Tovább keresik a vasútépítők pénzét Gárdonyban
Sínre lépett az aljegyző Gárdonyban. Jankovics Zoltánné a Tárnok–Székesfehérvár vasútvonal építésében részt vevő cégek, a MÁV és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) képviselőivel járta be települése vasútállomását. A kifizetetlen beszállítók pénzét azonban a peronokon és a sínek között egyaránt hiába keresték, sehol sem találták. Végül zárt ajtók mögött, ha másról nem is, de arról megegyeztek: összeírják, mi mindent építettek be az Európai Unió támogatásával korszerűsített vasútvonalba az alvállalkozói lánc alján állók kifizetése nélkül.
A lista elkészítéséhez az alapanyagot Komjáti Mihály október elején már összeállította. A járandóságukra egy éve hiába váró beszállítók jogi képviselője a gárdonyi jegyzőnek eljuttatott birtokvédelmi kérelmében felvázolta, hogy a Tárnok-Székesfehérvár vasútvonal megépítésére 55 milliárd forintért leszerződött SZCKM-2008 konzorcium szerinte mivel adós partnereinek. A Kámea Consult és a Drex-Car Kft. ügyvédjének beadványa azonban nem volt elég az ügy elbírálásához. Mindenki a saját szemével akarta látni az állítólag „ebül szerzett” jószágot.
Áttörést a csütörtökre tervezett hivatalos bejárás sem hozott. Talán azért, mert a beszállítók termékeinek, beton kábelcsatornáinak és fedőlapjainak döntő hányada már a föld alatt van. Bennük futnak a vasút különféle elektromos kábelei.
A vasúti töltés melletti sárban megtartott reggeli „csapatépítő” séta azonban mégis tanulságos volt. Jankovics Zoltánné megtudhatta például, hogy a vasútépítő konzorciumot képviselő Mávépcell Kft., a NIF és a MÁV szakértői között arról teljes az egyetértés: a jegyzőnél panaszkodó kisvállalkozók semmiképpen sem bonthatják ki beépített termékeiket a gárdonyi állomás területén.
A Mávépcell szerint azért, mert szerződéseik tanúsága szerint a beton kábelcsatornák már az SZCKM-2008 tulajdonában vannak. A NIF szerint azért, mert ezt az uniós felügyelet alatt zajló beruházásnál nem indokolja semmi. A MÁV képviselői szerint pedig azért, mert ilyen munkákat csak a vonatforgalom szüneteltetése, vágányzár bevezetése mellett lehetne végezni – ehhez viszont a vasút nem járul hozzá.
A bontást ellenzők számára feltehetően mellékes, hogy a számláik rendezésére váró beszállítók minderről másképp gondolkodnak. Példa erre, hogy azt mondják: a birtokukban lévő szerződések alapján a vasútépítéshez átadott termékek továbbra is gyártójuk tulajdonában vannak, azokra a konzorcium hiába formál jogot. De nem csinálnak titkot abból sem, hogy szerintük uniós felügyelet ide vagy oda, a beépített termékek kifizetésének elmulasztása igenis indokolhatja visszavételüket. Emellett hozzáteszik, hogy „a nem akarásnak Gárdonyban is nyögés lesz a vége” – csak a MÁV szándékain múlik, hogy az esetleges bontás idejére valóban le kell-e állítani a vonatokat. Ha a társaság úgy akarja, a munkálatok nem borítják fel a vonatok menetrendjét, és semmi sem rongálódik meg.
Jegyző vagy aljegyző legyen a talpán, aki mindezek után el tudja dönteni, milyen lépéseket is tegyen a segítségét kérő kisvállalkozók birtokvédelmi kérelmének ügyében. Azonnali döntés Gárdonyban sem született. A bejárásra meghívottak a vasútállomásról egyenesen a polgármesteri hivatalba mentek, ahol aztán zárt ajtók mögött órákig tanácskoztak.
A folyosóra egyetlen hang sem szivárgott ki, így nem lehet tudni, hogy az aljegyző tárgyalójában valójában mi történt. A megbeszéléseken részt vevő, de szűkszavúan megnyilatkozó küldöttek csupán annyit árultak el: a birtokvédelmet kérő cégek nyolc napot kaptak, hogy tételesen felsorolják, mit és hova építettek be a helyi vasútállomáson. Döntés csak ezt követően születhet.
Álláspontja helyességében látszólag a tárgyalóasztal két oldalán ülők mindegyike meg van győződve. Az aljegyző felügyelete alatt folyamatban lévő közigazgatási eljárás eredményét azonban senki sem találgatja. Ennek ellenére a pletykálkodók azt mondják: a megbeszéléseken a MÁV képviselője határozott ellenlépéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha az eljárás esetleg a beépített betontermékek felszedését támogató döntéssel zárulna.
Egyesek szerint a vasút szakemberei máris fogalmazzák az ismeretlen tettes, mondjuk a bontásban részt vevők, vagy az azt lehetővé tevők elleni büntető feljelentést. Mások viszont nem emlékeznek arra, hogy a MÁV jogásza erre utaló kijelentést tett volna.
