Az IMF-nek is sürgőssé vált a magyar hitel
Mindenki elégedetten nyugtázta, hogy a kormány és a nemzetközi hitelnyújtók között megszületett végre a megállapodás a jegybanktörvény módosításáról, s a javaslatot már be is nyújtották a parlamentnek. Az IMF és az EKB részéről egyelőre nem reagáltak az irományra (cikkünk megjelenése után Irina Ivascsenko, az IMF budapesti képviseletének vezetője annyit közölt a Reuters hírügynökséggel, hogy a nemzetközi szervezetek közösen vizsgálják a benyújtott módosításokat), de feltételezhető, hogy jóváhagyásuk nélkül az nem kerülhetett volna a képviselők elé.
Érdemes azonban megvizsgálni, hogy valóban választ ad-e minden kifogásra ez a törvényjavaslat, s ha nem, akkor később nem alakulhatnak-e ki újabb viták a hitelnyújtók és a kormány között. Általános vélekedés szerint a benyújtott javaslat kezeli az IMF és az EKB által legkritikusabbnak vélt pontot, jelesül a devizatartalék feletti kontrollt.
A hatályos MNB-törvény alapján a startégiai mellett az operatív döntések is a monetáris tanács hatáskörébe tartoznak, ami aggodalomra ad okot, amennyiben egy, a politika által befolyásolt testület a kormány aktuális érdekei szerint kezelheti a devizatartalékot. (A tanács eddigi munkája ugyan nem igazolta ezt a várakozást, de a törvény feladata, hogy semmilyen körülmények között ne tegye lehetővé egy ilyen helyzet kialakulását.)
A jegybanktörvény ügyében kezdeményezett ötoldalú egyeztetéseken a jelek szerint meghátrálásra késztették a kormányt, mert az új módosító javaslat visszaállítja azt az állapotot, hogy a tanács csak a stratégiai döntéseket hozhatja meg, de az operatív devizatartalék-kezelés visszakerül az elnöki stábhoz.
A kormány tehát egyértelműen visszalépett. A többi változtatás kevésbé jelentős, nem találni nyomát viszont azoknak a módosítóknak, amelyekről korábban azt lehetett hallani, hogy azok nélkül sem az IMF, sem az EKB nem tartja elkezdhetőnek a hiteltárgyalásokat. Ilyen a monetáris tanács bővítése, illetve a harmadik alelnök kinevezése és hatáskörének meghatározása. Aggályait az EKB írásban is közölte az elmúlt hónapokban.
Az elmúlt napokban kormányzati oldalról érkeztek már jelzések, hogy ezeken a pontokon nem enged a kormány: Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály, a tárgyalásokat vezető tárca nélküli miniszter és Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának vezetője (nekik a kinevezéseknél van feladatuk) is beszélt arról, hogy ezek hatályban maradnak, de kielégítő írásbeli tájékoztatást adnak majd az illetékes szervezeteknek arról, hogy a jelenlegi jegybankelnök, Simor András mandátumának jövő márciusi lejártáig nem élnek a törvényben biztosított jogukkal, és nem neveznek ki új tagokat, alelnököt.
Arról nem tudni, hogy mi az IMF és az EKB hivatalos véleménye e megoldásról. Valamit azért elárul erről az MNB kommentje, amit a Portfolio.hu kérdéseire adott a minap. Ebben az áll, hogy „a kormány elfogadta a nemzetközi intézmények által az ötoldalú egyeztetéseken megfogalmazott mindazon javaslatokat, amelyek a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltételét képezték". Amennyiben tehát a parlament előtt lévő javaslat egy az egyben megfelel annak, amiről megállapodás született az egyeztetéseken, akkor kijelenthetjük, hogy az IMF, illetve az EKB immár nem ragaszkodik a létszámbővítések törvényből való kikerüléséhez.
Ebben az ügyben tehát a hitelnyújtók táncoltak vissza. Vajon miért? Már nem érzik problémásnak az új tagok, illetve az alelnök jelölését? A kérdés megválaszolásához idézzük fel újra, mit írt az MNB: a kormány elfogadta a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltételét képező javaslatokat. Ebből az olvasható ki, hogy a nemzetközi szervezetek is sürgősnek találták a tárgyalások elindítását, aminek érdekében hajlandóak voltak engedni a saját követeléseikből.
Adódik a kérdés ezek után, hogy mi lesz jövő áprilisban, miután Simor távozott. Újra előkerül majd a téma? Ami Simor alatt a jegybanki függetlenség megsértésének számított, az majd egy új elnök alatt nem lesz az? Vagy a kompromisszum nem csak a következő kilenc hónapra szól?
Beszélgetve az ügyre rálátó szakértőkkel, az a vélemény szűrődött le, hogy e kérdések újbóli felvetése nagyban függ majd az új elnök személyétől. Amennyiben a hitelnyújtók, illetve a piac biztosítottnak látja a jegybanki függetlenség megőrzését az elnök személyén keresztül, nem fogja szigorúan venni a további kinevezéseket az IMF és az EKB. Ha viszont ennek ellenkezőjéről szereznek tapasztalatokat (például a hitelszerződéshez kapcsolódó rendszeres felülvizsgálatok során) , akkor újra előkerülhetnek ezek a témák.
Amit nem lesz könnyű napirenden tartani. Az Orbán-kormány hivatkozhat ugyanis arra, hogy 2012 júniusában nyugvópontra került a kinevezések ügye, akkor a hitelnyújtók nem ragaszkodtak ennek kivételéhez a jegybanktörvényből. Azt forrásaink is elismerik, hogy ez nem lenne meghökkentő húzás ettől a kormánytól.
Más vélemények szerint az volt a fontos, hogy ne az aktuális jegybankelnök ideje alatt történjenek a személyi változtatások. Erre valóban kínosan figyel az EKB, reakcióiban rendre előkerül az a hivatkozás, hogy a jelenlegi elnök mandátuma alatt nem tart elfogadhatónak bizonyos változtatásokat az MNB működési rendjében. E logika alapján tehát semmi akadálya nem lenne annak, hogy 2013 áprilisában, az új elnök beiktatásával egyidőben megtörténjen a monetáris tanács bővítése, illetve egy újabb alelnök kinevezése.
Akkor viszont az nem érthető, hogy a hitelnyújtók miért tartottak ki egészen mostanáig ellenvéleményük mellett a kinevezések kapcsán. A kormány ugyanis nem ezen a héten találta ki, hogy írásban ad garanciákat a nemzetközi szervezeteknek, erről már hónapok óta szó van. Ami tehát tavasz közepén még elfogadhatatlan volt, az mostanra elfogadható lett.
Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy most a legfontosabb a hiteltárgyalások elkezdése volt, de valószínűleg a lezártnak tekintett ügyek is újra terítékre kerülhetnek, mire eljutnak a megállapodásig a felek.
