Az európai parlamenti választások előtt a pártok éles üzeneteket fogalmaztak meg a hazai árakról, bérekről és termelékenységről. Ízelítőül: „ Európai munkáért – európai béreket! ” „ Ne csak áraink, a fizetésünk is legyen európai! ” És „ A kecskeméti gyárban dolgozó magyar munkás pont ugyanannyit ér, mint bármelyik más Mercedes-alkalmazott. ” Ezek a szlogenek azt sugallják, hogy a magyar dolgozót méltatlanul alulfizetik az európaihoz képest, miközben áraink és munkánk európai.

De hol az igazság: Tényleg túl magasak az áraink és túl alacsonyak a béreink? - teszi fel a kérdést a Defacto blogon közölt írásában Oblath Gábor, az ELTE TÁTK Közgazdaságtudományi Tanszék és MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, nemzetközi szaktekintély, aki a válasszal sem marad adós.

Az Eurostat úgy méri az országok árszintjét, hogy vesz egy “fogyasztói kosarat” ami a tipikus vásárlási szokásokat testesíti meg, és minden EU-s országban kiszámolja ennek az árát. Általánosságban elmondható, hogy szegényebb országokban olcsóbb az élet. Magyarországon az árszint némileg alacsonyabb annál, mint amit jövedelmünk alapján várnánk.

A szolgáltatások árában jóval nagyobb az országok közti különbség, mint a termékekében. 2013-ban például a magyar fogyasztási termékek ára az EU-27 átlagának 75 százaléka, a szolgáltatásoké viszont csak 48 százaléka volt. A boltokban valóban közel európai árakkal találkozunk, de sok szolgáltatás, például a lakásbérlés, nálunk jelentősen olcsóbb.

A bérek közötti összehasonlításban is szoros összefüggés látható: azokban az országokban magasabbak a bérek, amelyek egy munkaóra alatt nagyobb jövedelmet tudnak létrehozni. Oblath megjegyzi, hogy az ország termelékenysége a bérek döntő meghatározója, ami nem meglepő: a magasabb megtermelt jövedelemből több bért lehet fizetni. (A jövedelem másik részét a termeléshez szükséges gépek és épületek tulajdonosai kapják.)

A magyar bérköltség az EU-27 átlagának 54 százaléka, a magyar termelékenység pedig az uniós átlag 60 százaléka. Vagyis béreink nagyjából megfelelnek termelékenységünknek. Sajnos még nem európai a munkánk, és ennek megfelelően nem európaiak a fizetéseink.

Hogy férnek össze ezek a számok azzal az időnként felhangzó panasszal, hogy míg gazdasági teljesítményünk az uniós átlag közel kétharmada, bérszintünk annak alig több mint egyharmada? Ez valóban igazságtalannak hangzik, azonban az érvelés sántít. Az idézett számok ugyanis az országok közti árszint-különbséggel csak a termelékenységet igazítják, a béreket már nem.

Félrevezetőek tehát a szlogenek, amik a magyar munkáért a mostaninál lényegesen magasabb béreket ígérnek. A Defacto szerint ilyen ígéretek megfogalmazása helyett a béremelkedés legfontosabb feltételére, a termelékenység tartós növekedésére lenne érdemes stratégiát keresni – summázza véleményét Oblath Gábor.