A tavaly nyár óta gyakorlatilag megfeleződött olajárak és a Mexikói-öbölben éppen öt évvel ezelőtt bekövetkezett Deepwater Horizon fúróplatform-katasztrófa miatti gigantikus kártérítési és kárelhárítási kötelezettség miatt erősen megroggyant az egykor szebb napokat látott BP helyzete.

A londoni kormányzat azt követően adta ki egyértelmű állásfoglalását, hogy a BP-t több céggel is hírbe hozták, elsősorban a világ legnagyobb, nem állami tulajdonú olajtársaságával, az amerikai ExxonMobile-lal. A hatalmas szénhidrogén-tartalékokkal rendelkező BP még ebben a megrendült helyzetében is 132 milliárd dollárt ér, ami eleve behatárolja az esetleges érdeklődők körét. A Financial Times értesülései szerint London abban nem látott kivetnivalót, hogy a brit–holland Royal Dutch Shell áprilisban 70 milliárd dollárért megvásárolja a szigetország gázellátásában kulcsszerepet játszó, emellett jelentős külföldi érdekeltségekkel bíró BG csoportot. Azt viszont már nem nézné jó szemmel, ha a Shell válna bármilyen felvásárlási célponttá.

Viharfelhők gyülekeznek a BP fölött, de a brit állam odaáll az energiakonszern mögé Luke MacGregor / Reuters

A közérdekre való hivatkozással a kormány a stratégiai ágazatokban megvétózhatja a brit vállalatokat érintő felvásárlási kísérleteket. A The Wall Street Journal úgy tudja, hogy a BP és a kormány között hónapok óta zajlanak a tárgyalások, de arról nem tesznek említést, hogy a BP védelmet kért-e maga számára, vagy éppen ellenkezőleg: a fúzió fogadtatásáról puhatolózott David Cameron kormányfőnél.

A britek nem mindig ilyen elutasítóak, tavaly májusban például a parlament illetékes bizottsága engedélyével tárgyalhatott az AstraZeneca az amerikai Pfizerrel, annak 110 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatáról. A világ legnagyobb gyógyszeripari vállalata azonban kettős présbe került: az angolok eleve olyan magasra tették az AstraZeneca árát, hogy az már ne érje meg az amerikaiaknak, másfelől Washington sem látta volna szívesen az üzletet, mivel abban erősebb volt az adóelkerülés iránti szándék, mint a szakmai megfontolás.

Az AstraZenecánál és kormányzati körökben is – az addigi rossz tapasztalatokra hivatkozva – idegenkedtek a Pfizer térnyerésétől. A Pfizer viszont a székhelyének Európába történő áthelyezésével kihúzta volna magát a 35 százalékos amerikai társaságiadó-kulcs alól, így terhelése az addigi átlagosan 27 százalékról 21-re csökkent volna. Az adóoptimalizálás ezen formájával elsősorban a nagy technológiai vállalatok éltek. Végül a Pfizer újabb ajánlatot nem tett, ezzel nyugvópontra jutott az ügy – egy ideig legalábbis.

Persze ellenirányú mozgásra is akad példa. A brit HSBC óriásbank például a Nagy-Britannia bizonytalan uniós jövőjére és a jelentősen megszigorított felügyeleti szabályozás miatt máshová vinné székhelyét Londonból. Douglas Flint elnök szerint hét évvel a válság után adminisztratív eszközökkel kötik meg a bankrendszer egészséges működését, ezért került napirendre a költözés kérdése. Döntés még nincs, de az előkészületekre már kiadták az utasítást. A HSBC, az egyetlen még állva maradt globális brit bank mérlegfőösszege 2630 milliárd dollár, legutóbbi üzleti évében 18,7 milliárd dolláros nyereséget ért el. Jelenlegi székhelyén, a londoni Canary Wharf negyedben 8,5 ezer embert foglalkoztat, tehát távozása hatalmas érvágást jelentene a City pénzügyi világa számára.

A HSBC-t Hongkongban alapították, 1992-ben helyezte át székhelyét Londonba. Minden bizonnyal hazaköltözik majd oda, ahol jelenleg is 51 ezer embernek ad munkát. Logikus lépés lenne, hiszen a bank profitjának 80 százaléka Ázsiában termelődik, miközben az európai banküzem most is veszteséges, negyedmilliárd dollár volt a mínuszuk tavaly. Sokat nyom a latban, hogy a szabályozás enyhébb, az adókulcs pedig alacsonyabb Hongkongban.