Bealkonyul a jattnak és a hálapénznek
A borravalós szakmákban dolgozók számát másfél millióra teszi az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal. Többségük hivatalosan az óránkénti 6,55 dolláros (1320 forint) minimálbért sem keresi meg, jövedelmüket a borravalóval egészítik ki. Ők is a gazdasági válság áldozataivá válnak, hiszen ha meg is marad a munkájuk, az eddig megszokott mértékű borravalóra jó ideig nem számíthatnak – derül ki a Reuters beszámolójából.
A manhattani luxusapartmanház „ajtónállója”, Joe Gilmartin nem is rejti véka alá aggodalmát. Attól fél, hogy a szokásos év végi boríték, amit a jómódú lakók béleltek ki százdolláros bankhegyekkel, az idén papírvékonyságúra apad. Pedig ahogy a banki dolgozókat megilleti az év végi prémium, úgy a társasházi mindenesnek is dukál – de legalábbis adható – az a hálapénz, ami egész éves munkájukért ilyentájt kap.
Gilmartint karácsonykor jutalmazzák, ilyenkor rendszerint több ezer dollárnyi extra pénz jön össze neki, ám most jóval kevesebbel kell beérnie. Pedig ő és kollégai ha esik, ha fúj, taxit hínak az utcán, hajnali háromkor is beengedik a lakókat, átveszik postájukat, küldeményeiket, emellett gyermekmegőrzőként is funkcionálnak, némelyikük még kutyasétáltatásra is kapható.
A felszolgálók és a fodrászok is érzik a recesszió szorítását. Jency Rogers, egy Phoenix-i kávéző pincérnője is siratja a borravalóját. Egy 7 és 10 dollár közötti rendelést korábban 2 dollárral volt szokás megfejelni, most jó, ha a vendég fél- vagy egy dollárt ad, de egyre gyakoribb, hogy az utolsó centig elkéri a visszajárót. A fodrászoknak nem csak a borravalójuk, a forgalmuk is megcsappant. A kliensek ugyanis az eddig szokásos négy hét helyett hat hetente keresik fel a helyi Gedeon bácsit. A Cincinattiban hajszobrászkodó Gary Sebastian legalábbis így tapasztalja.
A borbélyoknál szokásos pletykaparti, információcsere is lassan a múlté, mindenki rohan, fazonigazításra meg már sajnálják a pénzt az emberek – állapítja meg némi letargiával Rafael Gadaye, New York-i borbély. A vodkásüveg érintetlen, a friss süteménnyel megrakott asztalról sem fogy az édesség, pedig a várakozás alatti traccspartit hangulatosabbá tévő „extra szolgáltatás” Gadaye New borbélyüzletének kiegészítő bevételforrása volt. Sokan kényszeredetten nyújtják át a megszokott borravalót, holott lesír az arcukról, hogy legszívesebben egy fityinget sem adnának. A vendégek zöme azonban alkalmazkodik az új helyzethez, s a bevett 20 százalék helyett csak tizet ad – teszi hozzá.
A New York-i taxisofőrök is panaszkodnak, nekik átlagosan 25 százalékkal kevesebb jattot adnak utasaik, 11 ezer család megélhetését nehezebbé téve ezzel.
A kutató szerint rengeteg amerikai vásárló nem is tudja – vagy nem akarja tudomásul venni-, hogy a borravaló, a hálapénz milyen szerepet játszik a szolgáltatást nyújtó emberek életében. A kaliforniai Golden Gate Egyetemen fogyasztói kultúrával foglalkozó Kit Yarrow professzor szerint ez komolyan közrejátszik abban, hogy a vásárlók, ügyfelek könnyű szívvel felezik-harmadolják meg mostanában a borravalójukat. Sokmillióan abban a hitben ringatják magukat, hogy voltaképpen egy ajándékot adnak, holott az alulárazott szolgáltatás valós árát térítik meg a borravaló adással.
