Éles vitákat tartogat a globális pénzügyi válság gazdasági hatásaira adandó uniós válasz megfogalmazása. A Bizottság már előterjesztette programját, amely szerint a tagállamok és az EU összesen 200 milliárd eurót fordítanának, azaz a teljes nemzeti össztermék (GDP) 1,5 százalékát költenék a fogyasztás életben tartására és a munkahelyek megőrzésére. A tervet ugyan már áttekintették a pénzügyminiszterek, de brüsszeli források szerint az állam- és kormányfők nem hagyják annyiban a homályos uniós tételekből, s még nem összesített nemzeti intézkedésekből összefércelt akciót. Németek, lengyelek, csehek egyáltalán nem szorgalmazzák a költségvetési deficit és az államadósság növelését, mondván, öt év múlva újabb válságot idéz elő az EU, ha költekezni kezd.

A franciák és az angolok másként gondolják, míg a magyaroknak például nincs pénzügyi mozgásterük a büdzsé és az államadósság magas szintje miatt, de azt sem látni, milyen uniós pénzeket lehetne mozgósítani és mire.
Nem meglepő, hogy az európai tőzsdéket  ez a brüsszeli huzavona nem rántotta ki a rossz hangulatból, ehhez Barack Obama megválasztott amerikai elnök kellett, aki olyan közmunkaprogramot ígér, amely a büdzsé hiányát nagyjából a GDP 7 százalékára növeli. London, Frankfurt és Párizs indexei 4-5 százalékos ugrással kezdték a napot.

Ám az angol fővárosban úgy rendezett mini-előcsúcsot Sarkozy francia államfő, aki egyben az unió soros elnöke, valamint José Manuel Barroso bizottsági elnök és Gordon Brown brit kormányfő, hogy Angela Merkelt nélkülözték, holott a német kancellár egyértelművé tette: Berlin legföljebb a másfél százalékos élénkítést vállalja a 2008-09-es évekre, s nem többet, bár pénzügyi helyzete alapján tehetne többet is a kereslet serkentésére, s ekként a többiek támogatására. 
A csütörtökön kezdődő igazi csúcsnak az egyik nagy kérdése az élénkítő csomag részleteinek a megítélése lesz. A Bizottság a stabilitási paktum rugalmas értelmezése mellett döntött, azaz picit átléphetik egyes tagországok a költségvetési hiány GDP-arányos, háromszázalékos felső határát.

Elképzelhető, hogy rögzítik: az új korlát 3,5 százalék, s nem egy, hanem két éven át. De az euró bevezetésének feltételein nem változtatnak. S másokkal együtt a franciák amellett érvelnek majd, hogy legalább 1,5 százalékos élénkítést rögzítsenek, s ne legfeljebb ekkorát. De ütközhetnek a nézetek már témában: amely országok nem engedhetik el a közkiadások gyeplőjét, kapjanak világos magyarázatot, miért nem, s milyen unió pénzeket remélhetnek. Sokan gyanítják ugyanis, hogy a baltiaknak beígért energiahálózati fejlesztésnek nincs köze a pénzügyi válsághoz, de ahhoz igen, hogy megvegyék beleegyezésüket a klímacsomaghoz.

Enyhítendő a feszültséget az unió versenyügyi biztosa, a holland Neelie Kroes tegnap bejelentette: enyhítik a szabályokat. Mármint a banktámogatásokét, amelyek nagy vihart kavartak, s amelyek miatt Kroest is éles bírálatok érték. A kritikát visszautasította, mondván, mindössze ötven fős csapata éjt nappallá téve dolgozik, s együttműködik minden érintett kormánnyal. De Kroes hétfőn végre elfogadta a francia és az osztrák bankmentő programot, s jelenleg a német Commerzbank megsegítésén fáradozik Berlinnel együtt. De tegnap jelezte: a következő hónapokban esetek tömegére számít.

Az új szabályok továbbra is azon alapulnak, hogy a pénzintézetek állami támogatása az egyik országban nem hozhatja kedvezőtlen helyzetbe más tagország bankjait. A tegnap közzétette vaskos technikai magyarázat szerint a továbbiakban  azonban megkülönböztetik egymástól a rossz állapotú, valóban mentőkötélre szoruló bankokat és a szilárdan álló, de finanszírozáshoz drágán jutókat. Hiszen előbbiek támogatása utóbbiak piaci helyzetét sem ronthatja.

A  bizottsági versenyhatóság eddig legalább tíz százalékos megtérülést írt elő, azaz az állami támogatást ilyen kamat mellett kell visszafizetni. Mostantól a jó bankok – amelyeknek elvileg nincs szükségük tőkejuttatásra, de amelyek hitelnyújtása a gazdaság vérkeringését állítja helyre – a jelenlegi piaci kamat alatt, akár hét százalékon is kaphatnak támogatást az államtól. Függően a tőkejuttatás formájától, a bankok egyéni helyzetétől,  kockázatától. Lényegében a jegybanki alapkamatból és valamennyi piaci felárból jön össze  a kamat. Más vonatkozik a rossz bankokra. Esetükben magasabb a kamat, és szerkezet- és vezetőváltási tervet is az asztalra kel tenniük Kiterjesztik az állami garancia intézményét is.

A tagországi feszültségeket oldó versenyügyi módosítások azonban csak szükséges, nem elégséges feltételei a sikeres csúcszárásnak. A megosztottságra jellemző, hogy a francia elnökség megpendítette: a két ünnep között újabb magas szintű találkozót szervez.  (Brüsszel)