A jövedelmi egyenlőtlenség lassíthatja és kevésbé fenntarthatóvá teszi a gazdasági növekedést, miközben a jövedelmek újraelosztása – hacsak nem rendkívül nagy arányú – egyáltalán nem fékezi a bővülés iramát, sőt inkább támogatja, mert mérsékli az egyenlőtlenségeket.

Erre az egykulcsos adóval a társadalmat polarizáló magyar kormány számára is fontos következtetésre jut a mindeddig példa nélküli mennyiségű adatot feldolgozó tanulmány, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) három kutatója, Jonathan Ostry, Andrew Berg és Charalambos Tsangarides jegyez Olivier Blanchard vezető közgazdász jóváhagyásával.

Az elemzés üzenete nem azonos az IMF hivatalos nézetével, de így is figyelemre méltó, hiszen a nagy recesszió nyomán a kérdéskör a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került.

Az Egyesült Államokban sok szakértő az egyenlőtlenség drámai mértékű növekedésére vezette vissza a pénzügyi válság előzményeként megragadható folyamatokat, a mértéktelen eladósodást. Magyarországon pedig a tehetősek jövedelmi helyzetét tovább javító egykulcsos személyi adó bevezetése váltott ki éles vitákat.

A témát azonban Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is mind többet említi, s úgy fogalmaz, hogy a gazdasági stabilitás megteremtése nem képzelhető el az egyenlőtlenség kezelése nélkül.

Az Oxfam nemzetközi szervezet, amely a davosi világgazdasági fórumra készült anyagában azt írta, hogy a világ leggazdagabb 85 polgára akkora vagyonnal rendelkezik, mint a legszegényebb három és félmilliárd ember, most örömmel nyugtázza: az IMF hangot vált, s talán belátja, nem feltétlenül a közkiadások csökkentése a legjobb megoldás a növekedés serkentésére.

A szerzők megpróbálják összefoglalni a jelenség vizsgálatát tükröző könyvtárnyi szakirodalom lényegét. Egyes szerzőknél, például Arthur Okun 1975-ös kötetében megjelenik az a gondolat, hogy egyes esetekben még az egyenlőtlenségnél is rosszabb eredményhez vezet például az adóemelés és a szociális transzferek növelése, mert ezek az intézkedések tovább rontják a gazdasági teljesítményt és a hatékonyságot, s előfordulhat, hogy nem is ösztönöznek munkavállalásra. De az IMF kutatói azt vallják: a jövedelmek újraelosztása nem okoz ilyen problémákat, ha a közkiadások például serkentik az infrastrukturális, oktatási, egészségügyi beruházásokat, fejlesztéseket.

Nem mindegy, hogy az újraelosztásnak milyen a szerkezete, ezzel a szerzők is egyetértenek, akik figyelmeztetnek rá, bár rengeteg adattal dolgoztak, meglehet, még ez a mennyiség sem elég. S megkülönböztetik az egyenlőtlenség számításának két módját, amikor egyrészt az adózás és transzferek előtti, illetve utáni jövedelmeket hasonlítják össze.

A tanulmány kapcsán az IMF által szervezett telekonferencia-beszélgetésen Jonathan Ostry azt mondta: egy 2011-es elemzésük során még úgy találták, hogy a jövedelem újraelosztása inkább visszafogja a növekedést, mint az egyenlőtlenség. Most viszont egyértelműen arra a meggyőződésre jutottak: az egyenlőtlenség önmagában is ártalmas a növekedésre, míg az újraelosztás semleges vagy kedvező hatást vált ki, kivéve a szélsőséges eseteket.