Az átlagnál pozitívabban ítélik meg Magyarország makrogazdasági kilátásait a Takarékbank elemzői, igaz, a rendkívül sok bizonytalansági és kockázati tényező miatt az alappálya mellé ezúttal egy borúsabb és egy kedvezőbb forgatókönyvet is felvázoltak szokásos negyedéves tájékoztatójukon.

Amit eleve kizárnak, az a recesszió, szerintük ugyanis a 2008-2009-es nagy válság méreteiben is kifejlődésében sem vethető össze a mostani krízissel. Az viszont kétségtelen, hogy mind az ezer sebből vérző euróövezet, mind Magyarország növekedési kilátásai jelentősen romlottak az utóbbi időszakban az adósságválság megoldatlanságának egyenes következményeként.

A helyzeten azonban sokat javíthat, ha a vasárnapi uniós csúcson végre meghatározó döntések születnek az adósságválság kezelésére, s azok végrehajthatóak is lesznek. A görög csődhelyzet rendezése, az európai bankok feltőkésítése, az újabb válságok kialakulásának megelőzését szolgáló pénzügyi eszközök és garanciarendszerek kiépítése egyaránt központi téma lesz a csúcson, amelynek kimenetelét árgus szemmel figyelik a befektetők.

A tét folyamatosan óriási, a mostani döntésektől ugyanis nagyban függ, hogy a Takarékbank által felvázolt, 0,4, 1,5 illetve 2,2 százalékos magyar GDP -növekedésről szóló prognózisok közül melyik válhat valóra. Az első változat a válság elmélyülése, a második a stagnálás, a harmadik pedig a piacok számára is elfogadható rendezés esetén jöhet be.

Kitekintésükben a Takarékbank elemzői rámutatnak, hogy a reálgazdasági folyamatokban, az ipari termelés alakulásában kimutatható ugyan a visszaesés, de korántsem olyan mértékben, mint azt a távolabbi kilátásokat tükröző menedzserindexek sugallják. A vállalatvezetők magánvéleményét is megjelenítő indexek ugyanis többnyire a konjunktúrát a visszaeséstől elválasztó 50 pontos lélektani határ alá süllyedtek.

Suppan Gergely vezető elemző a német autóipar szédületes exportteljesítményét hozta fel példaként: a BMW-kel, Audikat és Mercedeseket úgy viszik a világban mint a cukrot, fittyet hányva mindenféle vészforgatókönyvnek. Ebből szerencsénkre a nálunk elindított beruházások révén mi is profitálunk, a jövőre megkezdi termelését a kecskeméti Mercedes-gyár és az év második felében a Opel motorgyára is beindul.

A Mercedes százezer autója önmagában 7-800 milliárd forintos termelési értéket képvisel, s még ha hozzáadott-értékben ez nem is jelenik meg egy az egyben a magyar GDP-ben, de lényegesen javítja azt. A német autóipari fejlesztések nélkül a jövő évre a Takarékbank által becsült 2 százalékos beruházási pluszteljesítmény sem lenne meg, nemhogy a kormány által álmodott 3,2 százalék. Ha kivesszük a Mercedes és az Opel építkezéseket, akkor a beruházások mínuszba fordulnának. (Az Audi gyár bővítése minden bizonnyal a 2013-as számokban jelenik majd meg.)

Magyarországon - némi túlzással – csak azok a nagyberuházások valósulnak meg, amelyeknek a finanszírozása vagy saját erőből vagy külföldi banki források igénybevételével történik. A bankadóval sújtott, 250 milliárd forintos végtörlesztési veszteséggel szembesülő bankszektor hitelezési hajlandósága ugyanis érezhetően csökkenni fog. A végtörlesztéssel kapcsolatban az ország devizaadósság-állományának csökkentését mint célt, jónak tartják a Takarékbanknál, de az eszköz megválasztásánál szerintük melléfogott a kormány.

Mindez korántsem mellékes tényező az ország külső megítélése szempontjából. Bár fizetőképességünkkel még a legnehezebb időkben sem volt baj és a fizetési mérlegben tartósan mutatkozó többlet miatt a jövő évi adósságtörlesztéssel sem lehet komolyabb probléma, a számla végösszege azonban számos tényezőtől függ – mutatott rá Ádám Zoltán, a Takarékbank befektetés elemzési osztályának vezetője.

A nagy nemzetközi hitelminősítők ezekben a hetekben döntenek arról, hogy Magyarország szuverén adósságának besorolását tovább rontják-e, megfelelően az eddigi minősítés mellé fűzött negatív kilátásnak. A szakember erre nem venne ugyan mérget, azt viszont elismerte, hogy ha csak az országkockázati felárak alakulásából szőtt „álmoskönyvet” nézzük, akkor a mérleg nyelve a leminősítés irányba hajlik. A piacon Magyarország csődkockázati megítélélése messze az átlag feletti szinten van.

S ha e forgatókönyv érvényesül és a Standard & Poor's és a Moody's leminősíti az államadósságunkat, azzal új helyzet áll elő, tekintettel arra, hogy valamennyi bajba jutott – befektetésre nem ajánlott besorolású - uniós ország rendelkezik valamilyen intézményi védőhálóval, egyedül mi szerint zuhanásunkat nem tompítaná semmi.

Az uniós válságkezelő alap (és az IMF) az írek, a portugálok, a spanyolok és a görögök rendelkezésére áll, a letteket és a románokat a Nemzetközi Valutaalap védőhálója óvja, csak bennünket nem véd semmi – felelte Ádám egy esetleges új, biztonsági IMF-szerződés megkötésének szükségét firtató kérdésünkre. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Matolcsy György megfogalmazásában „sikeresen kipaterolt” valutaalap visszahívása igen nehezen kommunikálható lépés lenne a szabadságharcot vívó Orbán-kormány számára.

Az államadósság finanszírozása azonban nem csak ettől drágulhat jövőre, hanem az állampapírok iránti kereslet csökkenése következtében emelkedésnek induló hozamok miatt is. A lakosság államkötvény-vásárlás helyett a végtörlesztésre fordítja szabad forrásait, és az eddig biztos felvevőpiacot jelentő magánnyugdíj-pénztárak kiesése is negatív irányba hat.

A külföldiek pedig csak magasabb hozamok mellett lesznek halandóak növelni jelenleg négyezer milliárd forintra rúgó kötvényállományukat. Már ha nem minősítik le az adósságot, mert akkor nehezen előre látható folyamatokat indukálhatnak tömeges eladásaikkal a külföldi nagybefektetők.

S hogy mit üzen a kormány kifelé, a nagybefektetők megnyugtatására? Nos az államadósság elleni háború és a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartásának mantraként való hajtogatása eddig viszonylag hatékonyan működött, még ha ennek a célnak olyan választási ígéretek estek áldozatul, mint a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtése. A Takarékbank elemzői szerint a eltökéltséget díjazzák a befektetők, de nyugodtak csak akkor lehetnek, ha a kormány kőkemény következetességgel tartja magát a felvázolt célok elérését intézkedések, reformok végrehajtásához.