Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank német elnöke a „történelem ironikus fordulatának" nevezte, hogy éppen akkor, amikor a régió a kommunizmus befejeződésének huszadik, nyolc ország pedig az Európai Unióhoz való csatlakozás ötödik évfordulóját ünnepli, legalább egy nemzedék óta a legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válság sújt le rájuk. A történtek sérülékenységeket és egyensúlyi problémákat hoztak a felszínre, különösen a külföldi finanszírozásra és a devizában felvett kölcsönökre való fokozott ráutaltságot.

Mirow hangsúlyozt: néhány kelet-európai országban komoly recesszió következett be, de nincs szó összeomlásról. A kiigazítási folyamat fájdalmas lesz és minden érintettől, - politikusoktól, bankároktól, a lakosságtól, - erőfeszítéseket követel. Nem kell attól tartani, hogy az emberek tömegesen vonják ki megtakarításaikat a bankokból, vagy az állam csődöt jelent be. A térség alapvető ereje megmaradt és minden okunk megvan bízni abban, hogy a jelenlegi helyzet stabilizálásával a feltörekvő országok gyorsan visszatornásszák magukat – állította.

Mirow fontosnak tartotta, hogy a drámai főcímek, a vészkiáltások közepette előrehaladást sikerült elérni. Az illetékesek egyre inkább tudatában vannak a helyzet komolyságának. Míg egyes országokban drasztikusan visszaesett az ipari termelés, a bankszektor a vészforgatókönyvek előrejelzéseinél ellenállóképesebbnek mutatkozott. Soha nem volt ennyire fontos a nemzetközi közösség összefogása, ezért is vár sokat az április eleji londoni G20 csúcsértekezlettől. Az elnök a tekintélyes London School of Economics hallgatósága előtt idézte Gyurcsány Ferencet, aki a múlt héten az EBRD-ben felszólalva így fogalmazott: „A válságot nem lehet egyes országokra lebontva megoldani. Globális krízisre globális választ kell adni".

Az EBRD-nek a térségről szerzett tizenhét éves tapasztalatai alapján Thomas Mirow meg van győződve arról, hogy „a gazdag emberek válsága nem zúzza össze a feltörekvő országokat". Számos kiemelkedően hatékony gyár dolgozik a térségben, jelentős fejlődést értek el a piacgazdaság intézményeinek kiépítésében, az üzleti klíma javításában, vonzó adókedvezményeket és előnyös bérköltségeket nyújtanak, jól képzett, fiatal és rugalmas munkaerőre lehet számítani. Ha nem is tudható, mikor ér véget a jelenlegi zűrzavar, az elnöknek nincs kétsége afelől, hogy egyszer megkezdődik az élénkülés.

Elképzelhetőnek tartja viszont, hogy egész gazdasági rendszerünket át kell dimenzionálni, eddig magától értetődőnek vett dolgok luxuscikkeknek minősülnek át, mások teljesen eltűnnek. Ebből a szempontból a válságot úgy is lehet tekinteni, mint egy lehetőséget a jövő alapjainak lerakására, tiszta és megújuló energiaforrások, új technológiák megteremtésére.

Az EBRD stratégiájában központi szerepet játszanak az energiatakarékossági befektetések: a bank 2006 közepe óta 21 országban 2,5 milliárd euró értékben közel 150 projektet fogadott el. Nagy sikernek bizonyulnak azok a programok, melyek keretében helyi bankokat finanszíroznak, hogy azok kereskedelmi és magán ügyfeleknek nyújtsanak hitelt energiafogyasztásuk csökkentésére. Az EBRD elnöke úgy érzi, a világnak meg kell tanulnia kevesebbel beérni. Mindenki hasznára lesz, ha a növekedés kevésbé látványos, de fenntartható lesz.