Az utóbbi évek áldatlan washingtoni politikai vitái arra utalnak, hogy nem ígérkezik könnyűnek egyetértésre jutni abban az ötpontos átfogó reformprogramban, amelynek végrehajtását szükségesnek tartja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ahhoz, hogy az Egyesült Államokban gyorsuljon a fellendülés irama és javuljanak a hosszabb távú kilátások. A nemzetközi pénzügyi szervezet befejezte a negyedik cikkely szerinti konzultációkat az amerikai kormánnyal, s a záróközleményt Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója (képünkön) ismertette hétfőn Washingtonban.

A javaslat lényege az – s ez összecseng a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által pénteken nyilvánosságra hozott országjelentés üzenetével –, hogy serkenteni kell a termelékenységet. Egyúttal emelni a munkaerő-piaci aktivitási rátát, csökkenteni a szegénységet, fenntarthatóan mérséklődő pályára állítani az államadósságot. Piaci hullámverés nélkül kikeveredni a zéró irányadó kamattal jellemezhető monetáris politikából, és megerősíteni azokat a kereteket, amelyek biztonságosabbá teszik a pénzügyi rendszert.

A hideg tél visszavett az amerikai gazdaság lendületéből az első negyedévben, s bár az élénkülés jelei most már jól láthatók, idén így csak két, de jövőre három százalékkal növekedhet az Egyesült Államok. A tartós munkanélküliek aránya azonban magas, az aktivitási ráta pedig alacsony. Egyre nagyobb számban jönnek létre új munkahelyek, ám ez visszacsalogatja a munkaerőpiacra mindazokat, akik eddig nem próbáltak állást találni, így a munkanélküliségi ráta csak hosszabb idő elteltével térhet vissza a normális szintjére.

A potenciális növekedési ütem két százalék körül mozog, vagyis a történelmi átlag alá süllyedt. A lakosság elöregedése és a gyengülő termelékenység e jelenség fő oka. Bátorítani kellene az innovációt és javítani a humán és fizikai tőke állapotát. Több pénzt fordítani a közoktatásra, több utat építeni. Átgondolni az adórendszert, megnyitni a kapukat a képzett bevándorlók előtt, s minél jobban kihasználni az energiafüggetlenségből származó előnyöket.

A szegények aránya a hivatalos adatok szerint 15 százalékos. Gyorsabb gazdasági bővülés mellett szűkülhetne a szegények tábora, de más eszközöket is be kéne vetni. Az egészségügyi ellátó- és biztosítási rendszer kiterjesztése jó döntés az IMF szerint, de az adójóváírást alkalmazni kellene a gyermektelen háztartásokra, s emelni lehetne a minimálbért.

Jobb lenne, ha a költségvetés középtávon közeledne az egyensúlyi állapot felé, mert a gazdaságnak még szüksége lenne a támogatásra, de nem a jegybank részéről. Csakhogy egy ilyen fiskális-monetáris politikai elegy nem jöhet létre a jelenlegi washingtoni belpolitikai hangulatban. Ráadásul az IMF úgy számítja, hogy 2017-ig nem süllyed a munkanélküliség a kívánt szintre, s az infláció is alacsony marad, ezért a kamat a mai szinten rekedhet hosszabb ideig, mint ahogy a piac gondolja. A jegybank nyílt piaci bizottsága egyébként e héten tart ülést.

Ahhoz, hogy az államadósság ne álljon újra növekvő pályára 2018-tól, arra lenne szükség, hogy az elsődleges többlet elérje a GDP 1,25 százalékát. Ehhez mérsékelni kellene az egészségügyi kiadások növekedési ütemét, emelni a nyugdíjkorhatárt és a járulékplafont, a jelzálogkölcsönök kamatára vonatkozó adókedvezményeket megszüntetni, s átcsoportosítani az innováció és a foglalkoztatás ösztönzésére, a társaságiadó-tehermérséklésére. Azzal együtt, hogy a multik nem csoportosíthatják át a profitokat az alacsonyabb adózású országokba.

Az IMF is elismeri, hogy ez hosszú és nehéz programnak ígérkezik, de megvalósítása nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem a világgazdaságnak is kedvezne.