Ötödrésznyi orosz kormánybefolyás a Molban
Az OMV eladta a Mol-ban lévő teljes, 21,2 százalékos részesedését az orosz Szurgutnyeftyegaznak - közölte az adásvétel két szereplője.
Az ügylet értéke az OMV közleménye szerint 1,4 milliárd euró. Ez több mint 400 milliárd forint. A tranzakciót követően az osztrák olajtársaságnál nem maradt Mol-részvény.
A Szurgutnyeftyegaz közleményében Vladimir Bogdanov vezérigazgató úgy fogalmaz: a felvásárlás határozott lépés a hosszú távú együttműködések illetve az európai energiabiztonság felé. Hozzáfűzik, az ügylet része a végfelhasználókat célzó stratégiájuknak. Saját adataik szerint a cég a negyedik legnagyobb orosz olajvállalat, mintegy 100 ezer alkalmazottal, közel 500 milliárd rubeles forgalom és 120 milliárdos nyereség mellett. A szibériai központú, főleg olajkitermeléssel foglalkozó vállalatnak ez az első külföldi részvényvásárlása.
A Szurgutnyeftyegaz internetes oldala szerint tőzsdei tulajdonban áll. Elemzések a második magántulajdonban lévő orosz olajtársaságként tartják számon, de - Oroszországban szokásos módon - állandó jelzője a "Kreml-közeli" is. Azaz, bár tulajdonosi szerkezete nem nyilvános, a jelentős kormánybefolyás a vezetők személyéből is kikövetkeztethető.
Több szempontból is meglehetősen furcsa fordulat ez. Wolfgang Ruttenstorfer, az OMV vezérigazgatója pont egy hete erősítette meg a Profil nevű oszták lapnak, hogy nem kívánják eladni Mol-részesedésüket. Igaz, ezután - 2011-es hatállyal - bejelentették távozását a cég éléről.
Thomas Huemer, az OMV szóvivője lapunknak úgy nyilatkozott, azért döntöttek az eladás mellett, mert az európai bizottság tavaly év elején nem tartotta lehetségesnek a két cég OMV-feltételek szerinti összeolvadását. Néhány hete adtak megbízást a JP Morgan bankháznak az értékesítésről, amely "nem várt gyorsasággal" zajlott le - fűzte hozzá. Tény: míg a Mol részvényenkénti árfolyama most sem éri el a 10 ezer forintot, a Szurgutnyeftyegaz több mint 19 ezer forintot is hajlandó volt adni érte. Az OMV-közlemény számai alapján a vételár forintban 426 milliárd forint.
Ezzel az OMV elmondhatja, hogy Mol-részvénybefektetőként nem zárt veszteséggel. Míg ugyanis a 2007-ben indult, nagy botrányt kavart ellenséges felvásárlási kísérlete során több mint 20 ezret adtak egy-egy papírért, addig a 2000-es első felvásárlási hullámban - amikor a Molból 10 százalékot szereztek - az ár még 10 ezer alatt állt. Így - Huemer tájékoztatása szerint - az átlagos vételár most mintegy 16 ezer forintra jön ki, azaz minden részvényen nyertek mintegy 3 ezret.
A szóvivő leszögezte: a Mol irányításával és alapszabályával kapcsolatos jogi panaszaik - amelyek elemzők szerint lényegében megakadályozták számukra a hatalomátvételt - az eladással okafogyottá váltak. Ezektől tehát értelemszerűen visszalépnek. Ilyen jellegű "jogfolytonosságot" a Szurgutnyeftyegaz nem képvisel: azon túl, hogy történt egy részvényadásvétel, semmi egyéb megállapodás nincs a két fél között - szögezte le.
Az Európai Unióban jogilag tőlük függetlenül, a lex Mol kapcsán indított eljárások azonban még folyamatban vannak.
A másik igen furcsa körülmény, hogy Magyarországon az OMV felvásárlási kísérletének kezdete óta az "oroszokat" sejtették az OMV-stratégia mögött. Ezen belül is az orosz állam formális avagy gyakorlati befolyása alatt álló energiacégekét. Ezeket a vádakat az OMV számtalanszor határozottan cáfolta.
A Mol mindezidáig nem reagált a fejleményekre.
Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató ugyanakkor már 2007-ben, az OMV-felvásárlás elleni védekezés jegyében úgy nyilatkozott lapunknak: egy "orosz termelővállalattal" sokkal inkább ésszerűnek tartana valamifajta együttműködést. Ilyen összefüggésben egy "összeolvadást" sem zárt ki, "ha az kellő hozzáadott értéket képvisel". Már akkor ismert legalább tíz olyan orosz vállalatot, amellyel ezt inkább elképzelhetőnek tartotta. Habár csak a Lukoilt illetve a Rosznyeftyet említette név szerint is, a Szurgutnyeftyegaz szakértők szerint mind tevékenysége, mint "Kreml-közeli" státusza révén bőven beleillik ebbe a sorba. Hernádi 2007-es szavai szerint az orosz termelőkkel elképzelhető, hogy az eszközök kiegészítenék egymást, hogy adódnának kölcsönös előnyök. "Első körben azonban helyi együttműködésre van szükség, hisz nem árt, ha bármilyen típusú partnerség előtt a felek megismerik egymást" - tette hozzá. Azt pedig természetesnek nevezte, hogy egy ilyen ügylet csak az érintett kormányok együttműködésével jöhet létre.
Egyelőre a magyar kormány sem reagált arra, hogy Magyarország legnagyobb, stratégiai jelentőségű energiacégének ötöde egy, az orosz kormány informális befolyása alatt álló társaság tulajdonába került.
A Mol részványárfolyama a nyitás után 15 százalékkal kiütötte a plafont, ami után az olajpapírral folytatott kereskedést felfüggesztették.
Titokzatos Szurgutnyeftyegaz
A Szurgutnyeftyegaz tulajdonosi köre ismeretlen. 8,1 százalékát a Szurgutnyeftyegaz nyugdíjalap birtokolja. A fennmaradó rész nem nevesített tulajdonosok kezén van. A cég honlapján csupán annyi áll, hogy a részvényesek száma 38 ezer. Az azonos nevű szovjet olajtermelőből 1993-ban megalakult részvénytársaság 40 százalékát a kezdetekkor egy ismeretelen Nyefty Inveszt nevű, vélhetően a Szurgutnyeftyegaz vezetését rejtő cég szerezte meg.
A Szurgutnyeftyegaz a negyedik legnagyobb olajtermelő Oroszországban, az állami Rosznyefty, a magánérdekeltségű Lukoil és a TNK-BP mögött. 2,5 milliárd tonnára becsült készletéből tavaly több mint 70 millió tonna kőolajat hozott a felszínre - harmadát saját finomítóiban dolgozta fel -, emellett 14 milliárd köbméter földgázt termelt. Az orosz olajtermelés hetedét adja. Nyeresége tavaly csaknem 90 milliárd rubel volt - akkori árfolyamon 2,75 milliárd euró - éves forgalma 600 milliárd rubel volt. (Ez körülbelü 4200 milliárd forint, ami valamivel több, mint a Mol-csoport bevétele.)
Bár évek óta napirenden van, a zárkózott céget nem sikerült felvásárolnia sem az állami többségű Gazpromnak, sem később a szintén állami Rosznyeftynek, amely többször jelezte szándékát. A két vállalat egyesítését különösen az az Igor Szecsin olajiparért felelős kormányfőhelyettes támogatja, aki Vlagyimir Putyin kormányfő legközelebbi bizalmasának számít annak államfősége óta. Igor Szecsin a Rosznyefty igazgatótanácsának elnöke is.
A Szurgutnyeftyegazt vezető Vlagyimir Bogdanov még orosz viszonylatban is rendkívül ritkán nyilatkozik a sajtónak. Személyesen azt sem kommentálta, amikor feburár végén Szecsin felvetette, hogy Bogdanovot beválaszthatnák a Rosznyefty igazgatótanácsába is. Ez az orosz sajtó szerint ismét a két cég egyesítését célozta volna, immár a Szurgutnyeftyegaz főszereplésével. A kezdeményezés azonban egyelőre elakadt az állami vagyon kezeléséért felelős Igor Suvalov miniszterelnök-helyettesnél. Ez az egyesüléssel kapcsolatos, az orosz vezetésen belüli konfliktusra utal. Éppígy az is, hogy a napokban az energetikai miniszter, Szergej Smatko kijelentette: az energiahordozók alacsony ára miatt a két cég összevonása nem aktuális.
Az adósságai után idén 8 milliárd dolláros fizetési kötelezettséggel terhelt Rosznyeftynek - amely a ma börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij vezette Jukosz olajvállalat feldarabolásának legnagyobb nyertese - azonban égető szüksége van a Szurgutnyeftyegazra, amely egyedülálló módon nem adóssággal, hanem becslések szerint mintegy 20 milliárd dollár szabad tartalékkal rendelkezik. A cég a Jukosz felszámolásából szintén profitált, megszerezve több olajmezőjét.
A Szurgutnyeftyegaz az orosz hadsereg fő üzemanyag-beszállítója. Elemzők szerint az egykori védelmi miniszter, jelenleg szintén kormányfő-helyettes Szergej Ivanov közreműködésével ez biztosíthatta a függetlenségét. Ivanovot sokáig Putyin lehetséges utódjának tekintettek az elnöki székben.
