Augusztus 1. és december 31. között 240 ezer tonna kőolaj leszállítására vonatkozó szerződést kötött a Mol és a horvát Janaf - jelentette be a Mol. Az első adag már szombaton megérkezett a horvátországi Krk szigeten lévő Omisaljba, ahonnan az Adria kőolajvezetéken keresztül érkezik a szállítmány a Mol százhalombattai finomítójába.

Horváth Ferenc, a Mol-csoport downstream ügyvezető igazgatója szerint az együttműködés hozzáférést biztosít a versenyképes árakat és termékeket biztosító mediterrán olajpiachoz. A szállítások újraindítása lehetőséget nyújt a Mol számára, hogy különféle kőolajtípusokat teszteljen és rugalmasabban kövesse a piaci változásokat.

Áldott Zoltán, a Mol irányítása alatt álló horvát INA elnöke megjegyezte, az INA és a Janaf hosszú évek óta stratégiai partnerek. Szerinte a megállapodás újabb lépés, amivel a Mol a horvát gazdaságot támogatja.

Noha a közös kommüniké szerint az együttműködés nem újkeletű, más szakértők szerint hosszú évtizedek óta ez az első komolyabb szállítmány az 1978-ban megépített, évi 10 millió tonna kőolaj leszállítására alkalmas Adria kőolajvezetéken.

A Mol alapvetően Oroszországtól vásárolja a finomításához szükséges kőolajat a Barátság kőolajvezetéken, amely eddig rendre olcsóbbnak bizonyult az Adrián érkező tengeri szállítmányoknál. A Mol legfőbb orosz partnere a korábbi bejelentések alapján ugyan a Lukoil, de a beszerzés fennmaradó része kevéssé átlátható.

Legutoljára 2007 elején, illetve a 2009 végén, amikor rajtunk kívül álló okok miatt támadt némi zavar a Barátság-útvonalon, merült fel az Adria vezeték mint alternatív beszerzési útvonal használata. Ám végül akkor sem került sor tényleges szállításokra e délnyugati irányból.

Egy lapunknak nyilatkozó szakértő szerint az Adria-vezetéken megrendelt szállítmány csupán jelképes, a finomító két-három napi alapanyagszükségletét biztosító mennyiség. Ám jelzésértéke nem lebecsülendő: hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy ebből az irányból megérje a kőolajbehozatal.

Most viszont az a - párját ritkító - helyzet állt elő, hogy az orosz kőolaj ára legalábbis összehasonlíthatóvá vált a tengeren szállított, jellemzően arab forrású kőolajéval.

Így viszont megéri ilyen, alapvetően kísérleti mennyiségeket vásárolni.

Ezek a vásárlások kereskedőházakon keresztül zajlanak, pontosan nem ismerhető sem az olaj forrása, sem az eladó személye: a kereskedőház a megadott időpontra a megadott helyre tankerrel leszállítja a nagyjából egységes minőségű, nagy valószínűséggel valamely arab országból származó kőolajat.

Ez a kőolajfajta jellemzően jobb minőségű, mint az orosz, ám egy, az orosz minőségre beállított üzem nem feltétlenül képes azt hatékonyabban feldolgozni.

Ilyen kedvező nemzetközi áralakulás közepette azonban valószínűleg megéri a mostani bejelentés szerinti szállítmány megrendelése annak tesztelése céljából, hogy Százhalombatta miként birkózna meg akár nagyobb mennyiségű arab kőolajjal is.

A Mol nagy valószínűséggel a jövőben is Oroszországból vásárolja kőolajának túlnyomó többségét. Ám ismerve - jobban mondva pontosan nem ismerve - az orosz kőolajszállítmányok mögötti meglehetős kusza üzleti viszonyokat, a Mol részéről a mostani bejelentés arra vonatkozólag is jelzés, hogy Magyarország elvi esetben igenis képes ellátni magát akár az Adriáról. (Ráadásul nemzetközi kötelezettségeink nyomán vagy száz napnyi stratégiai olaj- és olajtermék-készletünk is, amit az autósok finanszíroznak, és amire mindeddig nem volt éles helyzetben szükség.)