Atomhatalommá válik Szaúd-Arábia
Rengeteg a tennivalónk, de a 2020-as átadási dátum reálisnak látszik – fejtette ki Ibrahim Babelli, az Abdullah Király Atom- és Megújuló Energia Központ (KACARE) tanácsadója minap egy dubaji konferencián. A központot tavaly állították fel azzal a céllal, hogy szervezze meg a Rijádtól húsz kilométerre, 63 négyzetkilométeren elhelyezendő atomerőmű építését. Fontosságát jelzi, hogy elnöke, Hashim bin Abdullah Yamani miniszteri rangot kapott. Maga az építkezés várhatóan 2014-ben vehet lendületet, de akár tíz év is eltelhet, amíg az első reaktor rákapcsolják a hálózatra.
A békés célú atomprogrammal Szaúd-Arábia felzárkózik Egyiptomhoz, Katarhoz, az Egyesült Arab Emirátusokhoz, Jordániához és Kuvaithoz, ezek az arab államok is nukleáris beruházásokat terveznek, elkerülendő, hogy lemaradjanak a térségben e téren élenjáró Irántól és Izraeltől – írja a Financial Times. Bár egyetlen szó sem esik róla, az atom katonai célú felhasználásának lehetősége is nyilván foglalkoztatja az arabokat, nemcsak a növekvő népesség és az iparosodás által keltett dinamikusan fejlődő energiaigény kielégítése.
Mindamellett a jelenlegi, olajra alapozott villamosenergia-termelésben az atom megjelenése egyelőre nem okoz radikális változást. Tavaly a királyság napi energiaigényét 3,4 millió hordónyi olajjal egyenértékű energiaforrással tudták kielégíteni, ez 2028-ra az előrejelzések szerint 8,3 millióra fog növekedni. Most az áramtermeléshez felhasznált olaj napi mennyiségét 1,25 millió hordóra teszik.
Az energiatakarékosságra amúgy sem sokat adó szaúdiaknak negyven-hatvan atomreaktort kellene munkába állítaniuk ahhoz, hogy a szénhidrogéneket kiváltsák az áramtermelésből. Az áttérés biztonságos lebonyolítása érdekében 2020-tól évi négy-hat reaktort kellene megépíteniük.
A teljes kiváltáson annak horribilis költségei miatt egyelőre nem is gondolkoznak, ehelyett egy egészséges szerkezetű energiamix kialakítását tartják előbbre valónak. A szénhidrogén készletek csökkenésével párhuzamosan az atom és a megújuló energiafélék egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak. A tervek szerint a 2030-ig 16 reaktor állna üzembe, ezek beruházási költsége százmilliárd dollárra rúg.
Szaúd-Arábia áramtermelő összkapacitása a 2009-es adatok szerint nagyjából tízszerese a magyarországinak, azaz 51,2 GW-os. Ez 79 erőművi blokk teljesítményéből adódik össze. Közülük ötvenet üzemeltet az állami Szaúdi Villamos Művek (SEC), tízet pedig a Tengervízsótalanító Művek (SWCC). A beépített összkapacitást 2030-ra 110 GW-ra növelné a kormány, főként az atomprogram beindításával.
A tavaszi fukusimai atomerőmű katasztrófa ellenére sem gondolják át nukleáris fejlesztéseiket az arab országok – hangsúlyozza Donald Hoffman, az Excel Services Corporation nevű amerikai tanácsadó cég vezetője. Amíg a nyugati világban az atomerőművek bezárása egyre hangsúlyosabban vetődik fel, a fejlődő országoknál egyre nyitottabbak a nukleáris létesítmények befogadása irányában. Az energiaigényes sólepárlási kapacitások növelése is nyomós érvként szerepel a fejlesztések mellett.
A tengervíz sótalanító kapacitások hatvan százaléka is ebben a régióban van. Szaúd-Arábia a globális kapacitások 18 százaléka felett rendelkezik, ám még ez is kevés, s az ország vízből importra szorul. Érdekesség, hogy Dél-Koreából hozzák ide tankhajókkal az édesvizet, mintha közelebb nem lenne elérhető, olcsóbb beszerzési forrás.
De a szaúdiaknak más gondjuk is van, hiszen hordókénti 4,5 dolláros önköltségi áron számított olajjal fűtik az erőműveihez ahelyett, hogy azt száz dollár feletti áron adnák el inkább a szabadpiacon. Az atomenergiának az áramtermelés szolgálatába állításával ez a probléma is jelentősen enyhül – vélik a szakértők.
