A Rystad Energy nevű olajipari kutatóintézet által a Financial Times című londoni gazdasági napilap megbízásából elvégzett, kedden ismertetett felmérés kimutatta, hogy a globális olajvállalatok - köztük a Royal Dutch Shell, a BP, a ConocoPhillips és a Statoil - 13 országban 26 tervezett fejlesztési beruházási programot függesztettek fel, halasztottak el vagy ejtettek végleg.

Az érintett beruházások összértéke a cég szerint 118 milliárd dollár.

A Rystad számításai szerint a halasztott beruházások azt jelentik, hogy másfél millió hordó napi nyersolajkínálat - a 2013-as átlagos globális kitermelés csaknem 2 százaléka - az eredetileg tervezettnél két évvel később jelenik meg a piacon. Ráadásul lehetséges, hogy ez csak a halasztott fejlesztési beruházások későbbi, még nagyobb hullámának kezdete.

A Goldman Sachs bankcsoport londoni befektetési részlegének szakelemzői 61 olyan új olajipari beruházást azonosítottak - ezek fele még jóváhagyásra vár -, amelyek 60 dolláros olajár mellett nem lennének kifizetődők. Ez összesen 750 milliárd dollár értékű beruházás és napi 10,5 millió hordónyi pótlólagos olajkitermelés potenciális elmaradását jelentheti.

Egy másik nagy pénzügyi szolgáltató, a Morgan Stanley szakértői 120 olajipari vállalat 2015-re szóló, befektetőknek kiadott beruházási tájékoztatóját tanulmányozták, és kimutatták, hogy e cégek fejlesztési beruházásainak értéke a tavalyi 520 milliárd dollárról az idén várhatóan 389 milliárd dollárra esik vissza.

Mindez azonban valószínűleg visszahat az olajárakra is. A Morgan Stanley elemzőinek előrejelzése szerint az elmaradó beruházások és az ebből eredő relatív kínálatszűkülés miatt a globális alaptípusnak tekintett Brent olajfajta hordónkénti árfolyama a 66 dollár körüli jelenlegi szintekről 2017-ben 87 dollárig emelkedik.

Más nagy londoni házak ugyanakkor nem várnak ilyen meredek drágulást, és inkább azt emelik ki, hogy az alacsony olajár milyen jót tesz a világgazdaságnak.

Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics közgazdászai hétfőn összeállított tanulmányukban az olajárakat potenciálisan visszafogó tényezők közé sorolták, hogy az amerikai kínálat meglehetősen gyorsan fellendülhet éppen az olajárak már megindult emelkedésének hatására. Ráadásul az OPEC-kínálat már most is bővül, jóllehet az Iránnal szembeni nyugati szankciók enyhítéséből eredő potenciális kínálati többlet még meg sem jelent a piacon.

A ház mindezt egybevetve 2017 végére is csak 70 dolláros hordónkénti világpiaci olajárral számol. A Capital Economics szakértői szerint az olajárak - legalábbis a Brent esetében - már az idei év elején elérték mélypontjukat, de várhatóan a továbbiakban is elég alacsonyan maradnak ahhoz, hogy tisztes hajtóerőt adjanak a világgazdasági növekedésnek.
Ugyanígy vélekednek a JP Morgan pénzügyi szolgáltató csoport iparági szakértői. Számításaik szerint az olajárak eddigi csökkenése 1700 milliárd dollárral növelte a világgazdaság egészében a háztartások vásárlóerejét; ez a globális hazai össztermék (GDP) 2,5 százalékával egyenlő. A JP Morgan várakozása szerint ez az idén 0,5 százalékot adhat hozzá a globális GDP-értékhez.