Az ISD Dunaferrnek 2008-tól nem volt nyeresége, s az elmúlt év sem sikerült valami jól. Olyannyira, hogy tavaly a cég újkori privatizáció óta tartó történetében a második legnagyobb, 36 millió dolláros vesztesége jött össze – mondta mai sajtótájékoztatón az ISD Dunaferr vezérigazgatója, Evgeny Tankhilevich. Mindez azt jelenti, hogy az ukrán-orosz anyavállalat nélkül a Dunaferr nem tudná fenntartani magát, ugyanis belső tartalékai elfogytak.

A legnagyobb gond az, hogy a fix költségek (a dolgozói bérek és a kohó működtetése) nagyon magasak. A rossz gazdasági körülmények ellenére sem kívánnak kivonulni Magyarországról és – a Lőrinci Meleghengermű után – más termelési egység bezárására sem készülnek, továbbá a gyártási folyamat elemeiből sem terveznek semmit elvinni az országból – jelentette ki a vezérigazgató.

A gazdaságos, veszteség nélküli működés érdekében szükség van a Dunaferrnél változtatásokra. Az első irány a fő termelési vonalak modernizációja. Nem akarnak új gyárat építeni (ez alighanem szédítő forrásokat emésztene föl), ehelyett egyértelműen a modernizációra koncentrálnak. Ehhez kijelölik a termelés azon elemeit, ahol a beruházásokkal a leghatékonyabb javulást tudják elérni, s ahol a megtérülés a lehető leggyorsabb lesz.

A fejlesztésre fordított források szűkösebbek lesznek, a Népszabadság kérdésére a vezérigazgató kifejtette, hogy a beruházásokra fordított összeg idén 10 millió dollár körül alakul. A következő években egyébként összesen 50 millió dollárt költenek ezekre a programokra. A hatékonyságjavító fejlesztések elsősorban a hengerelés terén valósulnak meg, s azt szeretnék elérni, hogy magasabb hozzáadott értékű termékekkel tudjanak megjelenni a piacon. Természetesen a gyártási volument is emelnék, a meleghengerműben a cél, hogy 25-30 százalékos növekedést produkáljanak.

Második elemként a vezérigazgató a vállalat átstrukturálását nevezte meg. Kifejtette ugyanakkor, hogy ezt sokszor összekeverik a létszámcsökkentéssel, de nem feltétlenül arról van szó. Ez az átalakítás inkább a menedzsmentszinteket érinti. Ezt követően – némi ellentmondásban az előbbiekkel – megjegyezte: ha csökkentésről beszélünk, akkor az inkább az adminisztrációval foglalkozó területeket érinti. Ahogy kifejtette: ha megnézzük a fizikai és a szellemi dolgozók arányát, akkor utóbbiak aránya európai összevetésben nagyon magasnak mondható. „Sokkal több ember foglalkozik papírgyártással, mint acélgyártással a cégnél” – fogalmazott.

A leépítést firtató újságírói kérdésre válaszolva megjegyezte, hogy mindent elkövetnek, hogy a fizikai dolgozók munkahelyeit megmentsék. A Népszabadság elbocsátásokat firtató újbóli kérdésére, amely szerint van-e olyan konkrét szint, amelyre a jelenlegi mintegy 7500 alkalmazottal foglalkoztató cég csökkentené a létszámát, a vezérigazgató úgy reagált: oda kell eljutni, ahol a versenytársak állnak. A számok azt is mutatják, hogy akár 30-40 százalékkal is magasabb létszám, mint másoknál.

Ezt a helyzetet nem lehet ugyanakkor egyértelműen „lefordítani” a Dunaferr-re, hiszen nagyon eltérő lehet például az alkalmazott gyártástechnológia. Nagyon elővigyázatosan vizsgáljuk a kérdést, az első számú cél – ismételte meg –, "ne bántsák a termelést". Ezzel együtt konkrét számot ezúttal sem mondott az igazgató. 

Abban viszont elkötelezettek, hogy a Dunaferrt jól működő társasággá tegyék. Hogy mikorra lehet ez, arra nem adott konkrét választ. Nem kívánta megmondani, hogy mikorra lehet eredményes működése a cégnek. Mindenesetre a 1-es kohó múlt héten bejelentett felújítása is ezt a célt szolgálja. Felvetésünkre azt nem árulta el, hogy az ugyancsak „betegeskedő” 2-es kohóval mi történik majd. Ha az 1-es munkáival elkészülnek, ahol azt leállítják, s van fél évük, hogy eldöntsék, mi legyen a másikkal.

Mindenesetre nem lesz egyszerű a Dunaferrt kirángatni nehéz helyzetéből. Az acélmű ugyanis annak érdekében, hogy a termelést fenn tudja tartani, kedvezményes fizetési lehetőség mellett kapja a magasabb hozzáadott értékű termeléséhez nélkülözhetetlen félkész terméket (buga) az anyavállalatától. Ennek következtében viszont mára 300 millió dolláros tartozása halmozódott fel tulajdonosa felé. Mindez ugyanakkor nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a termelés volumenét növelni tudják. Tavaly például az elmúlt évek legnagyobb gyártási mennyiségét érték el 1,7 millió tonnával, ez már a válság előtti szinteket is meghaladja.

A gyártás felfuttatása annak ellenére egyértelmű szándékuk, hogy az európai piac drasztikusan zsugorodott az elmúlt évben. Azt az ellentmondásos helyzetet, hogy egy veszteséges cég miért termel egyre nagyobb volument egy zsugorodó piacra, Tankhilevich azzal magyarázta: a recesszió előbb-utóbb véget ér, aki akkor a piacon lesz, az hatalmas lehetőségek előtt áll majd.

Abban a helyzetben ugyanis azonnal megélénkül majd a kereslet, ami új lehetőségeket nyit meg a vállalat előtt. Ehhez kapcsolódóan azt is kifejtette, hogy a Dunaferr presztízse roppant magas Európában. Ez a kijelentése magyarázza azt is, hogy az ukrán-orosz tulajdonosok miért ragaszkodnak a dunaújvárosi vasműhöz. A társaság ugyanis nagyon jó belépőt jelent számukra a kontinens piacára.

Lapunk érdeklődésére, mely szerint tárgyalnak-e a kormánnyal a cég valamilyen módon történő megsegítéséről, a vezérigazgató kifejtette: az európai versenyszabályozás miatt a közvetlen beavatkozás nem megengedett. A kormánnyal ugyanakkor intenzív kapcsolatban vannak. Azt szeretnék, ha „a helyzet simulékonyan oldódna meg”, és a szociális helyzet stabil lenne a régióban.