Merkelt felbosszantotta Van Rompuy
Az európai tőzsdék visszafogott derűlátással tekintettek a hosszúnak ígérkező csütörtök elébe, mert arra számítottak, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megint csökkenti a kamatot a közelgő recesszióra és az érzékelhető hitelszűkére tekintettel, s hogy további könnyítéseket kínál a banki hitelezés megindítása érdekében. Este aztán kezdődik az EU állam- és kormányfőinek találkozója, amely újra sorsdöntőnek látszik, mint az utóbbi három évben már annyiszor, hogy aztán a piacok csalódottan vegyék tudomásul a várakozás alatti eredményeket.
Kérdés, hányszor lehet ezt még eljátszani, az egyre nagyobb büntetéseket kiszabó piacok láttán, és a Standard & Poor's hétfő esti leminősítési figyelmeztetése után. Mint Andrew Duff európai brit liberális képviselő kifejtette a Financial Timesban, a Lehman Brothers összeomlása óta az európai vezetők – különböző csoportokban – huszonegyszer találkoztak, hogy megoldást találjanak a válságra. A kis görög válságból közben jó nagy európai adósságválság lett, s végül Olaszország is a befektetők céltáblájává vált a maga 1900 milliárd eurós teljes államadósságával. Ennyi pénz természetesen nincs az európai alapokban vagy az IMF kasszájában.
A csúcsot azonban a szokásos súlyos nézeteltérések előzik meg. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök még csütörtök délelőtt is találkozott az Európai Néppárt Marseille-ben rendezett ülésén. S kiszivárgott értesülések szerint Merkelt felbosszantotta, hogy az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy azt javasolta a konzultációi után, ne a teljes uniós alapszerződést módosítsák, mert az eltarthat két évig, és nehezen feloldható vitákat gerjeszthet, hanem csak a 12. jegyzőkönyvet, amely a túlzottdeficit-eljárásról szól. Ez egyszerűbb lenne. Berlin azonban – és Párizs is – a szerződés átírását szorgalmazza a szigorúbb költségvetési ellenőrzési folyamat és az adósságcsökkentési szabályok deklarálására.
A vita mögött azonban – írja politikai elemzőket idéző tudósításában a Bloomberg – meghúzódik az a tény, hogy Franciaország eljelentéktelenedett játékossá vált, s ez új erőviszonyokat teremt Európában. A német és a francia államkötvényhozamok különbségének növekedése ezt pontosan érzékelteti. Sőt, a német export az idén 12 százalékkal bővül, átlépi első ízben az ezermilliárd eurót. Ezért Sarkozy kénytelen felzárkózni Merkel mögé, s miközben itt-ott tompítani tudja a német követeléseket, kénytelen meghajolni előttük. Az erőviszonyok megváltozását felismerő lengyel diplomácia vezetője, Radoszlaw Sikorski már úgy fogalmazott a minap, hogy kevésbé tart a német vezető erő megnyilvánulásától, mint annak hiányától.
A lengyelek a mélyebb integráció hívei, de egyelőre örülnek, hogy nem léptek be az eurózónába, s nem is kívánnak ilyen értelmű döntést hozni, amíg a valutazóna stabilitása helyre nem áll, s ki nem derül, milyen szabály szerint működik a továbbiakban. A Wall Street Journal emlékeztet rá, hogy a pénzügyi válság kirobbanása után a lengyel gazdaság volt az egyetlen az unióban, amely növekedni tudott. S Mint Marek Belka, a lengyel jegybank elnöke kifejti, ebben szerepet játszott az önálló árfolyampolitika is. A złoty 25 százalékot veszített értékéből 2008 óta, ez segítette az exportot. Felmérések szerint a lengyeleknek kisebbsége támogatja az euró bevezetését.
Hasonló a helyzet Csehországban is. Petr Necas kormányfő azt mondja, egyetért a fiskális szabályok szigorításával, ha azok az eurózóna tagjaira vonatkoznak. Azzal viszont nem ért egyet, hogy az uniós tagországok bemutassák költségvetési terveiket Brüsszelnek, lényegében jóváhagyásra, még mielőtt a nemzeti parlament elfogadta volna a számokat. Prága álláspontja sok kérdésben közelebb áll a brithez, mint a némethez. Lengyelország és Csehország mutatói pedig sok tekintetben jobbak az eurózóna számos tagjának adatainál.
A Wall Street Journal idézi még Matolcsy György magyar gazdasági minisztert, hogy versenyképes gazdaságnak talán jobb az eurózónában, de amely a versenyt nem győzi, nem rendelkezik jó mutatókkal, annak a belépés egyenlő az öngyilkossággal.
Az eurózónán kívül a legélesebben a britek fogalmaznak, akik a pénzügyi szolgáltatások londoni piacát féltik az uniós szabályozástól, ezért mondják azt, hogy az alapszerződés módosítását az eurózóna érdekében támogatják, ha felmentést kapnak London számára. Ám Jean-Claude Juncker, az eurócsoport vezére erre azt mondja, „nem hagyhatjuk, hogy a britek keresztbe tegyenek”. A megoldás az lehet, amit Merkel és Sarkozy – eltérő okokból – bedobott ötletként, hogy ha huszonhetes körben nem lehet megállapodni, akkor a tizenhetek kormányközi szerződést kötnek a mélyebb gazdaságpolitikai együttműködés serkentésére.
Az övezeten belül azonban például Szlovákia korábban is jelezte, nem kívánja támogatni az egy főre jutó nemzeti össztermék alapján gazdagabb országokat az eurózóna pénzügyi mentőalapján keresztül. A finnek tiltakoznak, hogy Sarkozy szerint a végleges mentőalap (ESM) döntéseit 85 százalékos többséggel kellene meghozni. Ezt azt jelentené, hogy a kisebb tagállamok zsebéből egyszerűen kiveszik a pénzt. Az írek pedig csak akkor járulnak hozzá az alapszerződés módosításához, ha a többiek hajlandók változtatni a programon és mérsékelni a bankmentés költségét, azáltal, hogy a pénzintézetek legnagyobb kötvénytulajdonosait is bevonják a rendezésbe. Ezzel az ír államadósság is kezelhető szintre kerülne.
Ezen súlyos viták láttán sok elemző arra számít, hogy a csütörtök este kezdődő csúcsvacsora hajnalig tart majd.
