A 92 oldalas elemzés és javaslatcsomag egyik legfőbb eleme, hogy a Libor megállapításának és a kialakítási folyamat felügyeletének joga elkerülne a brit bankszövetségtől (BBA), amely jelenleg naponta rögzíti a londoni bankközi kamatot a kialakításban részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján.

Martin Wheatley, az FSA vezérigazgatója az általa jegyzett jelentést ismertetve pénteken bejelentette, hogy a Libor megállapítási mechanizmusának ellenőrzését az FSA utódjaként hamarosan létrejövő - a jelenlegi felügyeletnél jóval szélesebb jogkörökkel és szankciólehetőségekkel felruházandó - új brit hatóság, a pénzügyi szektor magatartási normáinak betartatására hivatott Financial Conduct Authority (FCA) veszi át.

Wheatley közölte azt is, hogy a Libor új szabályozói rendszerén belül külön büntető jogszabályok lesznek, amelyek lehetővé teszik mindazok bírósági felelősségre vonását, akik a jövőben a londoni bankközi kamatláb manipulálásával próbálkoznak. Az FSA vezetője a jelentést ismertető pénteki beszámolójában súlyos bírálatokkal illette a Brit Bankszövetséget. Kijelentette: jóllehet a BBA a felelős a Libor-rendszer napi működtetéséért, és a rendszer felügyeletére a bankszövetség egy külön bizottságot és két albizottságot is fenntart, ezek a testületek gyakorlatilag soha nem üléseztek.

Wheatley szerint ez "tüneti megnyilvánulása annak a nemtörődöm hozzáállásnak", amely nem helyezett kellő hangsúlyt a Libor fontosságára sem irányítási, sem szabályozói szempontból, vagyis lényegében mindenki túlzott mértékben megbízott egy olyan rendszerben, amelyben nem voltak meg a szükséges mértékű fékek és ellensúlyok.

Az FSA vezetője szerint azonban a fő baj az volt, hogy a rendszer képtelen volt a felmerülő érdek-összeegyeztethetetlenségek kezelésére. A Libor célja a bankok valós nagybani hitelköltségeinek tükröztetése, ám az egyes bankok kereskedőinek prémiumai olyan tranzakcióktól függtek, amelyek jövedelmezőségét a Libor mindenkori szintje határozta meg. Éppen ezért ezeknek a kereskedőknek érdekükben állt az adott tranzakció természetétől függően felfelé vagy lefelé nyomni a Libort, és ezt eddig szabadon, felügyelet nélkül megtehették - hangsúlyozta a brit pénzügyi felügyelet vezérigazgatója.

A globális bankszektort alapjaiban megrázó Libor-botrányt pontosan ilyen jellegű manipuláció robbantotta ki. Az FSA nyáron ismertetett vizsgálata ugyanis feltárta, hogy az egyik legnagyobb londoni pénzügyi szolgáltató csoport, a Barclays befektetési ágazatának kereskedői a 2008-2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen manipulálták a Libort.
A cég által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés a hatósági gyanú szerint hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a Barclays néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett "profitorientált" módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.

A ügyben született első szankció alapján a Barclays a brit pénzügyi felügyeletnek és a befektetési termékek piacát is felügyelő amerikai árutőzsde-hatóságnak összesen 290 millió font (több mint 100 milliárd forint) rekordbírságot fizetett.
A Libor - London interbank offered rate - a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű globális pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.

A Libor közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek - vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok - és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát. Mindez átszűrődhet kiskereskedelmi szintre is, hatást gyakorolva például a lakossági jelzálogkamatokra, a hitelkártya-használati díjakra vagy a gépjárműhitelek kamataira.

A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.