A piacok pénteken megint inkább derűlátó hangulatba ringatták magukat, hiszen ha vasárnap nem is várhatóak átfogó döntések az eurózóna csúcstalálkozóján, szerdára ki kell derülnie valaminek. Leginkább persze három dolognak: hogyan oldják fel a német-francia ellentétet, azaz milyen módszerrel növelik meg az ideiglenes európai mentőalap (EFSF) hitelkapacitását, s milyen módszert választanak a görög adósság egy részének leírására, továbbá, miként képzelik el a bankok feltőkésítését.

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) 100 milliárd eurónál kevesebb pótlólagos forrás bevonását tartja szükségesnek, ráadásul az érintett pénzintézetek belső átalakítására, vagy méretcsökkentésére is tehet javaslatot. A három kérdés oly szorosan összefonódik, s olyan bonyolult, a német-francia ellentét pedig olyan mély, hogy vasárnapig nem maradt idő a részletek kidolgozására. Angela Merkel német kancellának is időt kell nyernie, hogy a kezét megkötő parlamentet tájékoztatnia tudja, s az esetleges alkuhoz a képviselőket megnyerje.

Az Egyesült Államokból indult, de Európában is pénzügyi, majd gazdasági válságot okozó krízis államadósság-válsággá terebélyesedett az eurózónában. Ahogy a valutaövezeti kormányok halogatták a döntéseket, úgy veszítették el hitelességüket, ahogy rohantak az események után, úgy eszkalálták a válságot.

Ami tavaly májusban még görög problémának látszott, az hónapokkal később már Portugáliát és Írországot is elérte, majd átterjedt Olaszországra és Spanyolországra. S ma már Franciaország is a befektetők célkeresztjébe került. Minél több bankot és államot kell támogatnia Párizsnak, annál rosszabbak a gazdasági és költségvetési kilátások, minek nyomán a nagy alkut megkötni is egyre nehezebb.

A vészhelyzetre jellemző, amit Sebastien Dullien német professzor ír az Európai Külpolitikai Tanács (ECFR) kutatóintézet honlapján olvasható blogjában. Miután olyan vagyonkezelőkkel találkozott, akik néhány százmilliárd eurónyi befektetést mozgatnak, arra a meggyőződésre jutott, hogy a központi bankok és az állami befektetési alapok kivonják a pénzüket az olasz és a spanyol, de mindinkább a francia államkötvényekből is. Közbevetőleg: a tízéves olasz hozam továbbra is hat százalék felett van, közel a tűrhetetlen szinthez.

Az alapkezelők szerint a fertőzés már átterjedt Franciaországra is, aminek következménye nyilvánvalóan súlyos: Párizs nem jelenhet meg hitelezőként az eurózónában, sőt esetleg maga is kölcsönre szorulhat. Ennek következtében az európai pénzügyi mentőalap hitelkapacitását egészen drámai mértékben meg kéne növelni, de ilyen körülmények között ez nem lehetséges. Ezzel egy időben pedig kiderült, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem szeretne belekeveredni a válságkezelésbe a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásainak nagymérvű bővítése révén.

Mind kiderült, Barack Obama amerikai elnök, David Cameron brit kormányfő, Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy csütörtökön videokonferencia keretében beszélgetett a krízis megoldásáról.

A német közgazdász professzor által idézett vagyonkezelők szerint a befektetőket egyáltalán nem győzte meg az a hat jogszabály, amely a stabilitási és növekedési paktumot erősítené, s úgy vélik, az eurózóna hitelességét csak az állítaná helyre, ha a valutazóna fiskális unióvá alakulna. Ez azonban szerintük 10-15 évig tartó folyamat eredménye lehet.

Dullien megjegyzi: szerinte két-három esztendő alatt ki lehetne dolgozni az alapszerződés módosítását, ha van kellő politikai akarat. A vasárnapi csúcs közleménytervezete tartalmaz utalásokat a szorosabb integrációra, s Merkel az utóbbi időben már arról beszélt, hogy az alapszerződés átírása nem tabutéma többé, de ezek a lépések, szándékok és nyilatkozatok a jelenlegi feszültséget nem oldják fel.

