Európában unikális módon törvény szabályozná a gépjárművek totálkárának mértékét, ha a parlament jóváhagyná a számveszőszéki bizottság azon javaslatát, amely szerint műszaki vagy gazdasági totálkár esetén a biztosító a kárkori érték legalább 80 százalékát lenne köteles megtéríteni – írja a Napi.hu. A lap szerint a változtatás azt jelenti, hogy egy autó esetében, ha a helyreállítás költsége a baleset idején mért értékének 70 százalékára rúgna, a biztosító nem tekinthetné totálkárosnak, azaz a jármű megjavítására kötelezhetné az autóst.

A totálkár megállapítása eddig jórészt biztosítói, kárszakértői felelősség volt, vitatott esetekben a bíróság döntött. A mostani szabályozással alapvetően megkötnék a pórul járt autósok kezét, amely a szerződéses szabadság komoly sérelmét jelentené – vélekedtek jogi szakértők.

A javaslat ugyanakkor nem áll meg itt, hanem – magáévá téve a márkakereskedők és márkaszervizek érdekeit képviselő Autós Nagykoalíció javaslatát – a jövőben csak javítási számla ellenében tenné kifizethetővé a kártérítési összeget az autósnak. Ezzel ismét a szerződési jog sérül, hiszen az autóst senki nem kötelezheti arra, hogy a feltárt káráért járó pénzt valóban a kár helyreállítására költse. Egy meghúzott autóval ugyanolyan biztonságosan lehet járni, ha az autó tulajdonosa belenyugszik abba, hogy ezáltal az autója értékcsökkenést szenved.

Az előző példában említett esetben ez a szabály például lehetetlenné tenné, hogy a 70 százalékban sérült autó tulajdonosa a kártérítésként kapott összegből inkább egy másik autót vegyen. Attól nem kell tartani, hogy tökéletes roncsok szaladgálnának az utakon, hiszen a kgfb-törvény ma is a biztosítók kötelességévé teszi, hogy a közlekedésre alkalmatlan autók esetében bejelentéssel éljenek – más kérdés, hogy az ombudsman egyik vizsgálatában épp e kérdéskörben komolyan támadta azt, hogy a biztosítókra delegál a törvény közlekedési igazgatási feladatokat.

Ha a parlament elfogadná ezt a módosítást, komoly jogpolitikai bonyodalmat is okozna, hiszen nehéz lenne megindokolni, hogy miért csak a gépjárműkárokra vonatkozna a számlaelőírás. Ennek analógiájára a jövőben nem lehetne fenntartani például, hogy a biztosítók  az úgynevezett bagetell károkat lényegében bemondásra térítik a lakásbiztosításoknál. Az ügyfeleknek mindenképp festőt kellene hívniuk a beázás kijavítására – még akkor is, ha épp egy évvel később amúgy is tervbe vették a teljes lakás átkenését. Még tovább gondolva, a szabályozás alapján a jövőben a biztosítási jogviszonyon túli valamennyi kártérítési és szavatossági jogviszonyban indokolt lenne a számla alapján történő elszámolás.