Még ha ősszel tökéletesen sikerült is összegereblyézni a leveleket, érdemes újra megjáratni a gyepen a levélfésűt; megteszi egy seprű is, a ciroknál jobb a vesszőből készült. A szolid gereblyézés nem árt az ilyenkor még nem zsendülő fűcsomóknak, ráadásul ha a télen elsárgult fűszálak egy részét is sikerül így eltávolítani, később meglesz a haszna, amikor már a tömött gyepet a gombák is támadják.

Ha a talaj nem csontkemény, érdemes folytatni a vasvillával szurkálást, a gyep szellőztetését. Könnyíti a munkát a szögesnek vagy fogazottnak mondott gyepszandál. Ezt a kurblis korcsolyához hasonlatos szerkezetet egy cipőre kell erősíteni: a gyepen járkálva a talpra erősített szögek bemélyednek a talajba, s a mélyebb réteget is levegőhöz, illetve eső, öntözés után vízhez juttatják. Ráadásul a mohát is sikerül irtani, mert a gyepen élősködő apró lények nem szeretik a szellős környezetet. (Gyepszandált nem gyártanak Magyarországon, és nem is forgalmaznak, fejlettebb gyepkultúrájú országokban 20-40 euróért vásárolhatnak ilyet a kertészeti áruházakban.) A mohákra az igazi halálos csapást a szöges, fogas kézi hengerrel lehetne mérni. Ilyeneket a külföldi katalógusokban 150-200 ezer forintért kínálnak. Azért léteznek más mohagyérítő, a gyep talaját lazító módszerek is. Ilyen a rendszeres homokszórás, amit a gyepszellőztetés után és a műtrágyázáskor ajánlott elvégezni.

Ha marad a meleg idő, akár napokon belül megindulhat a fűélet, amikor a most még sápadt fűcsomók közepéről apró, vékony, világoszöld szálak tömege tör elő. Ilyenkor nem szabad erősen gereblyézni, mert megsebzik a sarjakat. Bármennyire kellemes az idő, április közepéig nem érdemes elővenni a fűnyírót, és akkor is csak a friss növedék végét szabad a legmagasabb fokozatra állítva levágni.

Ha a hosszú távú időjóslatok beválnak, a hátralévő enyhe télen már esedékes a tavaszi indító trágyázás. Lehetőleg ne száraz időben szórják ki a négyzetméterenként 5-8 deka, főleg nitrogént és foszfort tartalmazó kemikáliát. Kaphatók tartós hatású, lassan bomló, kombinált műtrágyák is. Ezek a környezetet is jobban kímélik, mint a talajban gyorsan mozgó egyszerű vegyületek. Bármilyenek is legyenek a télből hátralévő napok, kora tavasszal vetni és trágyázni a díszkertekben is kell. A most már állandónak tekinthető melegedő időjárás miatt új növénytáplálási technikákat kell elsajátítani. A modern – ám jóval drágább –, a régieknél jobb műtrágyákat már nem kell a hóra kiszórni, hogy az olvadáskor jobban bemosódjanak. Ha a gyep ősszel megkapta a téli tápadagját, akkor a nappali 15 fokos csúcshőmérsékletek idején semmi nem tartja vissza a napsütötte kertekben a gyepet, hogy „meginduljon”. Ilyenkor kellene műtrágyázni.

A szabadföldi növényeknél már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ahány növénycsalád, telepítési, használati mód, annyiféle tápanyagpótlási módszer van. Aki a növénytáplálás alapjait nem ismeri, könnyen belezavarodhat a szakkönyvek, kertészblogok tanácsaiba. Sokféle terméket reklámoznak. Ezek használata azonban nem lehet véletlenszerű, mert a táplálás során azonos alapokra kell építeni, amit az határoz meg, hogy a növényeknek mikor milyen tápanyagra van szükségük.

Az első trágyázás

A sort tavasszal a nitrogén nyitja. Az első műtrágyázáskor a nitrogén mellett foszfort és káliumot is ki kellene juttatni. A nitrogéntől a fű zöldebb lesz, a foszfor a gyökérzetet erősíti, a kálium pedig az általános kondíciót javítja. A kiszórás időpontját meghatározza az is, hogy gyors vagy lassú felszívódású, vízben nem vagy éppen oldódó szert használnak.

A jövő héten a házilagos palántanevelésről írunk.