Ami feloldhatná az nem egyéb, mint a három egymásba fonódott kérdés kibogozása. De péntekre sem tisztult a kép: Berlin nem egyezik bele, hogy az EFSF hitelkapacitását bankká alakításával növeljék, ahogy a franciák szorgalmazzák, mert saját hozzájárulását is korlátok közé akarja szorítani, s nem szeretné, ha az EKB-nak kellene finanszírozóként megjelennie. Ez ugyanis csorbítaná függetlenségét.

Brüsszeli értesülések szerint ugyanakkor felmerült, hogy az EFSF 440 milliárd euróját és az elvileg 2013-tól induló állandó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) 500 milliárd eurós kasszáját összevonnák, méghozzá 2012 nyarától. A németek abba is nehezen mentek bele, hogy most az EFSF révén biztosítsák az olasz és spanyol kötvények vásárlóit, de kényszeredett készségükkel magukra haragították a két érintett kormányt, amelynek ez nem tetszik, mert úgy vélik, ezzel kettős állampapír-piac alakulna ki, ami inkább hátrány, mint előny.

A másik súlyos kérdés a görög ügy. Az Európai Bizottság, az EKB és az IMF szakértői szerint oda lehet adni a tavalyi 110 milliárd eurós hitel következő, nyolcmilliárdos részletét, de az államadósság a GDP-hez képest jövőre 180 százalék közelébe emelkedhet. Minthogy súlyos recesszió sújtja a görög gazdaságot, az arány egyre romlik.

Ez persze következményekkel jár. Hiszen az újabb, 109+50 milliárd euróra tervezett mentőcsomag mérete közben máris húsz milliárddal megemelkedett. A magánhitelezőktől az eurózóna 50 milliárdot remélt, de most már ennél is több kell.

Brüsszeli források szerint öt változatot latolgatnak az eurózóna pénzügyminiszterei, akik pénteken délután ültek tárgyalóasztalhoz, eleve közölve, hogy tájékoztatást nem adnak. A bankok és egyéb befektetői alapok abba már nagy nehezen belementek, hogy 21 százalékos veszteséget önként leírnak a görög papírjaikon. Most már azonban a németek 50-60 százaléknál tartanak, a franciák megelégednének a 30 százalékkal, saját bankjaik nyomására. Ha viszont rákényszerítik a hitelezőket az adósságleírásra, annak a következményei is beláthatatlanok a válság terjedését illetően, mert ha a leírás nem önkéntes alapú, akkor az államcsőd ellen fedezet nyújtó pénzügyi termékekért (CDS) is valakinek jót kéne állnia, s teher ez esetben is eurómilliárdokban mérhető.

Minthogy az államokat részben a bankok hitelezik, az államadósság-válság fokozódásának hatása visszahull rájuk, ezért kéne feltőkésíteni őket, de ha a részvényesek nem adják össze a pótlólagos pénzeket, vagy a piacon nem jelennek meg magánbefektetők, akkor az államok nyúlnak a zsebükbe, tovább eszkalálván azt a válságot, amiben nyakig ülnek. A helyzetet tovább rontja, hogy a német Ifo intézet üzleti bizalmi mutatója 16 havi mélypontra zuhant, s a berlini kormány csütörtökön 1,8 százalékról egy százalékra vette vissza a jövő évi gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését.

Az S&P pedig jelezte, ha az eurózóna recesszióba süllyed, akkor leminősíti Franciaországot, Spanyolországot, Olaszországot, Portugáliát és Írországot. Az Európai Bizottság közben arra tett javaslatot, hogy újraszabályozzák a hitelminősítők működési környezetét, módszertanát, felügyeletét, s egyszerűen függesszék fel azon országok besorolását, amelyek uniós-valutaalapi programban vesznek részt.

Az eurózóna pénzügyminisztereinek pénteki találkozójával maratoni egyeztetési verseny indult. Szombaton a huszonhetek pénzügyminiszterei tekintik át a helyzetet, aztán Merkel és Sarkozy találkozik Brüsszelben, ahol vasárnap reggel az uniós állam- és kormányfők tanácskoznak, majd szűkebb körben és legfelső szinten a valutaövezet tagországai. A végsőt szót a mostani ígéret szerint szerdán mondhatják ki, aztán várhatják a piaci reakciókat.