Autópályateszt: peches autós ne menjen az M0-sra
Déja vu érzésről panaszkodnak azok az autósok, akik már kipróbálták az M0-s Diósd és Törökbálint között megépült betonpályáját. Az indulatosabbak a régi M7-es rázós betonjával, a világlátottabbak a Brnót Prágával összekötő cseh autópályával hasonlítgatják össze az M6-os és az M7-es között néhány napja megnyitott sávokat. A Nol tesztelte az új pályát, és azt tapasztalta: a károgóknak nincs igazuk. Az M0 új szakasza távolról sem tökéletes, de látszólag jobban sikerült a korábbi kísérleteknél.
Tizenegymilliárd forintot költ az M0-s kevesebb mint hét kilométerének új betonpályájára a kormány. Ennyiért nem túl nagy elvárás, hogy a döntő hányadában az Európai Unió kasszájából pénzelt beruházás eredménye ne csak emlékeztessen a 12800 kilométeres német "Autobahn" új szakaszaira, de legyen is olyan. A forgalom előtt teljes hosszában megnyitott félautópályát használók azonban tapasztalhatták: ennek az elvárásnak az útépítők nem tudtak maradéktalanul megfelelni. Az autósok poharából bizony nem csak a még mindig zajló építkezés miatt alkalmazott ideiglenes tereléseknél löttyen ki az ásványvíz.
Kipróbálhatják ezt a Diósdnál az új betonpályához érkezők is. Akik a néhány hét múlva autópályává szélesedő M0-s majdani leállósávjában, tehát a jelenlegi szélső, haladó sávban autóznak a kamionok sorában, tapasztalhatják, hogy a járművük kerekei alá kerülő burkolat más leállósávokhoz mérten kifejezetten egyenletes. A kisebb-nagyobb zökkenők legfeljebb néhány száz méterenként billentik meg a gépkocsit. Ami hazai viszonylatban igazán jó arány.
De a Nol tesztelésnél használt gépkocsijában nyilvánvalóvá vált az is: a fővárost délről elkerülő autóút M7-es felett átívelő hídjának elején összekoccanhatnak az autósok fogai. A híd és az útpálya csatlakozása bizonyára kiállná minden műszaki előírás próbáját, mégis éppen akkora huppanót rejteget, hogy a gépkocsik már nyolcvan kilométeres sebesség mellett is kisebb ugrással érik el a felüljárót.
A jelenséget talán éppen a megelőző méterek sima futása emeli ki. Mindenesetre nem mertük kipróbálni, milyen száz felett a hídhoz érkezni – vagyis azzal a tempóval, amivel később az erre járók haladnak majd. Szerencsére, aki figyel, a burkolat egyenetlenségét jó előre észreveheti. A száz méterrel előrébb tartó járművek visszafogott bólintással veszik a terepakadályt.
Diósdtól Törökbálintig az M0-s betonjának felülete ezzel együtt egyértelműen kellemesebb élmény, mint a keleti szektor kezdetektől rázós pályája. Amiben bizonyára szerepe van annak is, hogy a hírek szerint az útépítők az elmúlt hónapokban több kilométernyi rosszul sikerült betontáblát bontottak fel és építettek meg újra az M6-os és az M7-es között. De az igazsághoz hozzátartozik az is: a menetzajt érzékelhetően növelő felületi egyenetlenségek egy része nem hiba, hanem szándékosan került a pályára.
A beton felületének érdessé tétele érdekében legalábbis az útépítők hazánkban új eljárást alkalmaztak. A technológia lényege, hogy a burkolat felső rétegét annak megszilárdulása előtt egy acél seprűhöz hasonló eszközzel érdesítik. Ennek nyomán a betonhoz adagolt bazaltzúzalék a felszínre kerül, a felület pedig az aszfaltéhoz hasonlóvá válik.
Ettől a megoldástól állítólag azt várják, hogy a betonpálya felületének érdessége hosszabb távon megmarad. A finom barázdákat a remények szerint nem koptatja el a gépkocsik kereke olyan mértékben, mint az M0-s keleti szektorában, ahol az egyre simábbá váló betonon évről-évre nagyobb figyelmet igényel a csúszásveszély megszüntetése.
Más kérdés, hogy míg épül, a peches ember jobban teszi, ha nem megy az M0-s új szakaszára, vagy ha már ott van, legalább nem próbál előzni. Az M6-os felől az M7-es felé vezető belső sáv ugyanis az egymással szemben haladókat elválasztó ideiglenes terelőelemek miatt szűkösebb a kelleténél. A régi pályához hasonlóan a mostanin is nyomasztó érzés elhúzni az oldalszélben belengő pótkocsikkal haladó kamionok mellett.
És nincs ez másként az ellenkező irányban sem. Az M1-es autópálya felől az M0-M7 csomóponthoz érkezők két terelősávot is választhatnak Diósd felé. A kormányt a belső sáv felé fordítók érezhetik igazán, hogy építési területen haladnak. A Dulácska-völgyhídtól kényelmetlenül szűk sáv vezet az új betonpályáig. Ahol aztán a belül haladók rossz érzése a teljes, mintegy hét kilométeres pályán megmarad – a kívül cammogó kamionok túl közel vannak.
Aki viszont az M7-es csomópontjánál az M0-s szélső, haladó sávját választja, a tehergépkocsik között haladva aránylag kényelmesen éri el a betont. Ha pedig később sem sorol ki a termetes kísérők közül, megnyugtatóan széles sávon folytathatja útját az M6-os irányába. A biztonság érzését ráadásul csak fokozza, hogy a sáv szélét jelző záróvonalon túl tekintélyes távolság marad a végleges átadása után autópályaként működő M0-s két pályájának elválasztására hivatott, már most kihelyezett beton terelőelemekig.
Zavaró legfeljebb az lehet, hogy a sárga terelővonalak mellett az útépítők felfestették a végleges, fehér burkolati jeleket is. Így a Törökbálint felől Diósd irányába autózók a nyilakkal, feliratokkal szemben haladnak.
Megkezdődött az M0-s "felszerelése" is. A mobiltelefonok elterjedése nyomán egyre ritkábban használt narancssárga segélyhívó oszlopok már a helyükön vannak. Megjelentek az út feletti tartókonzolokra szerelt első kamerák, tájékoztató táblák is. Az autósokról drága fotókat készítő sebességellenőrző berendezések telepítésére viszont a jelek szerint még nem került sor.
A Forma–1-es Magyar Nagydíj idejére véget érhetnek a "szűkös idők" az M0-on. Az útépítők legalábbis azt tervezik, hogy a július 29-i futam idejére teljes szélességében, irányonként három forgalmi és egy leállósávval, átadják az új útszakaszt. Ehhez a hátralévő egy hónap alatt végezniük kell a régi aszfaltpálya négy sávjának átépítésével. Ami csak akkor sikerülhet, ha a következő hetekben nem esik az eső.
A sztráda elválasztó sávjának túloldalán mindenesetre lázas munka folyik. Aki erre autózva ráér nézelődni, láthatja, hogy az egy hete lezárt régi burkolat több száz méteres szakaszairól felmarták az aszfaltot. Ott jártunkkor Diósdnál már érezni lehetett az aszfaltozásról árulkodó kátrányszagot is.