A huszonegy hónapja romló euróövezeti feldolgozóipari index friss adata csütörtökön csak alátámasztotta, hogy a recesszióban lévő valutaövezet változatlanul gyengélkedik, ráadásul a kedvezőtlen jelek az erősnek tekintett központi tagországokban megjelentek. Ezzel magyarázta Mario Drgahi, az EKB elnöke, hogy miért döntött úgy a kormányzótanács – igaz, nem teljesen egyhangúan –, hogy tíz hónap után újra csökkenti az irányadó, refinanszírozási kamatot, 0,75-ről 0,5 százalékra, történelmi mélypontra. De maradt még mozgástér a nulla százalékig, s az EKB kész további könnyítésre is, miközben persze tudatában van annak, hogy a pénzügyi piac töredezett, s az egységes alapkamat igen eltérő hitelkamatokban ölt testet például Németországban vagy Olaszországban. Azaz a kamatcsökkentés hatása korlátozott lehet.

Nem véletlen, hogy a közlemény és Mario Draghi is hangsúlyozta: mihamarabb tető alá kell hozni a bankuniót, s nemcsak egységes felügyeleti rendszerre lesz szükség, hanem a válságok levezetésének, a szanálási eljárásoknak a közös szabályozására is. Addig is, az EKB lényegében korlátlanul a kereskedelmi bankok rendelkezésére áll, hogy azok megfelelő likviditással a tarsolyukban hitelezzenek végre, elsősorban a periféria országaiban szorongatott helyzetbe került kis- és középvállalatoknak. Sőt, konzultációk kezdődnek az eszközfedezetű értékpapírpiac élénkítésére, hogy a bankok a kockázatok egy részét átháríthassák harmadik félre, miközben erősítik tőke- és likviditási helyzetüket.

A kockázatokat egybecsomagoló értékpapírokat sokan kárhoztatták az Egyesült Államokból kiindult pénzügyi válság kirobbantásáért, ám Draghi azt mondta, hogy mivel az EKB nem végezhet monetáris finanszírozást, azaz nem vásárol közvetlenül állampapírt, ezért el kell gondolkodnia, milyen egyéb eszközöket vehet a magánszektortól. A kínálat nem nagy, hiszen miközben az Egyesült Államok a tőkepiacok végzik el a pénzügyi közvetítés nyolcvan százalékát, addig Európában a bankok. Ez az alapvető eltérés magyarázatot ad arra is, miért igyekezhet az amerikai jegybank más eszközökkel, a mennyiségi könnyítés nagymértékű bevetésével támogatni a gazdaság élénkítését, mint az EKB.

Az euró gyengült az EKB elnökének arra a megjegyzésére, hogy a jelenlegi nulla százalékos jegybanki betéti kamat negatív értéket is felvehet, ha még nagyobb szükség lenne arra, hogy a bankokat hitelezésre ösztökéljék. A lényeg azonban az, hogy a túlzott adósságtól szabaduló vállalatok és háztartások a mai bizonytalan helyzetben nem kérnek hitelt, a bankok nem nagyon adnak, mert kerülik a kockázatot.

A kamatdöntést az is befolyásolta, hogy az infláció üteme 1,2 százalékra lassult, vagyis jócskán alulmúlja a kétszázalékos célt, jórészt az energiaárak csökkenése miatt, miközben a munkanélküliség 12,1 százalékos rekordszintre emelkedett a valutaövezetben.

Utóbbi adat jól tükrözi, miért fogalmazott az EKB ülésével egy időben Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke Lisszabonban úgy, hogy a megszorítás most már kikezdte az emberek türelmét, s az európai kormányoknak és intézményeknek a továbbiakban a növekedés ösztönzését kell előtérbe helyezniük. Kérdezték erről Pozsonyban Mario Draghit is, aki azzal érvelt, hogy a megszorítás kontra növekedés vitában nem az EKB mondja ki az utolsó szót. De annyit azért megjegyzett, hogy a költségvetési kiigazításban elért eredményeket nem kellene feladni, azzal együtt, hogy valóban több időt lehetne adni egyes országoknak, amelyeknek hiteles középtávú tervet kellene az asztalra letenniük, ideértve a gazdaságok bővülését előmozdító strukturális reformokat.

A jegybank, a monetáris politika – folytatta Mario Draghi – nem tudja kezelni a munkaerő-piaci problémákat vagy az adórendszerek torzításait. Aminthogy a kereskedelmi bankok megtisztításért sem sokat tehet. Hozzátette: nyilván egyetlen kormány sem kíván visszatérni abba az időszakba, amikor a piacok önbeteljesítő módon sodorták a bankokat és az államokat egyre mélyebb válságba a fenntarthatatlannak ítélt adósság miatt.

Csupán az utóbbi napokban az új olasz kormányfő, a szlovák miniszterelnök és az ír államfő is szorgalmazta a megszorító politika felülvizsgálatát, miközben Angela Merkel német kormányfő azzal érvelt, hogy ha az EKB csak Németországra figyelne, akkor emelnie kellene a kamatot. A Bundesbank pedig olyan véleményt küldött a német alkotmánybíróságnak, amely élesen bírálja az EKB által az euró védelmében meghirdetett, de nem eddig nem alkalmazott, viszont a piacokat és a hozamokat alaposan lehűtő programját a bajba jutott tagállamok állampapírjainak vételére.