Ha szerencsénk van, az uniós támogatások elszámolásánál még többletbevételt is hozhat a gyengébb forint. Valós kiadási kockázatot azonban nem jelent a költségvetés számára a gyengébb valuta – nem állított tehát valótlanságot a nemzetgazdasági miniszter ma reggel a Kossuth Rádióban. De akkor mi az oka, hogy korábban aggódott az erőtlen forint miatt – és ha kedden reggel zavarta a 308-as euróárfolyam, akkor csütörtökön miért nem volt problémája a 314-el?

A költségvetés kiadási oldalán a tervezettnél 10 százalékkal gyengébb forint is legfeljebb alig több, mint százmilliárdos kiesést hozna számításaink szerint. A legnagyobb tétel az államadósságot érintő kiadásoknál 30 milliárd forint volna, és hasonló tételt jelent az uniós befizetésünk is, míg a nemzetközi tagdíjaknál további 2 milliárd lehet a kockázat.

Ezek után jöhet a sorban a külképviseletek fenntartásának akár 4,5 milliárdos többletköltsége, míg további nehézséget jelenthet, ha a költségvetési beszerzések és beruházások drágulnak azért, mert az importárak felmennek. Itt egy nagyon durva becsléssel – 50 százalékos, vagyis kiemelkedően magas importhányadot feltételezve – 40 milliárdos többletkiadással is lehet számolni.

Minderre valóban bőven fedezetet nyújt a költségvetésben meglévő 220 milliárdos tartalék – Varga nyilatkozataiban már korábban is célzott erre. Ráadásul a másik oldalon – a bevételeknél – ott vannak az uniós támogatások, ahol a tízszázalékos árfolyamgyengülés akár 170 milliárdos többletet is generálhat (ha sikerül a bonyolult váltási mechanizmusok során jól elszámolni). Vagyis: tízszázalékos gyengülés inkább többletet hoz majd a költségvetésnek, miközben jelenleg nem látszik az sem, hogy ilyen mértékű elmozdulásra volna esély.

A költségvetést 296,9 forintos átlagos euróárfolyammal számolva tervezték meg, aminél jelenleg is csak 6 százalékkal gyengébb a magyar valuta, míg korábban jól teljesített. Ahhoz az év hátralévő részében valahol 313 forint körül kellene járnia az eurónak, hogy az átlagos éves árfolyam a költségvetésben számoltnál 5 százalékkal legyen gyengébb (312 forint alatt lenne így valamivel). A tízszázalékos különbséghez (327 forintos euró) viszont innentől kezdve 330-as árfolyamra volna szükség az egész évben – erre azért jelenleg kevés az esély.

Valószínűsíthető, hogy Varga Mihály korábban sem a költségvetési kiadások miatt aggódott leginkább, amikor arról beszélt a Monetáris Tanács kamatdöntő ülése előtt, hogy reméli, a döntéshozók figyelembe veszik majd az államháztartás helyzetét is (végül azonban ez nem befolyásolta őket). A gyenge (és leginkább a gyengülő) árfolyam, valamint az alacsony kamat az államadósság finanszírozásában, illetve törlesztésében okozhat problémákat.

A nemzetgazdasági miniszter erre is célzott még kedden, amikor arról beszélt, hogy a forint gyengülése mögött szerinte nemzetközi folyamatok húzódnak meg, vagyis az, hogy az amerikai jegybank élénkítési programjának lépcsőzetes leállítása nyomán a befektetők a kockázatmentes lehetőségek felé fordulnak. Értsd: ha még alacsonyabb lesz a kamat, ha tovább gyengítik a forintot, a befektetők elfordulnak Magyarországtól, és nem lesz, aki finanszírozza az államadósságot.

Igaz: a nemzetgazdasági miniszter a kamatdöntést követően ezt már nem annyira hangsúlyozza – ha kérdezik, általában azt feleli, hogy az árfolyam nem okoz költségvetési problémákat. Kommunikációjának megváltozása mögött azonban valószínűleg nem az húzódik meg, hogy végül kiszámolta: a büdzsé az uniós elszámolások miatt nyer a gyenge forinttal. Vélhetően nagyobbnak ítélte azt a veszteséget, ami abból származik, ha még nyilvánvalóbbá teszi a nemzetgazdasági tárca és a jegybank vezetése között húzódó ellentétet. 

Megfigyelők figyelmeztetnek: az sem fordult még elő nagyon a világon, hogy a kormány gazdasági vezetése a kamatok emelése (vagy szinten tartása), tehát a szigorúbb monetáris kondíciók érdekében lépjen fel a jegybankkal szemben. Ahogyan az is érdekes, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemigen mutatkozik együtt Matolcsy György jegybankelnökkel – az, hogy Kínába mindketten elkísérték Orbán Viktort, különleges kivételnek számít.

A jegybank és a szaktárca nem tart közös sajtótájékoztatót, a gazdaság két irányítója annak ellenére nem kommunikál közösen, hogy korábban ugyanabban a kormányban és frakcióban ültek, elméletben aligha lehetnek politikai nézeteik között alapvető különbségek. A helyzet azért is érdekes, mert Matolcsy György már jegybankelnöki kinevezésekor azt hangsúlyozta: szerinte a jegybanki politikának a kormányzati gazdaságpolitikai törekvéseket kell segíteni azt követően, hogy az MNB elérte a célját, az árstabilitást (ami a 3 százalék alatti inflációt jelenti, nem is a mostani nullát).

Varga Mihály