Mintegy 40 százalékkal esett vissza Magyarországon a vas- és acéltermékek  iránti kereslet, a termelők pedig hasonló arányban csökkentették a  kapacitásokat 2008. szeptember-októbertől az előző év hasonló  időszakához képest, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) értékelése szerint.

Lukács Péter, az MVAE elnöke, aki egyben az ukrán Donbass Ipari Szövetség Korporációhoz (ISD) tartozó ISD Dunaferr stratégiai-műszaki vezérigazgató-helyettese közölte: a vállalatnál is 40 százalékkal kellett mérsékelni a  termelést a megrendelés hiánya miatt. A közel nyolcezer főt foglalkoztató cég menedzsmentje tárgyalásokat folytat a kormánnyal a munkahelyek megtartásáról.

Az egyesülés évzáró konferenciáján csütörtökön elhangzott: a gazdasági válság miatt Európában átlagosan 30 százalékkal csökkentek a kapacitások. Ukrajnában pedig már több, mint felével. Emelkedésre legfeljebb csak a jövő év negyedik negyedévétől lehet számítani.

A résztvevő kereskedők közül  többen számoltak be arról, hogy az acélt felhasználó iparágtól nem érkezik megrendelés, sokat pedig visszamondanak. Az MVAE tagjai adják a magyar piac több mint 90  százalékát a termelésben és a kereskedelemben is.

Lukács Péter a fő problémának nevezte, hogy a bankok nem adnak hitelt a beruházásokhoz, kivárnak. Így az ISD Dunaferr nem jut  forráshoz a már meg megkezdett beruházások befejezéséhez sem. Pedig  éppen ezekben az időkben lenne szükség a beruházások elvégzésére azért, hogy mire az ágazat ismét fejlődésnek indul megfelelő minőségben, megfelelő termelőkapacitás álljon üzembe. Az ISD  Dunaferr tervezett erőműprojektjét is felfüggesztették, későbbi  időre halasztották.

A társaság az idén is nyereséget vár az év közepe óta tartó árzuhanás ellenére. Tavaly a Dunaferr nettó árbevétele 278 milliárd forint volt, adózott nyeresége pedig több, mint 40 milliárd forint.

A 2007. év a magyar vas- és acélipar, és piac szempontjából nem volt rossz a MAVE elnöke szerint.  Az ágazat fejlődését legjobban az egy tonna acéltermelésre fordított beruházás nagysága mutatja. Az  Európai Unióban az átlag tonnánként 20-30 euró volt, Magyarországon pedig 64,5 euró.

Tavaly összességében mintegy 35,5 milliárd forintot ruháztak be a vas- és acéliparba, ami döntően az ISD Dunaferr stratégiai beruházásait jelentette. A kutatás-fejlesztési  ráfordítások ugyanakkor csak mintegy 30 százalékát teszik ki a nemzetközi átlagnak.

Az Európai Unióban az acélipar hátrányban van más iparágakkal szemben, mivel sem pályázati, sem más támogatásba nem részesülhet.

A vas- és acélipar globális helyzetét 2008-ban a magas alapanyagárak, és az ehhez képest alacsony termékárak jellemezték, de az érc és a kokszolható szén ára már csökken. A termelést a konszolidáció határozza meg, bár az iparágban másokhoz képest még alacsony a koncentráció aránya. A gazdasági válság miatt azonban a  tőkeerős befektetők bevásárolásokkal tovább csökkenthetik a termelő  cégek számát. A számítások szerint 2020-ban a termelés 40 százalékát öt nagy cég adja majd.

A szén-dioxid kvóta rendszere is nagy hátrányt jelent az európai uniós acéltermelőknek a világ acélpiacán. Az EU-n kívül ugyanis nincs kvótavásárlási kötelezettsége a termelőknek. De Magyarország még az EU-n belül is hátrányban van, mert ha valóban 2005-ös bázison számítják majd a 2013 évek utáni kvótát, akkor a magyarországi termelőknek nagyon sokat kell majd vásárolniuk.