A globális üzleti napilap hétfői számában kiszivárogtatott kelet-európai helyzetképnek külön jelentőséget ad, hogy a múlt heti londoni G20 csúcsértekezlet látványosan, 750 milliárd dollárra megemelte a washingtoni székhelyű nemzetközi pénzintézet rendelkezésére álló támogatási keretet.

A mintegy egy hónappal ezelőtt keletkezett jelentés része volt az IMF, a Világbank, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank közös kampányának, mellyel az Európai Uniót és a térség egyes országait közös válságellenes stratégia kidolgozására próbálták rávenni. Ennek része lett volna egy regionális segélyalap létrehozása. A lap szerint a kezdeményezést egyes nyugat- és kelet-európai országok ellenállása megbuktatta.

Az IMF szerint Törökország és a volt szocialista országok GDP-je ebben az évben átlagosan 2,5 százalékkal csökken, szemben a múlt év őszi 4,5 százalékos növekedési várakozással. Az analízis szerint „a pénzügyi válság kidomborítja a feltörekvő európai gazdaságok már meglévő sérülékenységeit. A régió nemzeti valutáira nyomás nehezedik és növekszik a feszültség a pénzegységek között".

Az előrejelzés szerint a régiónak, kivéve a jelentős tartalékokkal rendelkező Oroszországot, ebben az évben 413 milliárd dolláros lejáró külső adósságot kell megújítania és 84 milliárd dolláros folyó fizetési deficitet finanszíroznia. Az IMF a térség „finanszírozási rését", azaz a piacon nem pótolható hiányt 2009-ben 123 milliárd, 2010-ben 63 milliárd dollárra becsüli. A legszélesebbre Romániában, Törökországban és Lengyelországban tárul a szakadék, noha Varsót mindeddig nagyrészt érintetlenül hagyta a válság.

Az IMF összefoglalója úgy értékeli: más-más módon viszonyulnak a kihívásokhoz Lengyelország, a Cseh Köztársaság, valamint azok az országok, melyeknek nincsenek közvetlen finanszírozási problémái (de később adódhatnak), illetve azok a nemzetgazdaságok - mint Magyarország, Lettország és Ukrajna -, melyek máris az IMF-hez fordultak segítségért.

A régió bankjainak, többnyire nyugat-európai pénzintézetek leányvállalatainak arra kell számítaniuk, hogy az adósok a hitelek 20 százalékát nem tudják visszafizetni, így a régió válságának mértékétől függően 100-300 milliárd dollár új tőkére lesz szükségük.

A Nemzetközi Valutaalap pán-európai összefogást sürget, mely rövidtávú likviditási támogatásból, makrogazdasági stabilizációból, bankok újratőkésítéséből, a kelet-európai bankrendszer átstrukturálásából és a hitelek átütemezéséből állna. Az elemzés az eurózónához való csatlakozás követelményeinek enyhítésére szólít fel. Azt javasolja, hogy az Európai Unióhoz tartozó kelet-európai országok váljanak „kvázi tagjaivá" az euró-klubnak, anélkül, hogy helyet kapnának az Európai Központi Bank igazgatóságában. „Euroizáció nélkül a külföldi eladósodás kezelése egyes országokban súlyos, politikai ellenállásba ütköző szigorításokat követelne". A Financial Times példaként említi Magyarországot, amely „küszködik a reformok végrehajtására képes kormány felállításával".

Magyarországi kételyek

Az FT-felvetés kapcsán magyarországi elemzők sem reális, sem hasznos felvetésnek nem tartják azt, hogy a kelet-európai EU-országok vezessék be az eurót, még azelőtt, hogy formálisan csatlakoznának az euróövezethez.

Barta György, a CIB Bank elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyoldalúan bevezetett fizetőeszköz nem egyenértékű a konvergenciafolyamat utáni euróbevezetéssel. Véleménye szerint a belső megszorítások szükségesek, de önmagukban csak az államháztartás helyzetét teszik rendbe. Hangsúlyozta, hogy főleg strukturális reformok kellenek, az euró bevezetése pedig csak azt követően képzelhető el, hogy az érintett tagországokban végbemegy a nominális és a reálkonvergencia, emelkedik a potenciális növekedés üteme. Bármilyen más felvetés ellenállásba ütközne - jegyezte meg az elemző.

Megjegyezte, alapos strukturális reformokkal a forint árfolyama is stabilizálódna, az államháztartással, államadóssággal kapcsolatos aggodalmak is enyhülnének, így nem is lenne szükség az ötlet felvetésére.

Barcza György, a K & H Bank vezető elemzője sem tartotta reálisnak a javaslatot. Az euró bevezetése a kötelező feltételek teljesítése előtt egyaránt kockázatos lenne Magyarországnak és az euróövezetnek is. Hozzátette: az euró bevezetését illetően Magyarország elvesztette hitelességét, amely a hosszú távú forintkamatok és az eurókamatok elszakadásában is tükröződik. Becslése szerint ma mintegy 1 százalékponttal magasabbak a hosszú távú forintkamatok az eurócsatlakozás bizonytalan időpontja miatt. Magyarországnak egy feladata van, hogy "kivágja a rezet", és minden feltételt teljesítve hitelesen jelöljön meg egy időpontot - mondta. Hozzátette: minden ehhez hasonló felvetés, csakúgy, mint a kiskapuk keresgélése, rendkívül káros.

A megfelelő és fenntartható gazdaságpolitikát a szükséges feltételek teljesítése jelenti - érvelt. A kritériumok teljesítése előtti euróbevezetéssel a problémák továbbra is fennállnának, csak nem az árfolyamban jelennének meg, hanem esetleg az inflációban vagy az elszaladó adósságban - ismertette. Hozzáfűzte: Magyarországnak is az az érdeke, hogy egy stabil rendszerhez csatlakozzon. Márpedig a stabilitást éppen a szigorú feltételek megléte biztosítja.

Az eurózóna tagjai is teljesítették ezeket a kritériumokat, amelyeket például Svédország nemhogy szigorúnak, de túlzottan lazának tart - példálózott az elemző. Szerinte a felvetés azért sem reális, mert az Európai Központi Bank (ECB) már többször határozottan jelezte, hogy nem lazítanak a rendszer stabilitását adó feltételeken.