A Deloitte 13 európai ország lakóingatlan-árait és piacait összehasonlító, második „Ingatlan Index” felmérésének eredménye szerint a régió nagyvárosai közül továbbra is Budapesten a legolcsóbb a lakhatás. Az új építésű lakóingatlanok átlagos négyzetméterára Budapesten több mint 1300 euróval alacsonyabb, mint az egyik legdrágább városban, Prágában. 

Kohári Gábor, a Deloitte Zrt. Ingatlanszektorra szakosodott munkacsoportjának vezetője elmondta: a tranzakciós lakásárakat tekintve 2012-ben is London volt Európa legdrágább városa a Deloitte Ingatlan Indexe szerint. London belső kerületeiben az ingatlan-adásvételi ügyletek alapján az átlagár négyzetméterenként 10 000 euró, de London külső városrészeiben is növekedtek az lakóingatlan-árak és itt is elérik már a négyzetméterenkénti 6000 eurót.

Szintén kimagaslóan drágának számítanak a francia fővárosban található lakások. A régebben épült lakóingatlanok átlagos piaci ára Párizsban elérte a négyzetméterenkénti 8300 eurót, a tágabb párizsi régióban pedig az 5500 eurót. A lakóingatlan-vásárlás szempontjából legdrágább német városban, Münchenben az átlagár 5000 euró volt négyzetméterenként 2012-ben.

München és Moszkva az a két város, ahol az árak a legjobban (225 százalékkal) meghaladják az adott ország lakóingatlan-átlagárait. Moszkvára egyébként az európai átlagnak megfelelő, azaz 4000 euró/négyzetméteres árak a jellemzőek, ahogy Milánó, Róma, Lyon és Marseilles lakóingatlanaira is.

Az előző évhez képest a legnagyobb ingatlanár-növekedést Berlinben (13 százalék), Londonban (12 százalék) és Moszkvában (11 százalék) tapasztalta a Deloitte a felmérés elkészítése során. Az előző évhez képest a legjelentősebb lakóingatlan-ár visszaesést Varsóban (8 százalék) és Amszterdamban (7 százalék) láthattó.

Országtól függően jelentős eltérést mutatnak az adatok, ha a saját tulajdonú lakáshoz jutás lehetőségét vizsgáljuk az európai piacon. Míg Dániában új lakóingatlan vásárlásához már 2,2 évnyi bruttó átlagbér elegendő, Oroszországban ehhez 10,1 évnyi bruttó átlagbér szükséges.

Magyarországon hozzávetőleg 7,5 évnyi bruttó átlagbérnek megfelelő összegből juthatunk saját lakáshoz. Ez azt jelenti, hogy a magyar átlagkeresettel rendelkező vásárlók nehezebben engedhetik meg maguknak a saját lakást, mint például a Csehországban élők, de a magyarok könnyebben juthatnak saját tulajdonhoz, mint például a Lengyelországban vagy az Olaszországban élők.

A vizsgált országokat összehasonlítva 2012-ben saját tulajdonú lakásban a legkisebb arányban Lengyelországban éltek (ami majdnem 25 százalékkal volt az európai átlag alatt). Az 1000 lakosra számított saját tulajdonú lakóingatlanok száma 2012-ben Spanyolországban volt a legmagasabb (ami több mint 19 százalékkal haladta meg az uniós átlagot), ezt követi Franciaország, ahol ugyanez az adat 12 százalékkal volt magasabb az uniós átlagnál.

Az összes vizsgált ország közül a saját tulajdonú lakások aránya Magyarországon és Spanyolországban a legmagasabb. Magyarországon az ezer lakosra számított saját tulajdonú lakások száma 127-tel több, mint az uniós átlag.

A lakásépítés intenzitását jelző mutató 2012-ben az Európai Unió lakóingatlan-piacán az 1000 lakosra jutó megépített lakások tekintetében a 2011-es 3,9-ről 3,3-ra csökkent 2012-ben. A Deloitte felmérésében is vizsgált európai országok közül tavaly Franciaországban és Ausztriában épült a legtöbb lakás. A legkevesebb lakást 2012-ben Magyarországon építették (1000 lakosra 1,1 megépült lakás jutott), ez az európai átlag 42 százalékának felel meg.

Kohári Gábor kiemelte: A vizsgált országok közül 2012-ben Dániában és az Egyesült Királyságban voltak a legmagasabbak a lakhatási költségek. Az összes költség ezekben az országokban 82, illetve 36 százalékkal haladta meg az uniós átlagot. Mint ahogyan 2011-ben is, az elmúlt évben is Magyarországon és Lengyelországban voltak a legalacsonyabbak a lakhatási költségek, ezek a költségek már jó ideje nem haladják meg az unióra jellemző átlagos szint 36, illetve 42 százalékát.

A kelet- és nyugat-európai átlagos lakhatási költségek összehasonlításából kiderül, hogy a kelet-európai átlag lényegesen alacsonyabb a nyugat-európaiénál. Ezzel szemben - főképp a lakásállomány elöregedése miatt - Kelet-Európában a jövőben a költségek folyamatos növekedése várható.