Beavatkozna és megelőzne az európai valutaalap
A görög válság tanulságait levonják az eurózóna tagországai és jelenleg beszélgetések zajlanak a gazdaságpolitikai koordináció erősítésére, a beavatkozás és megelőzés formáinak kialakítására, s ezek nyomán az Európai Bizottság kész javaslatot tenni valamilyen megoldásra, amely felöleli a német pénzügyminiszter hétvégi interjújában említett európai valutaalap létrehozásának gondolatát is. Ezt mondta hétfőn az uniós pénzügyi biztos, Ollie Rehn szóvivője, aki szerint az egész elképzelés embrionális formában van, az eurózóna tagországai csak szemezgetnek a levegőben lévő javaslatokból.
Vagyis egyelőre nem lehet semmit sem tudni arról, vajon az európai valutaalap intézmény lenne-e a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mintájára, vagy csupán valamiféle pénzügyi alap, amely maga venne fel hitelt a tagországok számára, s hogy egyáltalán mi lenne a pontos dolga ennek szervezetnek? Milyen lenne a kapcsolata az IMF-fel? A szóvivő erre annyit felelt: nem versenyeznének egymással, az EU a görög válságkezelésbe is bevonta az IMF-et. De eddig is nyilvánvaló volt, az eurózóna hitelezőként nem akarja bevonni a nemzetközi pénzügyi szervezetet - vagyis közvetve az Egyesült Államokat és Kínát - de a valutaövezeten kívüli uniós tagok esetében már más a helyzet, ahogy azt a magyar, a román és a lett megállapodás is példázza.
A német ihletésű ötletre az Európai Központi Bank német igazgatósági tagja, Jürgen Stark úgy reagált, hogy európai valutalapra nincs szükség, mert nem illeszthető be az európai alapszerződés kereteibe, és büntetné a jól gazdálkodó országokat. Ellenben megoldás a meglévő intézmények erősítése és a stabilitási paktum költségvetési előírásainak a szigorú számonkérése és a folyamatok nyomon követése lehet.
A görög válság, az elhallgatott, majd az új kormány által bevallott, az eurózóna határértékét négyszeresen meghaladó költségvetési hiány, és a maximum kétszeresét kitevő adósságráta, valamint az összes euróövezeti ország számára megemelkedő finanszírozási költségek ugyanakkor részben megerősítették egyes fővárosok elkötelezettségét a föderálisabb Európa mellett, másokat a nézetek átértékelésére ösztönöztek, s felgyorsultak a munkák, az egyeztetések a stabilitási és növekedési paktum finomítására, eszköztárának érdemi bővítésére. Azaz: egyértelművé vált, hogy a valutaunió csak sokkal szorosabb politikai egyeztetés mellett működhet sikeresen. Ezt eddig is lehetett tudni, de a világgazdasági és a görög krízis ezt a gyakorlatban bizonyította. A Lisszaboni Szerződés, ha nem vizionál is politikai uniót, megnyitja az utat a határozottabb gazdaságpolitikai egyeztetés és az eurózóna gyorsított intézményi fejlődése előtt.
Az unió soros spanyol elnöksége lényegében a franciák sodrában felvette a programjába a gazdasági kormányzás ötletét, míg a németek hezitáltak. Ám sem a görögök, sem mások számláit nem kívánják állni, így Schäuble pénzügyminiszter maga hozakodott elő egy olyan kezdeményezéssel, amelyről a brüsszeli CEPS kutatóintézet - a Deutsche Bank szellemi támogatásával - már értekezett. A kérdés végül is az, hogy ha a Lisszaboni Szerződés tiltja valamely eurózóna tagország megmentését, akkor miképpen lehet megoldást találni a göröghöz hasonló helyzetre. Nem a görögre, mert egy esetleges európai valutaalap létrehozása időigényesnek ígérkezik, tehát Athénen nem segít. Leginkább úgy - jelezte Schäuble, majd a Financial Times Deutschlandban Rehn is hétfőn -, hogy megelőzik az adósságok és hiányok felszaporodását, és időben beavatkoznak, az esetleges segítséget pedig rendkívül szigorú, büntető feltételekhez, például az elmúlt hetekben szintén lebegtetett ötlethez, a kohéziós alapok megvonásához kötik, hogy senkinek se legyen érdeke igénybe venni.
A spanyol elnökség e féléve alatt a Bizottság javaslatot tesz a konzultációi nyomán. Február közepén - mint beszámoltunk róla - Rehn már jelezte, új ideákat mutat be a húsvéti szünet után. Azt is sejteni engedte, hogy a Bizottság elmozdulna a költségvetési hiányok megfigyelése felől a finomhangolás irányába, vagyis a versenyképességi mutatók felé, s például ha a bérköltségben vagy a reálárfolyamban kedvezőtlen elmozdulást észlelne, akkor beavatkozásra szólítaná fel az érintett tagországot. Számos nyilatkozat utalt rá, hogy az uniós tisztségviselők, illetve kormányok megvizsgálnák az országcsőd elleni biztosítások szerepét a spekuláció kialakulásában, hogy valamiképpen átgondolnák a hitelminősítők szerepét. A belga kormányfő a minap szintén az FT német kiadásában euróövezeti adósságkezelő központ létrehozását sürgette, az európai szocialisták az Európai Beruházási Bankot bízták volna meg közös pénzalap összehozásával és kezelésével, a bajba jutott országok megsegítésére és a piaci mesterkedések megakadályozására.
Az európai valutaalap gondolatának meglebegtetése persze felvet súlyos kérdéseket, amelyekre szintén nincs válasz: módosítani kell-e az éveken át vajúdó Lisszaboni Szerződést, kiállná-e a német alkotmányossági próbát a mentőakció lehetőségének elismerése.
- A változó helyzethez kellene igazítani az alapszerződést - mondta lapunknak a befolyásos, és a görögök számára az IMF-et ajánló brüsszeli Bruegel intézet kutatója, Darvas Zsolt. A stabilitási és növekedési paktum sem stabilitást, sem növekedést nem hozott magával, változtatásra szorul, de a hosszú intézményi vajúdás után nyilván nincs nagy lelkesedés egy újabb ratifikációs eljárás iránt.
Hozzátette: hasznos lenne világos szabályokat lefektetni, hogy a tagországok milyen esetben és milyen feltételekkel számíthatnak a többiek, vagy éppen az európai valutaalap segítségére. Az új intézmény vélhetően támaszkodhatna például az Európai Bizottság szakértelmére, de az IMF mintájára valóban felvállalhatná a figyelmeztetés és tényleges beavatkozás feladatát, vagyis mindazt, ami az utóbbi években elmaradt, bár a problémák láthatóak voltak. Darvas emlékeztet rá: A görög válságot sem sikerült megelőzni, a kezelését illetően pedig a nyilatkozatok ellentmondásosak voltak, hol Athén támogatását sejtették, hol annak elmaradását, mert a görögök lépései miatt erre nincs szükség.
