Jövőre a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) dönti majd el, hogy egy társaság által végzett tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül, vagy sem. Ez még nem lenne baj, hiszen ilyen jogosítványa a hivatalnak már 2013 óta van, ha egy társaság bizonytalan volt, eddig is kérhetett iránymutatást, amelyet ezt követően minden hatóságnak el kellett fogadnia, így a NAV sem okoskodhatott utólag.

Ez a kényelmes szabály annyiban változik jövőre, hogy a társasági adózásban csak akkor lehet a kutatás-fejlesztési adókedvezményt érvényesíteni, ha a társaság rendelkezik a SZTNH által kiállított minősítéssel. Máskülönben az igénybe vett kedvezmény szimpla visszaélés, amelyért cserébe bírság jár.

Egyelőre nem teljesen egyértelmű, kinek is kell majd ilyen minősítést kérnie. A beterjesztett adócsomag szerint jövőre már csak akkor vehető igénybe kedvezmény, ha a hivatal rányomta a stemplijét a dokumentációra – természetesen nem ingyen, egy ilyen minősítésnek díja is van. A hatályos szabályok szerint azonban, amely még az opcionális stemplizésről szól, a hivatal csak az el nem kezdett projekteket minősítheti, a folyamatban lévőkre már nem kérhető hivatali bólogatás.

Pro forma úgy áll a dolog, hogy utóbbi kitételt felülírja a törvény, legalábbis nem derül ki a módosításból, hogy a már bejáratott kutatás-fejlesztési kedvezményekre ne vonatkozna a kötelező minősíttetés. Mindez azt jelenti, hogy minden vállalatnak, amelyik most is jelentős kutatási kapacitással rendelkezik el kell vándorolnia a SZTNH-ba és a megfelelő űrlapon kérnie kell a tíz éve senki által nem vitatott tevékenységének minősítését.

Így az Audi vagy a Richter is kénytelen lesz a hivatal szakértelmére hagyatkozni. Akkor is, ha ezek a cégek boldogan ellennének bármilyen hivatali szakértelem nélkül. A díj maga, amit a hivatal a minősítésért beszed, nem túlmagas – ezeknek a vállalatoknak legalábbis biztosan nem – hiszen az alap 83 ezer forint, amelyet még pár tízezerrel dobhat meg a kiegészítőminősítés,mindösszesen 135 ezer forint alatt megúszható.

Ugyanakkor kissé aggályos, hogy egy kötelező, de valójában semmilyen hozzáadott értéket nem nyújtó aktus után még díjat is kelljen fizetnie a cégeknek. Illetve az sem egyértelmű, hogy egy korábban sosem vitatott eljárás, amely segítségével dokumentálták a vállalatok a kutatás-fejlesztési tevékenységüket és költségüket, miért lesz hirtelen elégtelen. Tény, hogy sok esetben hasznos lehet a hivatal minősítése. Ha egy tár fejlesztés belefér-e a saját kutatás-fejlesztési tevékenységbe, akkor jól jöhet egy ilyen mankó.

Az is egyértelmű, hogy több cég próbált már meg azzal megszabadulni az innovációs járulék megfizetésétől, hogy kamuügyleteket próbált kutatás-fejlesztés néven kimutatni. Az adóhatóság ezért komolyan rá is repült a kutatás-fejlesztési kedvezményt igénybe vevők ellenőrzésére, hogy a visszaéléseket kiszűrjék. Ám érdemes azt is megnézni, hogy hány cégről is beszélünk.

A legutóbbi részletes, így sajnos csak 2012-es társaságiadó-bevallások szerint ilyen kedvezményt mindössze 543 társaság vett igénybe, a kutatásra fordított költség pedig meghaladta a 190 milliárd forintot. Ebből mindösszesen 36,7 milliárd forint adót lehetett megspórolni. A buzgalom oka így egyértelmű: minél kevesebb legyen a visszaélés, hiszen nagyon sok pénzről van szó. Ugyanakkor 543 céget nem tűnik lehetetlennek ellenőrizni az elévülési időszakon belül.