéri, hogy a brit, a német, a holland és a svéd visszatérítések rendkívüli bonyolult rendszerét egyszerűsíti. Továbbá átgondolja a jelenlegi minimális saját bevételt gerjesztő áfarendszert is, amelyet újjal váltana fel.
London, s Hága szerint az új adók ötlete is halva született. De kérdés, mit szól ehhez Berlin és Párizs. Az EP-nek nagyon tetszik a gondolat. Barroso azt mondta, hogy a tervezet ésszerű, felelős, figyelembe veszi a gondokat, de serkentené a növekedést is. Reményét fejezte ki, hogy 2012 végéig a vita lezárható a dán elnökség alatt. A nagy összecsapás nyitánya meg a lengyeleké lesz. A Bizottság elnöke hozzátette: ha nem bírálná valamely tagállam máris a javaslatot, azt hinné, hogy valamit elrontott.
