A paksi bővítés szükségessége megkérdőjelezhetetlen, de a sietség komoly, tisztázatlan szakmai aggályokat vet fel - értettek egyet a Central European Business Centre Energy Forum Hungary 2014 című rendezvényének kerekasztal-résztvevői, Csapó Róbert, az ER-Consultant üzletienergia-tanácsadója, Nagy Zoltán, a Linde Gáz Magyarország Zrt. energiaigazgatója és Nagy Zoltán, az Elmű-ÉMÁSZ tulajdonában lévő Magyar Áramszolgáltató (MÁSZ) Kft. ügyvezető igazgatója.

A Linde Gáz képviselője szakmailag elkerülhetetlennek nevezte, hogy az ország áramtermeléséből a nukleáris energia a jelenlegi, 40 százalék körüli arányt képviselje. Ennek hosszú távú fenntartása érdekében szükségesnek nevezte a bővítést. Azt azonban, hogy a jelenlegi tervek alapján 5-10 évig a jelenlegi és az új blokkok is egyszerre működjenek, nonszensznek, "az ország gazdasági helyzetét katasztrofális helyzetbe sodró megaelképzelésnek" nevezte.

Meglátása szerint nincs látható alapja annak a kormányzati kijelentésnek, hogy az új blokkok üzembe állítása csökkenti a hazai áramárat. Viszonyításképpen: a kormányzat által is sokszor hivatkozott brit erőműbővítés előkészítése során kiszámították, az építkezés csak akkor hozná vissza az árát, ha az egységtől húsz éven át a jelenlegi piaci ár duplájáért vennék meg az áramot. Vagyis a ma ismert atomerőmű-bővítési költségek az áramárat éppenséggel kétszeresére emelik.

Azt is nonszensznek tartja, hogy azért nevezik olcsónak a várható nukleáris blokkok termelését, mert a jelenlegiek a hazai erőművek között valóban a legolcsóbban termelik az áramot. A mostani atomblokkok ugyanis azért termelnek rendkívül olcsón, mert azt a Szovjetuniótól vettük "almáért", azaz transzferábilis rubelért, abból régóta nincs mit visszafizetni. Ilyen pénzügyi háttér a jövőben nem várható, amit bizonyít, hogy a kivitelezésre biztosított orosz állami hitel feltételei is alapvetően piaci alapúak. Erre hivatkozva nem tartja reálisnak azt a kormányzati megközelítést, hogy a visszafizetést nem az erőmű, hanem a magyar állam biztosítja.

A MÁSZ ügyvezetője műszakilag kritikusnak nevezte, ha a magyar áramfogyasztás akár 60-80 százalékát éveken át egy telephelyről látják majd el. (A tervek szerint az jelenlegi négy atomblokknál valamivel nagyobb méretű két új 2025-2026 körül állna üzembe, míg a jelenlegi négy blokkot 2032-2037 között állítanák le fokozatosan.) Azt, hogy mennyiért termelnek majd az új blokkok, "könyvelési kérdésnek" nevezte. Az áramot ma és a jövőben is piaci áron lehet majd értékesíteni, aminek szintjét jelenleg lehetetlen megjósolni. (A számos, területileg szétszórt atomerőműből áramellátásának 80 százalékát nukleáris blokkokból biztosító Franciaországban is ez a helyzet.) Szerinte az ezzel kapcsolatos érvelés "ki fog egyenesedni", mivel jelenleg nem tudni, az új blokkok termelési ára versenyképes lesz-e vagy sem.

Ennek kapcsán elhangzott: az a kérdés, mit tekintünk költségnek. Például mennyire számít ebbe bele a nukleáris hulladék elhelyezése.