Az EKB kottájából játszott a kormány
Az EKB honlapjára föltett állásfoglalás üdvözli, hogy a kormány a „hagyományokkal” szakítva ezúttal bevonta az egyeztetésekre az MNB-t, de egyben megjegyzi, hogy a jövőben szoros figyelemmel kíséri a jegybanki függetlenség gyakorlati betartását, és kapcsolatban marad a kormánnyal a nyitott kérdések megoldása érdekében.
A Vitor Constancio alelnök által szignált állásfoglalás szerint minden jel arra utal, hogy a magyar kormány most készen áll az MNB intézményi függetlenségének tiszteletben tartására. A kardinális kérdésként kezelt – és Frankfurt által bírált – új alelnök kinevezése és a monetáris tanács két fővel történő kibővítése, ha nem is került ki a törvényből, de megnyugtatóan rendeződött azzal, hogy a kormány és a parlament illetékes bizottsága kötelezettséget vállalt arra, hogy a jelenlegi vezetés jövő márciusban lejáró mandátuma alatt nem változtat a jelenlegi rendszeren.
A pozitív kicsengésű levél egyben azt sugallja, hogy ha a törvénymódosítást elfogadja a parlament, megkezdődhetnek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval a Magyarország számára nyújtandó hitelkeretről.
Ami a konkrétumokat illeti, az EKB javaslatokat is tesz a Monetáris Tanács működésének folyamatosságára vonatkozóan, felveti, hogy a külső tagokat ne egyszerre, ne egy politikai kurzus jelölje ki, hanem átfedéssel, időben eltolva. Ezzel elkerülhető, hogy egyszerre kelljen sok tagot lecserélni, veszélyeztetve a működőképességet. Azt is megfontolandónak tartják, hogy a Monetáris Tanács új tagjainak kinevezését előzze meg egy egyeztetési eljárás a hivatalban lévő elnökkel.
A Monetáris Tanács és a jegybanki vezetés hatásköreit is megnyugtatóan választja szét a törvényjavaslat, így a stratégia megalkotása a tanácsnál, a végrehajtás a jegybanki vezetésnél marad. Ezzel elkerülhető, hogy a Monetáris Tanács közvetlenül rátegye a kezét a devizatartalékokra, a döntés mellett annak végrehajtásában is aktívan részt vegyen. Az EKB nem emelt kifogást azzal az új rendelkezéssel szemben, hogy az arany- és a devizatartalékot illető adatokat tíz évre titkosíthatja a jegybanki vezetés – ha azt indokoltnak látja.
A Monetáris Tanács tagjainak felmentésére vonatkozó szabályokat is az uniós joggal harmonizálva rendezi a törvényjavaslat. A lényeg: a tagok és a jegybanki vezetők idő előtti felmentése kétlépcsős procedúrává válik. Amennyiben vita kerekedik a felmentési javaslatból, akkor annak megalapozottságáról előbb a bíróságnak kell meggyőződnie, azután a jogerős döntés birtokában léphet a felmentésre jogosult szerv, a külső tagok esetében az országgyűlés gazdasági bizottsága, az MNB elnöke, a Monetáris Tanács más tagjai tekintetében pedig a miniszterelnök.
A törvényjavaslat korlátozza a Monetáris Tanács összetételében a belsős és a külsős tagok arányát, amely nem érheti el a 2:1-et. Azzal a változtatással is egyetértenek, hogy a Monetáris Tanács üléseinek napirendjét előzetesen nem kell megküldeni a kormány képviselőjének, aki egyébként ezután nem is vehet részt az üléseken. A Monetáris Tanácsnak az euró magyarországi bevezetésekor való megszűnése is kikerül a jegybanktörvényből.
Vitatott kérdések maradtak: az EKB továbbra is nyugtalanítónak tartja az MNB döntéshozó testülete tagjai javadalmazásának gyakori változtatásait. Emlékeztet arra, hogy a kétmillió forintos havi bérplafon bevezetése önkényes, egyeztetés nélküli lépés volt a kormány részéről. Álláspontjuk szerint a bérezésen csak az új kinevezések előtt lehet változtatni, menet közben ahhoz hozzányúlni nem szabad, mert azt nyomásgyakorlásként, függetlenséget sértő lépésként könyveli el az EKB.
A rendezetlen kérdések körébe tartozik az MNB elnöke és alelnökei által teendő eskü szövege, és az MNB elnökének helyettesítése. A törvény szerint a Monetáris Tanács elnökhelyettese lép ilyenkor a helyére. Az EKB szerint viszont az új elnök kinevezésének folyamatát részletesen és megnyugtatóan rendezni szükséges, elkerülendő, hogy a tanácsot akár átmenetileg is külső eseti befolyás érhesse.
Az EKB a hogyan továbbról nem ejt szót, így az továbbra is kérdéses, hogy a vitás ügyekben ki mondja ki a döntő szót.