A kalandvágyóknak „Magyarország kapujában” nem is kell repülőgépre szállniuk, elég ha beállnak a kettes terminál bejárata előtti parkolóba, és máris meglopva érezhetik magukat. A légikikötő rétestésztához hasonlóan elnyúló átépítése idején a földi halandók előtt megnyitott indulási szint parkolóiba ugyanis ezer forint a beugró. Azaz, úgy három euró és ötven-hetven eurocent. Ennyiért fél órát tartózkodhat a külföldön tanuló gyermekétől egy időre búcsúzó szülő, a kalákában épült családi házak kocsifeljáróit idéző minőségű burkolatú parkolóban. Kevesebbet ezen a helyen nem fizethet: az ezer forint az a minimális összeg, amit mindenkinek be kell dobálnia fémpénzben a helyi rabló automatába, ha tíz percre akar leparkolni, akkor is.

De nincs pardon azoknak sem, akik a legszínvonalasabb és legdrágább közlekedési eszközzel, tehát repülőgéppel Budapestre érkező vendégre, rokonra várnak. Az egyre tartó átépítés idején ezek az autósok is az indulási oldal parkolóiban állhatnak meg.

Ferihegyen... Pardon, Liszt Ferencen pedig arra senki sincs tekintettel, hogy a repülőgépek megfoghatatlan okból gyakorta késve szállnak le – így aki elköveti azt a szamárságot, hogy a menetrendben szereplő időpontban, pontosan érkezik a repülőtérre, garantáltan várakozni fog. És persze ezzel együtt fizetni, mint a katonatiszt. Akár több ezer forintot is.

A repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt.-nél próbáltunk érdeklődni. A társaság vállalati kapcsolatok igazgatóságán nem volt nyilatkozattételre jogosult. Hardy Mihály, a vállalati kapcsolatok igazgatója pedig se az első, se a percekkel később kezdeményezett második hívásra sem vette fel a telefonját. E helyett szöveges üzenetben ígért visszahívást. Ezt azonban az ezer forintos parkolódíjak mellett legfeljebb, kék forgófényes autóban, vagy talán a csókosoknak járó VIP-parkoló engedéllyel lehetne kivárni. És hát az igazgató e sorok lejegyzéséig sem csörgött vissza. Így maradt a találgatás annak megválaszolására: mi lehet az oka a markáns díjaknak?

Magyarázat lehet például, hogy a légikikötő üzemeltetője szeretné, ha az autósok nem közvetlenül a terminál előtt, hanem a néhány perc sétával elérhető, nagyobb parkolóban hagynák autóikat. Ennek megfelelően az itteni parkolás olcsóbb is, mint a bejárati automatáknál. A törekvés dicséretes, de azt még a repülőtér gazdáinak is be kell látniuk: az utasokért érkező autósok nem tudhatják előre, hogy a kiírt érkezési idő után még órákat kell várniuk egy repülőgépre, vagy csak fél percre kell megállniuk a kapuban. Aki pedig olyan naiv, hogy még hisz a pontosságban, aligha fogja a parkolás hosszadalmasabb, sétálással, fizető automata, vagy éppen pénztár látogatással egybekötött módját választani.

Remélhetőleg említeni sem érdemes, de mondjuk szakadó esőben kevesen gondolják, hogy csak azért több száz métert kellene gyalogolniuk bőröndökkel, vagy egyéb málhazsákokkal mert a Budapest Airportnak koncepciója van arról, ki hol parkoljon. Vagy pedig, ha már van ilyen, a nagy építkezés lázában a repülőtér gazdája építtethetne fedett parkolókat is. Olyanokat, amilyenek mondjuk a vidékinek tartott észak-olaszországi iparvárosok repülőterein előfordulnak.

De még az is elképzelhető, hogy a Budapest Airport nem maga sarcolja vendégeit. Meglehet, a rabló automaták üzemeltetése valaki másnak a privilégiuma. Ha azonban így van, a repülőtéri társaság akkor sem viselkedhet előkelő idegen módjára. Saját portája előtt, ha másról nem is, de arról legalább gondoskodhatna, hogy fél óránál rövidebb parkolásra is be lehessen fizetni.

Ezen kívül megoldást találhatna arra is, hogy ha már termináljait a legelhagyatottabb vidéki utakat idéző gödrökkel bőven ellátott utakon lehet megközelíteni, a parkolás díja ne legyen sokszorosa a drága belvárosi parkolókénak, szolgáltatásai pedig Európa közepén üssék meg az európai színvonalat.